HTML

Facebook

Dr. Gyenesei István blogja

A somma.hu oldalon 7 évvel ezelőtt indítottam internetes naplómat. Azóta 620 önálló bejegyzést tettem. A rákeresések száma meghaladta a százezret. A magánélet mellett a napi politika adja a fő témát. A honlapomon www.gyenesei.hu-n link ad lehetőséget a blogom elérésére. Megyei Közgyűlési elnökként, független országgyűlési képviselőként, miniszterként, Somogyért Egyesület elnökeként és magánemberként is azt vallom, hogy aki nyitottan él azt csak őszintén érdemes tennie. Ez jellemzője a blogomnak is. Mostantól a blog.hu-n is elérhetőek lesznek bejegyzéseim, ahova rövidesen felteszem az összes korábbi írásomat is. Jó olvasást!

Friss topikok

  • Dr. Gyenesei István: @Ica Hoffmann: Köszönöm. Bölcs, jobbító szándékú gondolatok. (2016.01.11. 18:02) 637. A víziló
  • dr Matolcsi Lajos: Talány számomra hogy az Arab-.országok miért ilyen passzivak miért nem segitenek. Más hol van a NA... (2015.09.16. 10:42) 634. Határt sértők
  • encián: Gratulálok a pálinkáid ismételt sikereihez - bár nem írtál már egy hónapja, de olvastam róla.:-) (2015.03.22. 21:36) 630. Szomorújáték
  • encián: Na végre megszólaltál, alig vártam már!:-) (2015.01.22. 21:16) 629. Szóböjt
  • Balázs Nagy: Kedves István, tisztelt Kéviselő Úr! Megmondom őszintén sajnos Te kicsinálásra vagy ítélve.68 éves... (2014.10.28. 10:50) 613. Hozzáadni!

635. Próbatétel

2015.09.21. 08:50 Dr. Gyenesei István

A jog szigorú parancsa és a humánum szelíd szava csatázott bennem, amikor szír menekültek ültek be az autónkba. Ekkor döbbentem rá, hogy nemcsak a hitünk tehet próbára bennünket, hanem a hitünket is próbára teszi az élet.  Fényképek is készültek erről az esténkről, amelyeket blogomban közreadok. Hogy is volt ez? Tartsunk rendet.

Péntek délelőtt váratlan hírt kaptunk, ezért este Hajnival a kanizsai kórházba mentünk beteglátogatóba. Hét órakor érkeztünk, és nyolc tájékán hagytuk el az intézményt. Gyékényes irányába vettük az utunkat. Még a város határa előtt megállítottak és eltereltek bennünket a rend szigorú őrei. Ott és akkor tudtuk meg, hogy megkerülve a kerítést, Horvátországon keresztül menekültek nagyobb csoportja érte el a magyar határt Gyékényes környékén. Másnap már arról is értesültünk, hogy mintegy kétezren lépték át azon a napon ott illegálisan a zöld határt, akik az esti sötétben hosszan elnyúlóan, kisebb-nagyobb csoportokban haladtak Nagykanizsa felé.

Ismertem a vidéket, így a sörgyár környékén egy mellékúton kerültük meg a várost, és a miklósfai szőlőhegyen keresztül érkeztünk vissza az útra, ahol már szabadon haladhattunk volna a vonuló menekültekkel szemben. De mi megálltunk az útkereszteződésben, és rácsodálkoztunk a sötétből felbukkanó, végeláthatatlan sorokban özönlő, Kanizsa irányába tartó tömegre. Szinte megmerevedtünk az autónk fénycsóvájába kerülő látványtól. Zömmel fiatal férfiak, néhány 10 év körüli fiúgyerek, és egy-két nő.

