Véget ért húsvét ünnepe, amelyik elhozta a gyerekeket és az unokákat. Együttlét, közös játék, sport, beszélgetés, lelki és testi táplálkozás. Még tegnap délután az utolsó „vendég” is elindult hazafelé. A feltámadás misztériumának élménye a székesegyházban, az aranyérmes pálinkák kóstolása és a lányok locsolása egyaránt az ünnep része volt. Ma kora reggel, még mielőtt leültem blogom írásához, elolvastam a hét utolsó napjainak lapjait és böngészgettem az interneten. Az, hogy a köztársasági elnök aláírta az Alkotmányt, nyílván nem meglepetés. Egyszerű, de fontos formaság. Olyan ez, mint amikor a hivatalnok beírja az újszülöttet az anyakönyvbe. A nagy folyamat a fogantatástól, a vajúdáson át, a születésig tartó időszak volt. Az igazi kérdőjel, hogy mi lesz ebből az újszülöttből?
XVI. Benedek az örök városból békességre intette a világot. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Régóta ott van bennem a szándék, hogy leírjam, de valahogy mindig elhalasztottam, amit most megteszek. Kadhafinak szurkolok. No nem a lázadók elleni csatájában. Azt nekik kell egymással elintézniük. Bár sajnálom az áldozatokat, de ez egy ország belügye. Idegen hatalmak, idegen technikája, a NATO égisze alatt (aminek mi is tagjai vagyunk) azonban mi a fenét keres ott? Nem más ez, mint hitelesnek feltüntetett, humanitárius jelmezbe öltöztetett világterrorizmus, aminek a célja nem az emberek védelme, hanem az olaj megszerzése. Közben mit sem érdekli őket, hogy ártatlan civilek ezreinek halálát okozzák döntéseikkel, tévedéseikkel. Diktátorok állnak a világ nagyhatalmainak élén. Valahol azt olvastam, hogy a legnagyobb hangú diktátorok belül mindig remegnek, csak ügyesen titkolják.
Ugyanilyen álságosnak érzem, ami Gyöngyöspatán zajlik. Sok Gyöngyöspata van ebben az országban. Közben idős emberek ellen sorra követnek el rablógyilkosságokat, nem ritkán cigányok. Ezt azonban nem illik, nem lehet, nem szabad mondani, mert akkor az rasszizmus. De ha egy magyar faluból, magyar nőket és gyerekeket hívnak (?), visznek (?), menekítenek (?) Csillebércre miért érdekes az, hogy ők amúgy cigányok? Ha félnek valamitől vagy valakitől, akkor cigányok? Ha lopnak és gyilkolnak, akkor hovatartozásukat fedje jótékony homály? Mi ez az álságos világ? Miért nem nevezhetünk mindent a maga nevén?
Szülővárosomban is sok az ellentmondás. Miközben szeretek itt élni és segíteni egy élhetőbb élet kialakítását, jó néhány dolog zavar. Itt vannak mindjárt a helyi kis és középvállalkozók, akiknek a hadát csapták be és mentek, mennek ezáltal tönkre. A kaposvári jégcsarnok, majd a fürdő beruházásánál és a 67-es elkerülő út építésénél 100 milliókkal maradtak nekik adósak a nem helyi fővállalkozók, akik a munkát kapták. A helyiek lassan már nem is mernek itt munkáért jelentkezni. Az agora és a megyei kórház folyamatban lévő beruházásán munkát vállaló somogyiak szinte remegnek félelmükben. Olyan érzésem van, hogy ezzel a módszerrel akarják elvenni a kedvüket, hogy aztán azt mondhassák, azért nem kap munkát helyi vállalkozó, mert nem is pályázott.
A Toldi iskola bezárása (?), megszűntetése (?), beolvasztása (?), lassú elsorvasztása (?), átszervezése (?) ellen békés és szimpatikus kiállással küzdenek diákok, tanárok valamint szülők. Tudom én, hogy ne tudnám, csökken a gyereklétszám, kevesebb a beiskolázható tanuló és legfőképpen nincs pénze az önkormányzatnak. El kell dönteni, hol és hogyan csökkentsék a tanulócsoportok számát. Ezt azonban fel kell vállalni és a legjobb szakmai döntést kell meghozni a legemberségesebben, de nem magyarázni a megmagyarázhatatlant. Hasonló képen szűnt meg a közelmúltban két másik általános iskola. A Németh István és a Bartók Béla tűnt el véglegesen, miközben a hivatalos kommunikáció szerint nem zártak be Kaposváron iskolát.
A megyei múzeum igazgatójának nyilatkozata szerint a működésükhöz egyetlen forint támogatást sem kapnak a tulajdonos megyei önkormányzattól, amelyik amúgy 200 millió forintért a múzeum épület nyugati szárnyának több szintjére telepíti a hivatalát a mostani helyéről. A megye magára hagyja azokat a falvakat is, ahol múzeumi egységek működnek. Csinálják maguk, ha kedves az életük, mármint az ottani gyűjtemények, amelyek életünk részei. Somogy az egészségügyi átszervezésnél a klinikai háttérrel bíró Somogy-Baranya tengely helyett, presztízs okokból Pannon–tengelyként Veszprémmel és Zalával akar szövetkezni, akikkel a Balaton köt össze bennünket. Úgy tűnik itt sem az emberek a fontosak, mint ahogy a gyermekotthonok bezárásánál sem. Amúgy a Balatonon elindult a hajóforgalom, de az elvonások miatt nem jutott pénz a hajózó utak kijelölésére. Olyan ez, mintha az autópálya közlekedési tábláit nem helyeznék ki. Másutt a kultúra papjai nem kapnak fizetést. Megszorítások sora zúdul az emberek nyakába. Mi volt ehhez képest a szépemlékű 300 forintos vizitdíj, amely akkora hisztériát váltott ki, hogy népszavazás söpörte el.
Állj meg Pista! Figyelmeztetem magam nagy lendületemben. Alig ért véget a húsvét. Emelkedj a napi gondok fölé, amelyek nem önmaguktól valók! Kétezer éve azt a bizonyos követ sem egyszerűen azért hengerítették el, hogy a feltámadó ki tudjon jönni, hanem azért, hogy mi be tudjunk lépni az élet kapuján. Mert, hogy élni kell, még ha ez nem is olyan egyszerű. Róma pápája még Ratzingerként írta egy tanulmányában, hogy lehet rossz szentháromságos logikával is gondolkodni. Eszerint: az Atya teremtett, de mi elrontottuk, a Fiú megváltott, de mi megöltük, végül újra jövünk mi, vagyis velünk a Szentlélek, aki már mindent jól csinál … Veszélyt termő téboly az efféle öntudat.
