HTML

Facebook

Dr. Gyenesei István blogja

A somma.hu oldalon 7 évvel ezelőtt indítottam internetes naplómat. Azóta 620 önálló bejegyzést tettem. A rákeresések száma meghaladta a százezret. A magánélet mellett a napi politika adja a fő témát. A honlapomon www.gyenesei.hu-n link ad lehetőséget a blogom elérésére. Megyei Közgyűlési elnökként, független országgyűlési képviselőként, miniszterként, Somogyért Egyesület elnökeként és magánemberként is azt vallom, hogy aki nyitottan él azt csak őszintén érdemes tennie. Ez jellemzője a blogomnak is. Mostantól a blog.hu-n is elérhetőek lesznek bejegyzéseim, ahova rövidesen felteszem az összes korábbi írásomat is. Jó olvasást!

Friss topikok

  • Dr. Gyenesei István: @Ica Hoffmann: Köszönöm. Bölcs, jobbító szándékú gondolatok. (2016.01.11. 18:02) 637. A víziló
  • dr Matolcsi Lajos: Talány számomra hogy az Arab-.országok miért ilyen passzivak miért nem segitenek. Más hol van a NA... (2015.09.16. 10:42) 634. Határt sértők
  • encián: Gratulálok a pálinkáid ismételt sikereihez - bár nem írtál már egy hónapja, de olvastam róla.:-) (2015.03.22. 21:36) 630. Szomorújáték
  • encián: Na végre megszólaltál, alig vártam már!:-) (2015.01.22. 21:16) 629. Szóböjt
  • Balázs Nagy: Kedves István, tisztelt Kéviselő Úr! Megmondom őszintén sajnos Te kicsinálásra vagy ítélve.68 éves... (2014.10.28. 10:50) 613. Hozzáadni!

622. Kismadár

2014.01.24. 00:35 Dr. Gyenesei István

„Kismadár, ó kismadár, messze száll…”, szólt halkan a dal, a ma különösen csendes reggelen. Tettem a dolgomat, mint máskor, de a gondolataim másutt lebegtek. Valahol nagyon messze. Térben és időben, túl mindenen. Felsejlett az utolsó nap emléke. Az utolsó együtt töltött órák történései ma filmszerűen peregtek le lelki szemeim előtt.

Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt egy esztendő. Akkor is a városnapi ünnepségre készültem, de megérezve, hogy rám másutt van szükség, nem mentem el. Ma azonban ott voltam és boldog büszkeséggel örültem annak, hogy Leila, Kaposvár színházának színpadán újra átvehette „az év sportolója” díjat. Amikor ott néztem őt, az jutott eszembe, hogy benne ott vagyunk mind a ketten. Nem egymás mellett, hanem örökre eggyé olvadva.

Az előszobánk asztalán egy éve áll a fényképe apró használati tárgyaival együtt. Mindennapi látványuk, tapintható közelségük, megkönnyítette az elfogadás folyamatát. Február elsején, a reggeli emlékező gyászmisét követően elteszem őket a tárgyi emlékek tárházába.

Az ott lévő három gyertya közül a középső, azon a hajnalon csonkig égett. A két szélsőt csak ma, egy év után gyújtottam meg. Amikor kialszik majd a láng, akkor végleg lezárul életemnek egy felejthetetlenül boldog időszaka, és kezdetét veszi valami új. Most már nem csak érzem, de tudván tudom is, hogy lehetséges a folytatás.

Másként és máshogy lehetek, leszek boldog.. Számomra az élet értelme, hogy mindig velünk legyen, akinek örömöt tudunk, akarunk ajándékozni és legyen, akitől örömöt kapunk. Az igazi boldogság az, ha ez a kettő egy és ugyan az. Én így akarom és hiszem, hogy megkapom  ezt az ajándékot.

Most veszem észre, hogy időközben a gyertyák csonkig égtek. Szemhéjaimat ólomsúlyok húzzák. Fáradt vagyok, de nem szomorú. Érzem, hogy nagyon mélyen és nyugodtan fogok aludni. Azután pedig…..Te pedig szállj KISMADÁR!

 

Szólj hozzá!

Címkék: család értékek Kaposvár Leila sport

A bejegyzés trackback címe:

https://gyenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr725779119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.