HTML

Facebook

Dr. Gyenesei István blogja

A somma.hu oldalon 7 évvel ezelőtt indítottam internetes naplómat. Azóta 620 önálló bejegyzést tettem. A rákeresések száma meghaladta a százezret. A magánélet mellett a napi politika adja a fő témát. A honlapomon www.gyenesei.hu-n link ad lehetőséget a blogom elérésére. Megyei Közgyűlési elnökként, független országgyűlési képviselőként, miniszterként, Somogyért Egyesület elnökeként és magánemberként is azt vallom, hogy aki nyitottan él azt csak őszintén érdemes tennie. Ez jellemzője a blogomnak is. Mostantól a blog.hu-n is elérhetőek lesznek bejegyzéseim, ahova rövidesen felteszem az összes korábbi írásomat is. Jó olvasást!

Friss topikok

  • Dr. Gyenesei István: @Ica Hoffmann: Köszönöm. Bölcs, jobbító szándékú gondolatok. (2016.01.11. 18:02) 637. A víziló
  • dr Matolcsi Lajos: Talány számomra hogy az Arab-.országok miért ilyen passzivak miért nem segitenek. Más hol van a NA... (2015.09.16. 10:42) 634. Határt sértők
  • encián: Gratulálok a pálinkáid ismételt sikereihez - bár nem írtál már egy hónapja, de olvastam róla.:-) (2015.03.22. 21:36) 630. Szomorújáték
  • encián: Na végre megszólaltál, alig vártam már!:-) (2015.01.22. 21:16) 629. Szóböjt
  • Balázs Nagy: Kedves István, tisztelt Kéviselő Úr! Megmondom őszintén sajnos Te kicsinálásra vagy ítélve.68 éves... (2014.10.28. 10:50) 613. Hozzáadni!

572. Tánc és torna

2011.12.12. 10:14 Dr. Gyenesei István

Csárdás Orbán módra. Béka a menüsorban. A főbíró plasztikázása. Merkaptános pálinka. Adventi lelkitorna.

 

Lánc, lánc, Orbán tánc a brüsszeli arénában. Nem a kettőt előre, egyet hátra ismert nemzetközi kombinációt, hanem a magyaros csárdást, a kettőt jobbra, kettőt balra variációt mutatta be. Közben, ahogy kell csapkodta csizmáját és kurjantott. Nagyon elfoglalta a koreográfia. Nem vette észre, hogy kiürült a terem. Amikor hajnaltájban az övéi erre intették, csatlakozott a többiekhez. Így aztán Európa még mindig nem tapasztalhatta meg, hogy „kis ország, nagy bottal jár”.

Ő azonban emberi volt. Hosszú idő óta először. Beismerve tévedését korrigált. Hogy mi játszódott le benne, csak elképzelni tudom, de hiszem, hogy ennek hasznát látja a nemzet.

 

Most pedig jön a költségvetés újratervezése, amit a parlamenti józan kisebbség már a vita során megjósolt. Ha rájuk nem is, de az európai többségre már kénytelen figyelmezni a hazai kétharmad és vezére. Hogy miről és miként lesz szó a parlamenti vitában? Hogy fog viselkedni az ellenzék? Miről szavaznak? Megjósolni is nehéz. Minden esetre miniszterelnökünk a legjobb alternatívát választotta a veszteség minimalizására. Időt kért és kapott. A közös étlapot azonban ettől kezdve már nem mi írjuk. Azt esszük, ami rajta lesz. A menüsorban pedig ott szerepel a béka is, amit mindannyiunknak le kell nyelni.

 

Legfeljebb fél százalékos lesz a növekedésünk üteme jövőre. Ezt nyilatkozta Magyarország miniszterelnöke tegnap este a tv-ben. Ez már közelít a valósághoz, amit néhány napja még bőszen tagadtak és állították a másfél százalékos növekedés tarthatóságát. Úgy tűnik Ő is leszámolt a növekedésbe vetett hit mindenható ábrándjával. A vasárnap esti mondatában már benne van a realitás, egy mínuszos 2012 esélye is.

 

A mögöttünk hagyott hét a magyarázkodások ideje volt. A köztiszteletben álló korábbi főbírót, Lomnici Zoltánt egyszerűen letakarta a köztévé túlbuzgó szerkesztője. A retus pedig átment nem kívánt nyilvánosságba. Erre mondják, hogy a fagyi visszanyal. A jogsértés mindennapunk részévé vált. Már senki és semmi se szent ebben a megosztó, kirekesztő világban. Viszont semmi nem marad büntetlenül. Ez is legyen intő jel a hatalom számára, mint ahogy az is, hogy a rendíthetetlennek tűnő Putyin kétharmada is 50 % alá zuhant.

