„Játsz a sajátoddal! Az veled egyidős.” Ez a gyerekkori, ifjúkori replika jutott az eszembe az elmúlt napok történéseit szemlélve és látva a szekértáborok egymásra mutogatását. Csak kiragadom a neveket Áder, Dávid, Gyurcsány és Nagy. Így szigorúan alfabetikus sorban.
Szóval Áder. Akarom mondani dr Áder János köztársasági elnök úr. Néhány hete leírtam a vele kapcsolatos gondolataimat. Nincs okom azon változtatni. Azóta Orbán Viktor „horgonyemberként” jelentette be Őt, én viszont a „gyógyító embert” akarom vízionálni benne. Optimista vagyok és remélhetőleg nem vak. Azok közé tartozom, akik várnak Tőle. Többet és jobbat, mint amibe kerültünk. Egy biztos, új arc az elnökök sorában és új hangnem a jelenlegi hatalom képviselői között. Megválasztása utáni beszédével jól indított. Ne akadjon fenn senki azon, amit az Alaptörvényről mondott. Hogy is szólt a mondás, mástól és máskor? Ne azt figyeljék amit mondok, hanem azt amit majd csinálok! Valahogy így. Ami igaz volt akkor, legyen igaz most is! És még valami. Hiba volt az ellenzék meghatározó részének távol maradnia a szavazástól. Áder János Magyarország államfője. Lehet Őt szeretni és nem szeretni, de a mi képviselőink kötelessége, ezt szavazatokkal, voksaikkal kinyílvánítani. Ez a dolgok rendje és ezt a lehetőséget nyújtja a demokrácia. Hiba volt távol maradni, vagy nem szavazni, mert elveszíti erkölcsi jogát a demokrácia és a parlamentarizmus igénylésére az, aki ennek a lehetőségével nem él. Élni és élni hagyni! Ez így együtt párban ér valamit. Seperjen mindenki először a saját háza táján és aztán körülnézhet, hogy mi van még látótávolságban.
Dávid Ibolya, Herényi Károly és a többiek kálváriája megdöbbentő. A végkifejlet pedig kiszámítható volt. A karaktergyilkosságok újabb, tartok tőle nem utolsó története vett pozítív fordulatot a bíróság felmentő ítéletével. Nemtelen eszközökkel, hosszú évek során, több lépcsőben tették tönkre az MDF-et ellenfelei, miközben akaratuk ellenére a támadott szereplőket hőssé nemesítették. A legutóbbi felvonás újabb adalék azok kezében, akik szerint az ügyészség politikai megrendeléseket végrehajtó, kormányhivatali rangra avanzsált. A bíróság függetlensége azonban még ad némi esélyt a demokráciának. Jó lenne hinni, hogy az első állítás ennél sokkal árnyaltabb és magukba is tudnak nézni nemcsak felfelé tekintgetni. Keménynek mondani a lógó petyhüdtséget előbb-utóbb minimum arcpiruláshoz vezet.
Gyurcsányra rá jár a rúd. Akarom mondani a rossz Rozs sógorban és a volt Rozs anyósban partnerre leltek akik nyakát akarják törni. Még mondja valaki, hogy csak a rossz szomszédság a török átok. Pali után Ferin a sor plágium ügyben. Nagy a hasonlóság. Abban mindenképpen, hogy egyformán lezser fiúk. Nincs kétségem, hogy a hasonlóságra utaló mondatomat mindketten erősen vitatják. És ebben van is némi igazuk. Ami magát az ügyet illeti, az egyik történet bizonyítékokkal alátámasztott, lezárt regény (írtam róla korábbi blogom egyikében), míg a másik feltételezéseken alapszik és nem látszik a vége. Ezzel a farokkal még érdemtelenül verik mások a csalánt. A média pedig hálás a témáért. Van miről írniuk, beszélniük. Az meg szinte természetes, hogy most mások írják és mondják ugyanazt. Hallhatóan mások örvendeznek. Csak azt nem tudom, hogy mi örülnivaló volt abban és mi ebben? Én inkbb sírni tudnék rajta.
Oszt itt van Nagy. Vagy inkább itt lesz Nagy. Mármint a mi Lacink, aki 12 éve kitántorgott „spanyolba”. Hívták haza többször, de Ő nem jött. Megvárta, míg a minap spanyol államolgár lett, most aztán a hírek szerint jönne Veszprémbe kézilabdázni. Naná, hogy nem fagylaltosnak jelentkezett a világ legjobb játékosa. Úgy tűnik bolondját járatták velünk a szurkolókkal, a magyar válogatottért szorító sportszeretőkkel. Avagy a pénz Nagy úr? Havi 14 millió forint fix, plusz a prémiumok szép summa. Ennyit ígértek neki a magyar királynék városában. Kézilabdázónak ennyit még soha, sehol a világon nem ajánlottak. Még mondja valaki, hogy szegény országban élünk. Cifra nyomorúság ez a javából. Mivel pedig nincs kettős magyar-spanyol állampolgárság, így aztán előfordulhat az a fura helyzet, hogy Nagy Laci a Barcelona játékosaként magyar válogatott VOLT, a Veszprém játékosaként pedig spanyol válogatott LESZ. Hol volt, hol nem lesz? Ez a kérdés. Minden esetre több mint érdekes, hogy egyszerre jelent meg a hír, Mocsai megy Veszprémből, Nagy jön Veszprémbe. Mi meg bekaphatjuk az ebédünket. Abban talán lesz némi örömünk. Most már nagyon éhes vagyok.
