HTML

Facebook

Dr. Gyenesei István blogja

A somma.hu oldalon 7 évvel ezelőtt indítottam internetes naplómat. Azóta 620 önálló bejegyzést tettem. A rákeresések száma meghaladta a százezret. A magánélet mellett a napi politika adja a fő témát. A honlapomon www.gyenesei.hu-n link ad lehetőséget a blogom elérésére. Megyei Közgyűlési elnökként, független országgyűlési képviselőként, miniszterként, Somogyért Egyesület elnökeként és magánemberként is azt vallom, hogy aki nyitottan él azt csak őszintén érdemes tennie. Ez jellemzője a blogomnak is. Mostantól a blog.hu-n is elérhetőek lesznek bejegyzéseim, ahova rövidesen felteszem az összes korábbi írásomat is. Jó olvasást!

Friss topikok

  • Dr. Gyenesei István: @Ica Hoffmann: Köszönöm. Bölcs, jobbító szándékú gondolatok. (2016.01.11. 18:02) 637. A víziló
  • dr Matolcsi Lajos: Talány számomra hogy az Arab-.országok miért ilyen passzivak miért nem segitenek. Más hol van a NA... (2015.09.16. 10:42) 634. Határt sértők
  • encián: Gratulálok a pálinkáid ismételt sikereihez - bár nem írtál már egy hónapja, de olvastam róla.:-) (2015.03.22. 21:36) 630. Szomorújáték
  • encián: Na végre megszólaltál, alig vártam már!:-) (2015.01.22. 21:16) 629. Szóböjt
  • Balázs Nagy: Kedves István, tisztelt Kéviselő Úr! Megmondom őszintén sajnos Te kicsinálásra vagy ítélve.68 éves... (2014.10.28. 10:50) 613. Hozzáadni!

594. Olimpia

2012.08.03. 07:14 Dr. Gyenesei István

Régi vágyam teljesült, hogy a televízión keresztül követhetem a nyári olimpia eseményeit. Tűnhet ez hihetetlennek, sőt nagyképűnek is, pedig igaz, való. 1992. Barcelona óta valamennyi, szám szerint öt nyári és nem mellesleg két téli olimpián voltam ott sport vezetőként. Hol a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének tagjaként, hol a MOB alelnökeként, illetve legutóbb a sportért felelős miniszterként.

Barcelona, Atlanta, Sydney, Athén, Peking vagy Nagano és Torino, mind, mind hatalmas életre szóló élményt adott.  Bőrömön éreztem a játékok különleges, semmihez nem hasonlítható, bizsergető hangulatát, de fizikai teljesítőképességem és a napi idő végessége határt szabott, hogy hova juthattam el, az adott napon mit láthattam. Most több tv csatornán látom, a rádión hallgatom a történéseket naphosszat.  Ugyanakkor lelki szemeimmel, tapasztalataim okán a kulisszák mögé látok. Azok mögé, amiről Leila kapcsán is írtam.  Ha már megemlítem, akkor nem hagyhatom ki azt a legújabb és abszolút objektív információt, hogy az olimpia előtt lezárt legfrissebb öttusa világranglistán két hellyel megelőzi az olimpiára kiküldött magyar vetélytársát. No comment…

Az érem jósokat rendre megmosolygom. Vannak köztük pesszimisták és túlzott optimisták, drukkerek és ellendrukkerek, hivatalból taktikázók, értők és luzerek. Ismert személyiségek és ismeretlen emberek mondják el, írják le vágyaikat.  A sport és ezen belül különösen az olimpia vonzerejét azonban pont az adja, hogy kiszámíthatatlan.  Na jó, sok minden sejthető, de ha valahol, akkor az olimpián a váratlan, a kiszámíthatatlan adja a vonzerőt, a gyönyörűséget. Mert sejthető volt Gyurta Dani aranya, de a többi úszó vergődése váratlan. Mint ahogy tegnap este legalább ilyen váratlanul támadt fel poraiból Cseh Laci. Ahhoz viszont már értőbbnek kellett lenni, hogy a cselgáncsozók sikereit megjósolja valaki. És még nincs vége. Nekik és általuk nekünk még lesznek érmeink ebben a sportágban is. Szilágyi Áron a túlon-túl fiatal és intelligens kardvívó aranya az első nagy, kellemes meglepetés. Szávai Ágnes gyors kiesését viszont előre borítékolni lehetett. Már az olimpiai részvétele is ügyeskedéssel sikerült. Védettségét kihasználva ez évben komoly mérkőzést sem játszva lopakodott be a kiskapun. Erre azért jobban figyelhetnének azok, akiknek ez lenne a dolguk.

