Sorsrontók és sorsépítők vesznek körül bennünket. Néha nehéz eldönteni, hogy ki melyik csoportba tartozik. Majd visszatekintve tudunk pontos ítéletet mondani, pontról-pontra. Addig meg ne csak figyeljünk, hanem keressünk, kutassunk! Feladatot és megoldásokat.
Többen szóvá tették legutóbbi blogom témaválasztását. Túl száraznak tűnt a lírát jobban kedvelők számára. Talán meg lehet érteni, hogy ezzel az én életutammal a megye államosítását, rendezés helyetti sorsának elrendezését nem hagyhattam ki. Véleményem van róla, amit a megyei közgyűlésen el is mondtam. Felelősséggel részt vettem a vitában, de Somogy megye és az itt élő emberek tulajdona számomra szent és annál fontosabb, mint sem részt vegyek a szavazási színjátékban. Tanúja sem kívántam lenni Somogy szégyenteljes és szomorú államosításának, eladásának. Ezért a szavazás idejére el is hagytam a termet.
Már a kérdéseim is kiborították az elnököt. Újra kibújt belőle, meg azokból is akiknek ki lettem osztva, hogy súlyos, már-már kóros Gyenesei fóbiában szenvednek. Valamiért nagyon félnek a Somogyérttól és tőlem. Ki tudja miért? Pedig csak azt voltam bátor kérdezni, hogy mikor kapta meg a somogyi elnök az általa felhatalmazás nélkül aláírt megállapodást? Meg aztán volt-e, lehetett-e erről egyáltalán véleménye, változtatási javaslata, aminek hangot is adott? Vagy minden szégyenteljes elképzelésre bólogatott? Nos világos volt a válasz. Nem mert, mert nem tudott jó választ adni. Őszinte, meg nem akart lenni. Erről, a néma hallgatása és szószátyár hablatyolása, gyanúsan hosszú magyarázkodása a bizonyság. Atya Isten, kik vezetik ezt a jobb sorsra érdemes Somogyországot? Ennél már nincs mélyebb. Vagy mégis? Mi vár még ránk?
Törökkoppányban a két Zana család jóvoltából, nem először született nemes felajánlás. Vasárnap Balás Béla megyéspüspök felszentelte Boldog János Pál szobrát. Somogyban az elsőt, de az országban is csak a negyediket. A szentmise után Hoffmann Rózsa, e vidéken magánemberként gyakran megforduló politikus, hívőként mondta el gondolatait. Szép volt amit és ahogy beszélt. Miközben hallgattam az járt az eszemben, mit szenvedhet ez a művelt, mély érzésű nő a politika által vállára rakott terhektől? Csakis a hite adhat neki erőt, hogy viselje keresztjét az átalakítandó magyar oktatásügyet.
Visszatérve a szoborra jó volt ránézni. Nem tudtam, nem is akartam kivonni magam a hatása alól. A bölcs szeretetet sugárzó szemek és a kézmozdulat megfogott. Az életében megismert és a tőle megszokott gesztus. Keze és az ég felé finoman kinyújtott mutató ujja, egyszerre oszt áldást és egyszerre figyelmeztet is. Jó lenne, ha zarándokhellyé válna Somogynak ez a pontja, ez a szobor, ez a kis templom melletti liget! Soha ki nem fogyó erőt sugárzó ligetté. „Ne féljetek!” mondta sokszor és sok helyütt a most már szent, boldoggá avatott pápa. Miért is félnénk, ha ettől kezdve Ő is vigyáz ránk?
Meghalt Steve Jobs. Informatikai világbirodalmat épített. Öntörvényűen élt. Bár született zseni volt, soha nem szerzett diplomát. Az „ami” kiválasztásának és az „ahogy” megtalálásának művésze. 2005-ben a Stanford Egyetem végzőseinek avatásán mondott beszéde a klasszikus szellemi értékek közé sorolható. Napjaink herkuleseinek és életünk (nem sorsunk!) alakítóinak érdemes lenne ezt a beszédet tanulmányozniuk.
Amikor a pontok egymáshoz kapcsolódásáról szólt, a világ legegyszerűbb következtetésére jutott. A pontokat ugyanis előre nem, csak visszafelé lehet egymáshoz kapcsolnunk.
Az egyetlen dolog ami hajtotta a munka szeretete és a mindenkori újrakezdés lehetősége volt. Öröm ez akkor is, ha az újrakezdést kényszer szülte. Keressünk és ne állapodjunk meg! S hogy megtaláltuk-e amit kerestünk, azt a szívünk tudatja velünk. Ezért hát éljük saját életünket és ne vesztegessük az időt, hogy mások életét vagy mások által diktált életet éljünk! Az élet néha fejbe vág bennünket egy téglával, de akkor se veszítsük el a hitünket!
Négy szóval zárta beszédét, amit azóta, hogy ezt olvastam nem tudok felejteni, mert annyira igaz. Nagyon igaz, ha jól akarom magam érezni. Ezt mondta: Maradj éhes, maradj bolond!
Egyre kevésbé érdeklik az embereket a politikai tartalmú történések. Aki érteni akarja az Ormai ügyet, annak azért világos a képlet. Ormai kilépett a Somogyért Egyesületből. Visszaadta a mandátumát, amiről kézírásával nyilatkozott, de most visszavonná vagy vissza vonatnák vele. Ezt nem engedi a törvény, ezért kezdődött az ármánykodás. A megyei közgyűlésben féregrágta lelkületű pártszolgák egymást taposva próbálnak tüsténkedni. Nyelvcsapásaik elöl legutóbb is el kellett hajolnom, ha nem akartam, hogy összenyálazzanak.
