Dr. Gyenesei István blogja

    Boldog ember volt, aki sikerrel küzdött céljaiért, álmai megvalósulásáért. Csatákat vívott, mert meghaladta korát, amely nehezen értette meg őt. Képes volt finom árnyalatokkal a jövőbe látni. Kapocs volt, és most már marad is múlt, jelen, jövő között. Életének…

Két vállra fektetett „napló-író” kedvem feltámadni látszik. Bíz’ Isten, vagy tucatnyi reggelen írtam fel napi teendőim közé a „blog” szót, hogy aztán estére kelve újra és újra szembesüljek a nemteljesülés lehangoló érzésével. Ma másként lesz. Az érzéseim pedig…

Van ok az örömre. Bár ma reggelre esősre változott az idő, de rövidesen újra kisüt a nap. Élvezzük ki minden pillanatát ennek a mosolygós ősznek, és raktározzuk el az élményt a zord, sötét téli estékre! Apropó, mosoly. Semmibe nem kerül és a környezetünk nemcsak átveszi…

   Kánikulában dolgozni, enni, írni kegyetlenül nehéz. Így aztán hiába volt augusztus égen, s földön fényes, írnom nem akaródzott. A vasárnap esti magányom és a lecsillapodott hőmérő, azonban újra szellemi tornára serkent. Magam is megdöbbentem azon, hogy ez a…

Kint ülök a kerti teraszon. A nyár-délelőtti nap még nem perzsel, de már kellemesen melegít. Írás közben a társaságom egy édes magyar. Nem nemzeti, csak úgy egyszerűen piros-fehér-zöld, és valóban mézédes. Ahogy ígérték. Mennyei érzés számban érezni lehűtött testét.…

„Pisti, írjál már blogot! Sokan várjuk”. Sms-ben kaptam tegnap a finom felszólítást. Úgy látszik, kell a bíztatás. Legyen akaratotok szerint. Annál is inkább, mivel lassan egy hónapja, hogy a hálóra tettem legutolsó bejegyzésemet. Azóta történt egy- s más velem, és a…

Vagy valóság, ami történt? Hihetetlen. Pedig igaz. Itt vannak előttem az asztalon a díjak. Valamennyi benevezett pálinkánk, párlatunk és likőrünk érmes lett a Gyulai Országos Bajnokságon és Világkupán. 12 aranyérem, 4 ezüstérem és 10 bronzérem a Gyenesei Pálinkárium…

  Eljött az ideje, hogy hosszú kihagyás után újra blogot írjak. Lelkem megdermedt tintáját lassan oldja a rohanó idő. Rá kellett jönnöm, hogy miközben Jutkám nélkül bennem minden megváltozott, addig a körülöttem lévő világ ugyan-úgy működik, mint addig Vele.…

Vannak helyek és események, ahova nem jönnek velünk a múzsák. A kórház, ahol az advent heteiben minden szabad és szabaddá tehető percemet Jutkám mellett töltöttem bizonyosan ilyen. Ez az advent nekünk nem a nyugodt várakozást jelentette, hanem a tevékeny reménykedést.…

Mindennek oka van! A jónak és a rossznak, a szépnek és a rútnak, a fénynek és a sötétségnek, a színesnek és a színtelennek, a hitnek és a hitetlenségnek, az őszinteségnek és a hazugságnak, a bölcsességnek és az ostobaságnak, az örömnek és a bánatnak, a szeretetnek és a…

Kedden kora délután még mindig egy vasárnapi képsor jár az agyamban. Rátelepszik a többi, előre toluló témára. Írhatnék a választási törvény körüli, naponta változó akrobata mutatványokról, az aktuálpolitika tragikomikus produkcióiról, Kaposvár amúgy sem fényes…

Laza nyár végi anziksz, augusztusi „képeslap” lesz a mai blogom. Ezen a friss reggelen kerülöm a politikát, ha tudom. A következő hónapokban úgy is lesz belőle több mint elég. Essen most szó a szegedi mágnesről, a csalóka dinnyepálinkáról, a hálóról, mint drogról és az…

London leilátalanítása, vagy ha így jobban tetszik, Leila londontalanítására a reagálások okán térek vissza. A túlkorossá vált és kiutált 62 év felettiek is megérdemelnek néhány gondolatot. Oszt van-e cigánybűnözés? Erre is szánok pár keresetlen szót. Legutóbbi…

„A tizenhét párhuzamos csík – Jutkám pocakján – mindig juttassa eszetekbe, hogy az úr Isten kegyelme végtelen és előre vivő, mint a párhuzamosok”, jött az erőt adó sok-sok reagálás egyike. „Leila fizikai és mentális állapota lényegesen jobb hazai vetélytársainál”,…

Van, amikor a múzsák is hallgatnak. Azt mondják ilyen a háborús idő. Nem tudom sem igazolni, sem cáfolni. Annyi bizonyos, hogy vannak váratlan, minden energiát lekötő, bénító helyzetek. Olyanok, amikor nem az a legfontosabb, hogy mi történik a nagyvilágban. Egy, csak és kizárólag…

Inni, nem csak a győztesnek szabad. Ferdítettem el Székely Éva klasszikus mondatát. Ráadásul csak a jót, a legjobbakat érdemes. Túl rövid az élet ahhoz, hogy a rosszra pazaroljuk magunkat. Így is, úgy is. Még, ha pálinkáról esik szó, akkor is. Hát essen szó róla, az istenek…

Látni kéne, nem csak nézni! Ehhez világosságra lenne szükség. De ki, kik ma a nemzet lámpásai? Valaha, egy nem kevésbé küzdelmes korban a tanítók voltak. Ők most csak pislákolnak, és örülnek, ha megtarthatják katedrájukat.   Az értelmiség mutathatná az utat, ha…

Nem véletlen az áthallás. Yves Montand emlékezetes filmjének címe jutott eszembe. Egyre többen félnek a jövőtől, amit magunk nehezítünk meg önmagunknak. Igenlések helyett, bólogatásokra és tagadásokra épül a körülöttünk lévő világ. Igazságosztók vesznek körül…

Az év utolsó napján csupa laza dologról illik írni! Figyelmeztetem magam. Ez esetben azonban menthetetlenül átcipelem az újba azt, amit szívem szerint szőröstől-bőröstől itt hagynék a feledésben. Amúgy sem akarom terhelni a mával a jövőt, de még ezt a napot sem. Na, meglátjuk,…

 Napsütéstől csordultig csodás csütörtökön ültem le elkövetni blogom soros bejegyzését. A technika azonban csúnyán megtréfált, a rendszer nem működött és máig sem leheltek bele lelket. Így aztán tíznapos kényszerpihenőre kárhoztatta agyam naplóíró tekervényeit az…