Az olimpia nem egyszerűen egy nagy sportesemény. Sokkal több annál. Légköre, mérete, az hogy négy évet kell rá várni, a körülötte lévő felhajtás extra terhet ró minden résztvevőre. Ezt csak az igazán nagy egyéniségek tudják kezelni. Az orvosi háttér, a pszichés felkészítés egyre fontosabb. Szakemberek kellenek ehhez. Olyanok, akik belülről ismerik a versenysport sajátosságait. Örömmel látom, hogy korábbi javaslatom – pszichológus(ok) alkalmazása a magyar csapat mellett – meghallgatásra talált. Bár még kevés, nagyon kevés, de végre valami elkezdődött.

A politika és a politikusok is ugrásra készek. Elismerést érdemlő a korábbi olimpiai bajnok Borkai Zsoltnak a MOB elnökének nyilatkozata, amikor azt mondta, hogy sem a vágyott nagy siker, sem egy esetleges kudarc nem tekinthető az aktuális politikai rezsim gyümölcsének. Aki valamit is ért hozzá, az tudja, hogy sokkal hosszabb folyamatról van szó. Négy évente Pekingből hazatérve azt találtam mondani értékelésként és következtetésként, hogy a londoni olimpiára történő felkészülés már Pekingben megkezdődött. Ez a dolgok lényege. Ráadásul az olimpiai felkészülési ciklus első két éve és a második két éve most más-más politikai kurzus ideje alatt telt el. Arról beszélni, vagy azt állítani, hogy az utóbbi két évben, a sportban bármi is gyökeresen megváltozott volna, hamis állítás. Az az mégis valami változott. A sportot, a felkészülést körülvevő politikai hangulat most sokkal jobb. Köszönhető ez a jelenlegi ellenzéknek, amelyik nem gerjeszt felesleges és alaptalan állításaival rossz hangulatot. Nem köt le energiát valótlanságok hangoskodásával. Pedig lenne mit felemlegetni. Sajnos a körülmények és a feltételek, nem hogy javultak volna, sőt … A magyar csapatban például van olyan sportoló, aki a lakását adta el, hogy finanszírozhassa a felkészülését, amihez nem kapott kellő állami hátteret.

Azt azonban végképp nem értem, hogy miként fordulhatott elő a Himnuszunk átírása! Illetve a hogyant értem, de miért nem vették azt észre időben a magyar csapat vezetői? Akár felajánlják, akár nem, ezt ellenőrizni kell nem csak az olimpia, de minden világverseny megnyitója előtt. Valaki itt nagyot hibázott! Nemzeti imánkba belenyúltak és ehhez a magyar csapat vezetése asszisztált. Erre nincs elfogadható magyarázat.

Ha már a csapatvezetést megemlítettem, nem tudom megkerülni azt, amin sürgősen változtatni kellene. A magyar olimpiai delegáció vezetésének pókhálós beidegződéséről van szó. Százmilliókkal együtt néztem a megnyitó ünnepséget, a sportolók bevonulását a stadionba. Szembe ötlő volt, hogy a csapatok egy részénél az első sorban, másoknál, a növekvő többségnél az utolsó sorokban vonultak a vezetőik. Üzenete volt (van) ennek. Mármint annak, hogy hol, kiket tartanak fontosnak! Egy ország demokratikus berendezkedése, a sportolók fontossága, a kit engedek előre kultúrája mérhető le ezen. Magyarország zászlóvivője mögött, pártállami hagyományokat híven követve a vezetők integettek széles mosollyal, és csak mögöttük jöhettek a sportolók. Azok, akikért jobb helyeken a harang szól.

Szólj hozzá!

Címkék: politika sport olimpia politikusok MOB Leila sport Szilágyi Áron Gyurta Dániel Borkai Zsolt Szávai Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://gyenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr854693387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása