Ha a bor a szőlő vére, akkor a pálinka a gyümölcs lelke. Blogomban hosszú idő után térek vissza kedvenc témámhoz, a párlatkészítéshez. Több ez nálam egyszerű időtöltésnél. Szerelem, aminek egyetlen értelme az örömszerzés. A gyümölcspárlat teremtődésének minden pillanata tele van boldog izgalommal. Az illatok és ízek végtelen kombinációi megismételhetetlenek. Így aztán nincs két egyforma pálinka. Nincs ismétlődő azonos élmény. Ismeretlen az unalom. Öröm van, amit azoknak az arcáról olvasok le, akik belekortyintanak pálinkáimba.
Ráadásul, aki ismer, az tudja rólam, hogy bármihez kezdek, bármit csinálok, igyekszem abban a legjobb lenni, a csúcsokat meghódítani. Magamat akarom nap, mint nap túlszárnyalni, és nem másokat legyőzni, megelőzni. Ez utóbbi legfeljebb a hozadék, de nem a cél. Egyszerűen nem szeretem a szürkeséget, az átlagba süppedést ebben sem.
Már nevet is kapott az alkotó műhelyünk: „Gyenesei Pálinkárium”
Különleges íz- és illat költeményeink minőségét igazolják az országos és Világkupa champion minősítések, illetve aranyérmek, no meg azok, akik ittak már belőle.Kaposvári pálinkafőző szentélyünk titka a fél évszázados családi tapasztalat, a manufakturális igényesség és jó barátság Szent Miklóssal, a párlatkészítők védőszentjével.
Nálunk csak a tökéletes minőségű gyümölcs lelke kerülhet palackba. A butelláink elegánsan érzéki, prémium minőségű pálinkákat tartalmaznak, amelyeket nem egyszerűen főzünk. A mi párlataink ugyanis teremtődnek! Minden párlatunk külön-külön önálló csoda, az élvezetek ünnepi boldogsága.
Még csak az út elején járok. Sokat, nagyon sokat szeretnék még tanulni e téren is. Kevés amit egyenlőre erről tudok. No és az alkotás alázata az, amit meg akarok őrizni életem végéig. Ez is hozzátartozik a tartós sikerhez.
Normális időben az évnek ebben az időszakában már készen van valamennyi párlatom, és palackban várják a vágyakozó vendégeket. Most annak is örültem, hogy gyarapodó életkedvvel volt erőm összeállítani a tavalyi főzésekből a legígéretesebb kollekciót, az ez évi Országos Pálinka és Párlat Bajnokságra, amelynek idén is Gyula ad otthont. Ugyan-úgy, mint tavaly, most is Világkupa rangjára emelték a rendezők és a résztvevők ezt a megmérettetést. A legrangosabb hazai verseny eredményét e hét végén, szombaton hirdetik ki. Annyit tudok, hogy tíz ország, 224 párlat gyártója, 755 mintát küldött a vetélkedőre. A versenypárlatok közel felét kereskedelmi főzdék nevezték, másik felét pedig a bér- és a magánfőzők küldték. A versenyen már nincs különbségtétel, hogy ki készítette. Gyártói kategóriák nélkül folyik a vetélkedés.
Nyilván izgatottan várom az eredményt. Nehéz, szinte lehetetlen lesz megismételni a tavalyi sikert. Az akkori egy championnal, a „Legjobb likőr” címmel, a négy arannyal, számos ezüsttel és bronzzal, valamint a „Magyarország Legeredményesebb Magánfőzője” címmel igen magasan áll a léc. Különösen, hogy a megszigorított szabályok új mennyiségi előírásai miatt a champion címért csak két pálinkám versenyezhet. Igaz, hogy ez a kettő is ott van a szerintem esélyesnek tartott párlataim között. Az alma, a birs, a földieper, a feketeribiszke, a cseresznye, a meggy, a kajszi, a szilva, a szőlő, a kökény, a vegyes gyümölcs, a bodzavirág és a zöld diópálinkám mellett három likőrrel, (zöld dió, vörös fenyő, fekete ribizke) neveztem. Az, hogy a több mint kétszáz párlatkészítő, 755 kiváló mintája közül melyiket emeli a zsűri a csúcsra, az ezernyi tényezőn és nem kis mértékben a szerencsén is múlik. Kinek milyen az ízlése, mit vár el, és mit kap?
Az elmúlt év boldog nyara tele volt a kísérletezés és a felfedezés örömével. Ez az érzés van ott az új pálinkáimban. Kockáztattam is. Az íz helyett az illatra helyeztem a fő hangsúlyt. Annál is inkább, mivel a fogyasztó és az ítész is ezzel találkozik először. Mint tudjuk, az első benyomás a legfontosabb. Ha az lehengerlő, akkor nem szükséges a hatást tovább növelni, elég megerősíteni az ízzel. Már csak azért is, mert az igazi gyümölcs párlatot az új nemzetközi trend szerint, az egész világon gyümölcs-parfümként keresik.
A minőségi pálinka egyfajta igényességet és bizonyos fokú stabil jólétet, kiegyensúlyozottságot igényel. Az igényes gyümölcstermelő, az igényes gyártó, az igényes kereskedő és az igényes fogyasztó egyaránt kellő tőkeerőt feltételez. Nem véletlenül fogalmazódott meg a kulturált fogyasztás jelmondata: „Igyál kevesebbet, igyál jobbat!” Jó tudni, hogy sok deci sem használ jobban, mint egy kis pohárnyi.
Még valami, ami mindent felül ír. Személyes tapasztalatom, hogy mind a pálinkakészítésnél, mint a fogyasztásnál a legfontosabb a közös élmény. Egyedül, magányosan egyik sem az igazi, és ilyenkor az eredmény is kétséges. Most, hogy ezeket az utolsó mondatokat leírtam, csak most döbbenek rá, hogy hosszú idő óta először tudtam másról írni, mint Jutkám örökkévalóság felé vezető útjáról. Ezt is Ő akarta így. Ezt akarja! Ezt segíti! Tudom, hogy ott lesz velem a gyulai eredményhirdetésen is. Igaz, nem úgy, mint tavaly, amikor végtelenül büszke volt sikereinkre. A jövőben István fiam lesz az alkotás folyamán a társam a közös élmény létrehozásában és megélésében. Nem maradok egyedül.
