Fura hangulata volt az ez évi forradalmi évfordulónak. Az ellenzék vonult az utcára, miközben a hatalom bölcsen visszahúzódott. Így elkerülték a nyílt konfrontációt. Senki nem kívánhatja ennek ellenkezőjét. Ehhez viszont másként kellene vezetni az országot.
Ünnepelni kellett volna! Mindenkinek, együtt a civilekkel, akik százezres tömegben mutatták meg magukat és formálódó erejüket. Az utcákon elhelyezett UTV kamerák (micsoda véletlen) most sem működtek. Pont úgy, mint március 15-én és pont ott, ahol a tömegek vonultak. Az interneten hozzáférhető, nem cenzúrázott kamerákat vonták ki erre az időre a forgalomból. Nem kell semmi rosszra gondolni. Egyszerű műszaki hiba. Nincs itt titkos konspiráció. Dehogy is manipulálták az információt. Rossz, aki rosszra gondol. Minek is titkolták volna az olyan hangos véleménynyílvánítást, hogy „Orbán takarodj!” vagy az ennél is rosszabbat, a „Gyurcsány gyere vissza!” szólamokat. Nem hülyék az emberek! Még ha vannak is, akik annak nézik őket, bennünket.
A Jobbik új rigmust kreált és tankról, bankra váltott. Az LMP meg új diktatúráról beszélt és megőrült sátánt emlegetett. Az MSZP felavatta Orbán Viktor hült helyét az Astoriánál. Gyurcsány pedig az ünnep „előestjén” bontott zászlót. A Demokratikus Koalició már eddig is idegen test volt az MSZP-ben. A politikai palettán pedig régóta hiányzik egy erős balközép, a liberális konzervatívok közössége. Ha ezt a szerepet készek és képesek betölteni, akkor abban magam is szívesen segítek.
Budapesten a hatalom képviselőjeként egyedül Tarlós szólt a néphez és nyílvánosan kért megértést, összefogást. A legszimpatikusabb, legfelkészültebb, legkultúráltabb, legkorrektebb (még a végén bajba kerül, hogy dicsérem) fideszes vezető Navracsics, éppen Somogyországban a Balaton mellett mondott ünnepi szónoklatot. Valami ilyet mondott: Kevesek biztonsága és a többség szenvedése nem lehetett a jövő része. Ezt érezték meg 1956-ban, akik felkeltek. Nem a máról, hanem az 55 évvel ezelőtti történésekről beszélt.
Kaposváron a hagyományos megemlékezésen a Nagy Imre szobornál megdöbbentően kevesen, sőt annál is kevesebben voltak. Főként azok, akik szívükben, emlékezetükben hordozzák ötvenhatot, a forradalmat. A másik megemlékezésen a Berzsenyi parkban régi kedves ismerősöm, a sokak által joggal tisztelt Gyarmati Dezső is koszorúzott. Gyengülő egészsége ellenére is eljött Kaposvárra az élő bálvány. Történész mondta a megemlékezést, nem politikusként, hanem professzorként: „Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc célja a demokratikus civil társadalom megteremtése volt.” És hozzátette: „Erre most van lehetőségünk!” Éljünk a lehetőséggel! Ezt már én teszem hozzá.