 

E közben keresztül kasul bejártuk a megyét és az országot. Mikulás az unokákkal Győrben és Kaposváron. A pálinkabírálói vizsga megpróbáltatása nem volt piskóta. Aki azt hinné, hogy csak jófajta párlatokat kellett minősíteni, az nagyon téved. Az volt a könnyebb része. Amikor azonban az izobutanolt, vagy az n-propanolt, esetleg a merkaptánt kellett kiszagolni vagy kiízlelni két centből, azt nem kívánom senkinek. A háromfai „Dalnokok” két és félórás fergeteges adventi zenés estjén azonban már nem emlékeztem ezekre a nehéz percekre. A vizsga eredményét még nem ismerem. Reménykedem.

 

És most következzenek a felgyülemlett adventi gondolataim. Tegnap este a harmadik, a rózsaszín, az öröm gyertyáját gyújtottuk meg a koszorún. Számomra más ez az idei négy hét, mint a korábbi években volt. Változatlanul korán kelek, de 6 óra előtt minden reggel kilépek a sötét utcára. Mire a hajnali harangszó megkondul odaérek a templomhoz. Vagyunk vagy félszázan, akik a lelküket reggel megtornáztatják e korai órában. Bevallom, néha elkalandozik a gondolatom és a világ ellentmondásaira keresem, s nem ritkán meg is találom, meg is kapom a válaszokat. Ezek az én karácsony előtti ajándékaim. Meg azok a summázatok, amelyeket Várnai Péter könyvéből olvasok ki, áll össze bennem egésszé. Ebből osztok meg néhányat most blogom olvasóival, a három gyertya hétfő délelőtti fényében.

 

Hiábavaló panaszkodni a rosszról, a bűnről, a hiányról. Van belőlük bőven, de minél többet emlegetjük őket, annál erősebbnek érzik magukat. Felesleges dolog a hidegre és a sötétre panaszkodni, értelmetlen a butaságról és a kulturálatlanságról sopánkodni! Még a végén a meglévő erőinket is elpocsékoljuk. Ne engedjük a nyomorúságot úrrá lenni, és ne siránkozzunk! Tegyük a dolgunkat! Nem az a hős, aki nem fél, hanem az akinek remeg a lába, de mégis cselekszik. Ugyanakkor ismerjük fel, hogy szoros összefüggés van az isteni akarat és a népek történelme, a hit és a politika között.

 

Mindegy, hogy közösségben élünk vagy csak sokan vesznek körül bennünket, észre kell vennünk, hogy Isten országában a legnagyobb szám: az egyes. Lelkünk copy right feliratából következően mindannyian pótolhatatlanok vagyunk, belőlünk csak egy van. Ettől aztán könnyen egoistává válunk. Figyeljünk hát a jó öreg Arisztotelészre, aki emígyen int bennünket: „Mindent megtehetek, de csak a jót szabad.”

 

Egyre inkább megtanuljuk, hogy pénzt, kölcsönt, eszközöket tud adni a világ. Őszinte emberi kapcsolatokat azonban nem. Azokért keményen meg kell küzdenünk. A Megváltó érkezésével, karácsonyeste eggyel többen leszünk. Vele kitágulhat az idő, elmélyülhet a barátság, tisztulhat a szerelem és megtapasztalhatjuk az egymásra figyelés örömét.

A legfőbb jó, amit az Érkező velünk tehet, ha az igazság és az igazságosság útjára tereli mindazokat, akik a vezetés szolgálatát látják el. Már csak azért is, hogy ne váljanak semmivé jó szándékú küzdelmeink.

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: politika család kultúra ünnep pálinka parlament orbán viktor advent putyin brüsszel politikusok értékek lomnici zoltán arisztotelész háromfa vallás egyház várnai péter

A bejegyzés trackback címe:

https://gyenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr753457306

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Orbán beismerte: a költségvetés tarthatatlan 2011.12.12. 13:50:03

A Kedves Vezető szerint jó, ha fél százalék lesz jövőre a gazdasági növekedés az újabban ígért 1,5 százalék helyett....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása