HTML

Facebook

Dr. Gyenesei István blogja

A somma.hu oldalon 7 évvel ezelőtt indítottam internetes naplómat. Azóta 620 önálló bejegyzést tettem. A rákeresések száma meghaladta a százezret. A magánélet mellett a napi politika adja a fő témát. A honlapomon www.gyenesei.hu-n link ad lehetőséget a blogom elérésére. Megyei Közgyűlési elnökként, független országgyűlési képviselőként, miniszterként, Somogyért Egyesület elnökeként és magánemberként is azt vallom, hogy aki nyitottan él azt csak őszintén érdemes tennie. Ez jellemzője a blogomnak is. Mostantól a blog.hu-n is elérhetőek lesznek bejegyzéseim, ahova rövidesen felteszem az összes korábbi írásomat is. Jó olvasást!

Friss topikok

  • Dr. Gyenesei István: @Ica Hoffmann: Köszönöm. Bölcs, jobbító szándékú gondolatok. (2016.01.11. 18:02) 637. A víziló
  • dr Matolcsi Lajos: Talány számomra hogy az Arab-.országok miért ilyen passzivak miért nem segitenek. Más hol van a NA... (2015.09.16. 10:42) 634. Határt sértők
  • encián: Gratulálok a pálinkáid ismételt sikereihez - bár nem írtál már egy hónapja, de olvastam róla.:-) (2015.03.22. 21:36) 630. Szomorújáték
  • encián: Na végre megszólaltál, alig vártam már!:-) (2015.01.22. 21:16) 629. Szóböjt
  • Balázs Nagy: Kedves István, tisztelt Kéviselő Úr! Megmondom őszintén sajnos Te kicsinálásra vagy ítélve.68 éves... (2014.10.28. 10:50) 613. Hozzáadni!

626. „Szar” helyzet

2014.07.25. 00:12 Dr. Gyenesei István

 

Ezért a címért kaphatnék akár hideget, akár meleget. Blogomat végig olvasva azonban minden bizonnyal érthető lesz, miért nevezem nevén azt, ami az. Miközben igazán jól érzem magam a bőrömben, hetek óta egy eset jár a fejemben. Nem hagy nyugodni. Jó lenne rátalálni és másokat is rádöbbenteni az igazságra. Sejtem, hogy e vágyam teljesülése ez esetben illúzió marad. Pedig pont az igazság az, ami szabaddá tehet, a szabadság pedig igazzá, vagyis emberré. Nem vagyok egyedül ezzel a törekvéssel. Ráadásul tudom, hogy ez az egyetlen érdemes, járható út. Nézzük, miről is van szó!

Akár egy abszurd dráma témája is lehetne. Nem csodálkoznék, ha valaki előbb-utóbb feldolgozná. A dramaturgiát Géza (nevezzük így) és az Élet nevű társszerző közösen írták.A bemutatót azonban csak Élet élte meg. De ezt Géza is tudta. Erre készült. Különlegeset, maradandót „alkotott”. Olyat, hogy ne tudja kivonni magát a hatása alól senki, aki csak hall róla. Aki pedig látja, abba mélyen bele is ivódjon. 

Géza alacsony termetű, rekedtes hangú tanárember volt. A megszállottabb fajtából való humán szakos, olvasott, művelt, a dolgok mélyére látó, szókimondó, forradalmár lelkületű. Finoman szólva sem volt konfliktuskerülő. Úgy húsz évvel ezelőtt, negyvenes éveinek elején elhagyta a pályát. Egyedül élt. Újságot árult. Abban az időben az új alternatív megyei lapot, a „Somogyország” frissen megjelenő példányait hordta a hóna alatt. Ebből tartotta el magát. Közben sok emberrel találkozott, sokakkal osztotta meg a világról alkotott, nem túl hízelgő véleményét. Nem volt megkeseredett, de vívta napi csatáját a hatóságokkal, a szolgáltatókkal és mindenféle politikusokkal

A pénz, amiből neki ritka fillérek jutottak, csak annyira érdekelte, hogy legyen mit ennie. Sokkal büszkébb volt annál, mintsem, hogy kérjen. Aztán feladta tartását. Rákényszerült mások segítségére. Megválogatta, hogy kihez forduljon. Úgy kerekítette a szót, hogy megtiszteltetésnek vette, aki adhatott neki, legyen az kölcsön, vagy vissza nem várt apanázs. A kölcsönt adók is tudták, ezt az összeget végleges kiadásként könyvelhetik el.

Hozzánk is gyakran becsengetett. Ritkán segítséget kérni, többnyire csak a beszélgetés kedvéért. Ilyenkor behívtam. Leültünk a teraszon, kávét kért és miközben kortyolgatta, mondta, ami kifért a csövön. Én meg hallgattam. Ez volt a vissza-visszatérő munkamegosztás. Hálás volt, ha valaki figyelt rá.

Finoman cizellált lelkületére jellemző, hogy néhány éve, újév reggelén, amikor kinyitottam családi házunk utcai ablakainak spalettáit, a járda melletti füves területen, két platánfa között a frissen esett hóba lábbal kitaposott, ember-nagyságú betűkkel íródott: BUÉK. Ő követte el. Mivel nem állt be a boldog új évet kívánó, markukat tartó hajléktalanok, és a sose látott kukások sorába, ez csak napokkal később derült ki.

Műveltségét jellemzi, hogy a megyei napilap kvíz-játékain rendre részt vett, és hibátlan válaszaival gyakran nyert is. A város-ismereti kérdéseket percek alatt oldotta meg, és nem rejtette véka alá ebbéli büszkeségét. Az utcán, és a könyvtárban élt. Figyelt, és olvasott. Tél időben, amíg a könyvtárban ült, nem kellett otthon dideregnie és a korai sötétedésben, világítás híján még feketébbnek látnia a világot. Éppen elég sötét volt a számára  amúgy is. Emígy meg vívta kilátástalan csatáját az érzéketlenekkel, a nagyot-hallókkal, a feledékenyekkel, a gőgösökkel, a hatóságokkal, a szolgáltatókkal, a szomszédokkal, a távoli rokonokkal, szóval majdnem az egész világgal 

Tavasz végén eltűnt. Nem tudom, feltűnt-e valakinek is? Feltűnt-e, hogy valaki hiányzik a táncból? Géza tett róla, hogy maradandót „alkosson”, hogy nehezen megoldható feladatot, kihívást hagyjon maga után. Merthogy Géza elment. Csendben, egy időre még feltűnés nélkül. Aztán „robbant” a bomba, amit valószínűleg, bosszú vezérelte, kegyetlen furfanggal hozott létre, és időzített.

Az elektromos áram, víz és gáz nélküli kaposvári, Fő (sétáló) utcai lakásából nyár elején, ahogy melegedett az idő, nehezen meghatározható bűz áradt. Tűzoltók segítségével hatoltak be az arra hivatottak, hogy aztán úgy ahogy van, azonnali hátra-arccal vágódjanak is vissza. Géza mumifikálódott földi maradványának látványa maga a könnyű prológus volt a kibontakozó homályban. Műanyag zsákok garmada és vizes flakonok tucatjai álltak  a szobában, megtöltve emberi ürülékkel és vizelettel. Hosszú idő terméke. Egy élet hagyatéka, és szagos üzenete a hátra maradottaknak. Azoknak, akiknek dolguk lett volna, de nem tették. Géza olvasott ember volt. A könyvekből megtanulta, hogy valami olyat kell tennie, amivel kitörölhetetlenül beleivódik azoknak az emlékezetébe, akik életében nem akartak róla tudomást venni.

Ha most azt hiszed kedves olvasóm, hogy itt vége a történetnek, hát nagyot tévedsz. Az elmúlt negyven napban, azon kívül, hogy Géza porhüvelyét elszállították, minden más ott maradt. Közben folyik a vita, az egymásra mutogatás, a meglévő jogszabályokra, vagy éppen azok hiányára hivatkozás, meg hogy kinek, és mi lenne a dolga. Jobban mondva arra megy el az energia, hogy akiknek a dolga lenne a lakás megtisztítása, azok arról beszélnek, hogy az miért nem az ő feladatuk.

A orrfacsaró bűz egyre erősebb, és az egy légköbméterre eső legyek száma is sokszorosa lett az elviselhetetlennek. A szomszédban élők helyzete pedig egyre tarthatatlanabb. Nem is beszélve arról, hogy a megyeszékhely frekventált, idegenforgalom szempontjából központi helyén lévő fagylaltozó is nehéz helyzetbe került.

A lakást közben újra bezárták. Lakat őrzi a bent lévő „kincseket”. Egy ember és egy kor tárgyiasult hagyatékát, aminek messze bűzlő üzenete van…. Bármi is történik majd megoldásként, az többszörösen elkésett. Géza pedig minden bizonnyal fentről nézi a tehetetlenkedőket és reménykedik. Abban bízik, hogy akikre még itt a földön figyelni kell, azokat észre veszik azok, akiknek figyelniük kellene. Orra alatt pedig azt dörmögi: „Urak! A jó szándék és a szó most már kevés. Több kell ide, tettek és akarat!”

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: értékeink Kaposvár Somogy Somogyország

A bejegyzés trackback címe:

https://gyenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr486542555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.