Ami itt történik az nem semmi. Számoltam magamban. Legalább tízig, hogy kellően higgadt legyek. Mégis csak advent van és a blogban is éreznie kell ezt olvasóimnak. Úgy döntöttem, hogy az ünnepi várakozás határozza meg mostani elektronikus bejegyzésemet. A többire, jóra-rosszra az írás első felében, három-három mondattal térek ki.
EGY. Kezdjük Leilával. A Prima Primissima elismerések sorában eddigi sportteljesítményeit Junior Prima Díjjal ismerték el. Az üvegből készült ló szobrot (Kincsem) pénteken vette át, ahol nagy örömmel mi is ott voltunk.
KETTŐ. Ha ő így, akkor én sem maradhattam nagyon le. Kecelen az ország harmadik legnagyobb pálinkaversenyén négy párlattal indultam. A málna és az ágyas cigánymeggy aranyat, a vadkörte és a sárgamuskotály szőlő ezüstöt kapott, ráadásul elnyertem a „Legjobb magánfőző”-nek járó díjat is.
HÁROM. Háromfán és Karádon egy-egy rendezvényen, Kaposváron és Budapesten színházi előadáson, Gyulán pálinkabíráló tréningen, Győrben pedig unokalátogatóban voltunk. Holnapra megyei közgyűlést hívtak össze, amit követően felsejlik majd az alagút sötétje. A hétvégén pedig a lovasvilágkupára vagyunk hivatalosak az Arénába.
NÉGY. Közben államosít és privatizál a kormány, magához veszi az önkormányzati intézményeket, átvállalja a kötelezettségeket, és ennek ürügyén bezsebeli a teljes vagyont is. Hogy mikor és hogyan, arról semmit nem tudnak az érintettek. Nagy a zűrzavar, de azt lehet sejteni, hogy a kötelezettségeknél jóval nagyobb értéket képviselő megszerzett vagyon egy része nem marad állami kézben…
ÖT. Úgy tűnik az állam sikeresen, eltőzsdézi közös vagyonunkat. Hitelét veszti itt az ország és vezető politikusai egyaránt, csak az emberek hitele marad, de az még növekszik is. Győztes forradalom után, vesztésre áll a szabadságharc.
HAT. Újabb fokozatra váltott a magyarázkodás. Ugye ismerjük a „Gyereket tanítani, nem szagolni!” szülői replikát. Ennek pandanja lehet a „Nem nyomozni, nem magyarázkodni, hanem országot kormányozni!”.
HÉT. Nem tudni, nem látni, hogy Orbán most éppen jön vagy megy, de azt se hogy hol van. Van-e még mellényzsebből előhúzható mutatvány? Rodolfó a nagy bűvész még figyelmeztette tapsolóit, hogy figyeljék a kezét.
NYOLC. Egy-egy bejelentést még ugyanazon héten cáfolják megfogalmazói. „Kíváncsi volnék arra, hogy a kormányzópárt tábora … hogyan dolgozza föl mindezt. Jó, lehet erre azt mondani, hogy … a hit túlnő a racionalitáson … ám midőn Krisztus urunk kikergette a kufárokat a templomból, nem ment másnap hozzájuk kölcsönért…” találta fején a szöget az általam tisztelt Megyesi Gusztáv egyik írásában.
KILENC. Mindennek tetejében vagy éppen ezért bejelentették, hogy új belső elhárítást, titkosszolgálati hálózatot hoznak létre. Újjá éled az ÁVH, felerősödik a háromperhármasok hada. Itt is emberek fognak tüsténkedni, akiknek aktáin, jelentésein évtizedek múlva csámcsog és ítéli majd el őket egy valóban tiszta nemzedék.
TÍZ. És akkor végre advent. Nem három mondatban. Az ez évi készülődésben nagy segítségemre van a budapesti Szent Margit templom tudós plébánosa Várnai Péter, aki megírta és kiadta a „Meglátogatta népét az Úr” című könyvet. Megbízatásaként vagy félszázat hoztam a napokban Somogyba ebből.
Az advent szó jelentését sokan félreértelmezik. A latin „érkezés”-ből ered. Az első hét amúgy a figyelmeztetésről szól: itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból. Ez a hét az életfordító megújulás kezdete. Szükség van rá, hiszen meztelen szívűek és álruhát öltöttek vesznek körül bennünket. Szemét között élünk, amitől mi magunk is bemocskolódunk. És a hangzavar, ami körülvesz bennünket az sem boldoggá, hanem üressé tesz.
Vallom, hogy a tartalmas élet nem megy befektetések nélkül. Értéket, csak értékért lehet venni. Ezek az értékek egyáltalán nem baj, ha régiek, csak igazak legyenek. A barbárság lármája között tartsuk ébren a lelkiismeret nyugtalanságát.
Égnek már az első gyertyák. Nincs már sötét. Ne révedezzünk a múltba, ne keseregjünk elveszett vagy annak hitt lehetőségeken. De nem érdemes rettegni az előre nem látható eseményektől sem. Éljük meg a mát! A legizgalmasabb perc a mostani.
Van mit, lenne mit tennünk. Hívők és ateisták, várakozók és tevékenyek merítsenek erőt, hitet a Megváltó érkezéséből, adventből!
