Ellenzéki győzelmet hozó választási végjáték zajlott a közeli Veszprémben. Fekete komédiát mutatott be a Csiky pénteken este. Az nap délelőtt pedig szomorú „játék” zajlott a somogyi megyeházán. Szívfájdító, elkeserítő, letaglózó érzés volt ott ülni a szebb napokat látott megyei önkormányzat soros ülésén. Az ősi épület, homlokzatán fennen hirdeti: KÖZJÓNAK. Ami viszont ott bent megesett, arra a „közjócskának” is túlzó jelző.
Pedig nem történt semmi rendkívüli. Ez alkalommal a politikai ellenfelek is szelídebbek voltak a megszokottnál, betartották az írott és az íratlan viselkedési szabályokat. Az aktuális hatalom nem élt vissza helyzetével, és az ellenzék sem nagyította fel, torzította el a lehangoló tényeket. E nélkül is jól látszott a közgyűlés fideszes többségének a szemében a meglepődöttség, a szembesülés okozta döbbenet. Amit mondtak, abban nyoma sem volt a korábban megismert meggyőződésüknek. A mondanivalójuk, reagálásaik, tartalma és a közlés beletörődő hangszíne elszakadt egymástól.
Érezni lehetett mi játszódik le bennük. Őszintén sajnáltam, hogy jobb sorsra érdemes emberek ide jutottak, ide juttatták magukat. Leginkább azonban a megyét, a megyei közgyűlést, azt a több mint háromszázezer somogyi embert sajnáltam és sajnálom, akinek a feje felett kilyukadt a tető. Alatta pedig kiüresedett, funkció nélkülivé vált az épület, ahol most szomorú játékot mutattak be a többre hivatott nagyérdeműnek.
A 2015. évi költségvetés előterjesztése, megvitatása és a többség általi (tizenhatból 9 igennel) elfogadása történt meg. Csak a szigorú tényekre hagyatkozom, amikor sötét árnyalatú, vagy fakó színeivel ide vázolom a képet. Bő fél évtized alatt eltűnt szinte minden, pénz, paripa, fegyver. Hol van már a több mint ötezer embernek munkát adó, közel ötven, megyei tulajdonban lévő intézmény és az értékes ingatlanok. Ezekből egyetlen maradt a miénk, itt élőké, a megyeháza.
A költségvetés mindössze 477 millió forint. Nem olyan régen még 23-24 milliárddal gazdálkodott a megyei testület, ami a jelenleginek ötvenszerese volt. A feladatokról, a hatáskörökről mindent elmond, hogy az apparátus és a testület működtetése a teljes költségvetés háromnegyed részét, 75 százalékát teszi ki
Beszédes, hogy ebben az évben a legfontosabb teendő a Kaposvári Vígasságok Tere beruházásának befejezése és működtetése. Közben Somogy széleskörű nemzetközi kapcsolataira egyetlen fillér sincs tervezve. A megye nagy számú civil szervezetére, a sportra és a kultúrára összesen 2, azaz kettőmillió forint jut (ha jut) céltartalék formájában, amiről az elnök dönthet
Már-már komédiába illő tétel az általános tartalék, amit korábban, 5% körüli mértékben kötelező volt betervezni. Ma nincs ilyen elvárás, s ez meg is látszik. 22-23 millió forint lenne a kívánatos, helyette mindössze ötvened része, félmillió forint szerepel általános tartalékként. Ami a legmegdöbbentőbb, ennek az összegnek a felhasználási célja. Szó szerint idézem a rendeletet: „előre nem látható kiadásokra, elmaradt bevételekre”. Ez már a vaskos tréfák kategóriája. Tessék csak bele gondolni, mire elég ma 500 ezer forint?
Fájdalmas látni és érezni a zsugorodást. A legelkeserítőbb, hogy a törvényalkotók úgy játszanak az önkormányzatokkal, a vidékkel, a megyékkel, mint macska az egérrel. Tisztes társadalmi vitával, települési, térségi fejlesztési kívánságlisták összegyűjtésével tavaly elkészítettük, és elfogadtuk Somogy fejlesztési koncepcióját. Az ígéret szerint ennek megvalósításához rendelt források jelentős részének elosztása a Megyei Közgyűlés feladata. Ami, ha lenne ilyen, akkor meg kellene jelennie az éves költségvetésben. De az ezt szabályozó törvénynek sincs, se híre, se hamva, pedig 2015 már a fejlesztési ciklus első éve. Koncepció van, pénz nincs.
Rossz álmom volt a közgyűlést követő éjjelen. Csavarni lehetett volna az izzadságot a pizsamámból, ha abban aludnék. Azt álmodtam, hogy a Megyei Közgyűlés később sem dönthet majd a pályázati pénzek számottevő részének felosztásáról, legfeljebb véleményezheti azokat. Azután majd valahol ott fenn, 200 km. távolságban, pártpolitikai motiváltságú döntést hoznak. Hogy teljes legyen a zavar, azzal színlelhetnek helyi döntést, hogy átadják aláírásra a listát a megyei közgyűlés elnökének, akinek a kezét már most is szigorúan fogják.
Kiizzadtam ettől az álomtól, aztán meg kirázott a hideg. De jó lenne, ha ez valóban csak egy rossz álom maradna! De jó lenne, ha ezt a víziómat az élet meghazudtolná! De jó lenne, ha ez a szomorújáték a Csiky színpadán zajlana! Ez esetben a döbbenet helyett, akár tapsot is kaphatna a produkció.