Különleges helyzetbe kerültünk. A kép, ami elénk tárult, megdöbbentő volt. Rendezni se lehetett volna különbül. Velünk szemben az út mentén vaskerítéssel védett fehér kőfeszület, amely előtt ismeretlenbe tartó, reménykedő iszlám menekültek vonultak. Nem tudtunk szabadulni a hatás alól. Hajni telefonjával olyan képet készített, amihez nem kell magyarázat. Hátizsákos férfiak között vonuló csadoros, iszlámhívő nő, háttérben a reflektorunkkal megvilágított feszülettel. Íme, a technikailag ugyan nem tökéletes, de mondanivalójával borzongató, lelket megérintő felvétel, s bennünk a kérdőjelek, a megválaszolatlanok: Mit hoz a jövő e két kultúra, e két vallás találkozásából?

20150918_204919_burst01.jpg

Elmúlt 11 óra, amikor az emberáradattal szemben lassan haladva elindultunk hazafelé. Egyre nehezebben mozgó, néha önmagukat vonszoló békés emberek vonultak az éjszakában. A fejemben ott zakatoltak a gondolatok, amelyeket az elmúlt hetekben blogjaimban leírtam. Már nem az volt a fő kérdés számomra, hogy meddig tart ez a helyzet, és hol lesz a vége? Sokkal inkább azon tépelődtem, hogyan és hol lehetne valóban szabályozottá, ellenőrzötté, kezelhetővé tenni. Mert miközben egyetértek a kormányzati törekvéssel, ami ezt célozza, látom, hogy a határainkon a szomszédok és Európa segítsége nélkül ez megoldhatatlan.

Hogy is írtam? „A jog szigorú parancsa és a humánum szelíd szava csatázik Európa szerte, pedig a kettőt össze kellene kapcsolni, de legalább hangolni. Józan, érző ember nem mehet el az elesettek mellett úgy, hogy ne segítsen.” Ezt írtam hat nappal ezelőtt. Na, Pisti, most itt a lecke előtted, itt vonulnak az „elesettek” melletted. Mit teszel? A hited most próbára tesz téged. És ekkor Surd környékén nekünk már, nekik pedig még 10 kilométerre Kanizsától, velünk szemben 20-30 éves férfiak gyűrűjében három kisfiú botorkált.

 Nem titkolom, volt bennünk némi félelem, amikor megfordultunk, megálltunk mellettük és felajánlottuk segítségünket: Három embert elviszünk a nagykanizsai gyűjtőpontra, amiről nekik fogalmuk sem volt, hogy milyen messze van még. A megdöbbenés látható volt az arcukon. Meg némi öröm is. Senki nem tolakodott előre, engedték, hogy a gyerekek élhessenek a lehetőséggel.

Beültek mögénk a hátsó ülésre, és egész úton angolul hálálkodtak. Pillanatok alatt vágni lehetett a levegőt. Éreztük, hogy a tisztálkodásra nemigen volt alkalmuk az elmúlt napokban. De ez akkor ott egyáltalán nem zavart minket. Amikor odaadtuk nekik a nálunk lévő müzli szeleteket, már mosolyogtak, és kölcsönösen elkészültek az emlékképek még bent az autóban. Íme, a másik fotó.20150918_211549.jpg

Aztán megérkeztünk Nagykanizsára, ahol a város határában rendőrök sorfala várta a menekülteket, és a vasúti vágányon álló kivilágított szerelvényhez irányították őket. A velünk utazóktól  - jó utat és békés életet kívánva – elköszöntünk. Amikor ők kiszálltak az autóból, egy rendőr jött oda hozzánk. Illő udvariassággal megkérdezte, hogy honnan hozzuk őket. Amikor megmondtuk, megköszönte a segítségünket és további jó utat kívánt nekünk.

Tátva maradt a szánk. Hát ilyen is létezik? Hazafelé az forgott a fejemben, hogy van, amikor nemcsak a hitünk tesz próbára bennünket, hanem a hitünket is próbára teszi az élet. Hatalmas ajándékot kaptunk ezen az éjszakán.

Szólj hozzá!

Címkék: értékeink FIDESZ kormány Gyékényes hit vallás menekültek Miklósfa Nagykanizsa rendőrök Surd

A bejegyzés trackback címe:

https://gyenesei.blog.hu/api/trackback/id/tr637805302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.