Dr. Gyenesei István blogja

Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel biztosan eredményük sem lesz. A cselekvést egy valami ölheti meg, a félelem. Ha bármihez félelemmel közelítünk abból jó nem sülhet ki. Ne féljünk!

Előző blogom írasakor nem is gondoltam, hogy mennyire aktuális lesz annak címe pár napon belül. „Fel! Támadnak.” – írtam és lőn igazsága. Egy újabb napra felerősödött a Somogyért Egyesület jogos mandátum megtartása körüli nemtelen csata. A megyei közgyűlésen nemcsak érezhető, de látható is volt a szándék. A megfélemlítés szándéka. Nem sikerült, mert hamis úton jártak, akik ezzel próbálkoztak. Ha lehetőségünk lesz rá bizonyítani tudjuk, hogy mindent szabályosan tettünk.

Másodosztályú szereplők ripacskodtak, alávaló stílusban. Ők azok, akik már megásták a megye sírját és talán nem is tudják, hogy most ássák a sajátjukat is. Csak sajnálni tudom szegényeket. Elvesztették józan ítélőképességüket. A rabosított és elítélt képviselő engem akart lemondatni olyanért, amiről egyelőre fogalma sincs, hogy mi is rejlik benne. Fiúk! A szálkát más szemében észreveszitek, miközben a magatokéban a gerendát sem látjátok? Valljuk be önhitelrontás ez a javából. Az a hiszti amit elővezettetek enyhén szólva sem volt elegáns. Hisz ti úgy akartatok leckéztetni törvénytiszteletből, hogy két lábbal tapostatok minden szabályon. Ti sem hiszitek amit mondtok és hiteltelen amit tesztek. Valójában erőt adtatok nekünk. Nem csak nekem, hiszen soha ennyien nem bátorítottak, biztattak bennünket. Így aztán megerősödött, hogy jó úton indultunk el, jó irányba tartunk. Nem mi hamisítottunk, hanem ti játszotok hamis húrokon. És e közben tönkre tesztek, lejárattok, egy jobb sorsra érdemes embert, Nagyatád polgármesterét, aki sodródik veletek.

Meg kell osztanunk amit gyűjtöttünk, mert több lesz általa a közös tudás, tapasztalat, élmény, érték és hit. Ez járt vissza-visszatérően a fejemben a somogyfajszi emléktábla avatáson. Vitéz Orbán Nándornak állított emléket a falu. Egy EMBER-nek, akinek az életútjának a megismerése ide terelte a gondolataimat. Ludovikát végzett tüzértiszt. Az első kiemelkedő nemzetközi eredményt elért magyar öttusázó. A berlini olimpia után frontszolgálat. A háború után fizikai munka, a Horthysta tisztek sorsa. 1956-ban Nagykanizsa nemzetőr parancsnoka. A forradalom leverése utáni hideg szél a somogysárdi ménesbe repíti. Húsz évre Somogyfajszon lelt otthonra. Ott is utoléri a hatalom és hat évet börtönben kell töltenie. Szaktudására, emberi értékeire jellemző, hogy a börtönévek után a világ legnagyobb és legnehezebb lóversenyére, győzelemre képes paripát készített fel, itt Somogyban. Magyar ló azóta nem, hogy ezt az eredményt, de még az indulás jogát sem tudta megszerezni. A somogyfajszi évek után haláláig nem találta a helyet, ahol kedvére alkothatott volna.

Életútja, a kemény erkölcsű és tartású, a megtörhetetlen gerincű katonatiszt, a sikeres sportoló emléke előtt tisztelegtünk. Sokan voltunk, nagyon sok ismerőssel találkoztam. Eljött a Magyar Öttusa Szövetség vezérkara is, de még egy világhírű pánsíp művész is koncertezett a kicsi katolikus templomban.

Szép nap volt, csak az a fránya gondolat ne motoszkált volna bennem minduntalan. Rádöbbentem arra, amit tulajdonképpen tudtam. Nem új jelenség, hogy a mindenkori magyar valóság sorra elvesztegette szellemi tőkéjének a javát. Nem véletlen, hogy most sem jutunk ötről-hatra. Sőt, ha figyelmesen körülnézünk ellenkező irányba haladunk. Ezzel a szemlélettel szegényítette, sivárosította el a mindenkori hatalom a magyar valóságot Koppány óta. Így volt ez a mi életünkben 1945 után, 1956 után és ebben élünk most a fülkeforradalom után is. Hány és hány, munka és feladat nélkül ténfergő tehetséges, nagy tudással és tapasztalattal rendelkező, életerős emberrel találkozom nap, mint nap. Olyanokkal, akiknek a helyére szerény képességű, de elkötelezett pártkatonákat ültettek. Lassan a szorgalmas buták országa leszünk.

A család, de főként az unokák most már nem maradhatnak ki ebből a blogomból. Kezdjük Istivel. Elmúlt másfél éves. Komoly kor. Szülei pár napra, külföldre utaztak és így nálunk lehetett. Szöszi hajával, csillogó értelmes szemeivel, mindenre nyitott barátságos egyéniségével, szeretnivaló kis kölyök. Nővére Fanni, aki az első osztályt kezdte okos és szorgalmas, sok-sok piros ponttal. Elevensége és szabadszájúsága azért már e rövid idő alatt is keverte néhány konfliktusba a tanerőkkel. Dorina a múlt szombaton, Budapesten a tánc világfesztiválon indult a Hip-Hop gyermek kategóriában. Páros versenyben 4. lett, amiért is megajándékoztam a Syma csarnok csodás virágkiállításán neki választott mini orchideával. Barnusék meg egyenesen száguldanak. Minden meccse után felhív telefonon. Az U 15-ös bajnokságban csapatuk hét forduló után, pontveszteség nélkül, 38:1-es gólaránnyal nyílván az első helyen áll. A legtöbb mérközésen a kezdő csapatban léphetett pályára, a magasra nyúlt, mélyülő hangú „kis” középhátvéd.

Azért nekünk is jutott az élmények tárházából. A Magyar Vágta fináléja a Hösök terén, a forintfogyasztó, amúgy testet gyarapító csoki fesztivál a Budai Várban, kirándulás Domonyvölgybe, hat év után újra Országos Mezőgazdasági Kiállítás a szokott helyen, Szent István fogathajó verseny Gödöllőn, ahol Leila nagyszerűen hajtott, így rendesen megelőzött. És én ennek, ennek is tudtam örülni. Meg annak is, hogy nem csak meleg van, de süt a nap. Nekünk süt, akiknek erősítenünk kell egymást.

Az adott szó leértékelődése, a primitív hazudozók újraéledése, támadása illetve „feltámadása” helyért kiállt blogomban. Írnék én, hogyne írnék a somogyfajszi ünnepről, a megőrzött méltóságról, a családról és érdekes programokról, de sajnos „van másik!”. Azokról majd legközelebb.

Ormai Pista távozása a Somogyért Egyesületből minden előzmény nélkül történt. Valójában politikai zsarolás áldozata lett. Meg is látszik rajta. Belefogyott, beleőszült, majd hogy nem belerokkant. Tisztességes, hívő emberként nehéz lélekkel éli meg ezt a helyzetet, adott szavának megszegését, amire soha nem lesz büszke. Nagyatádon is egyre bővül azok köre, akik elítélik ezért. Ha már távozott az egyesületből, akkor (ahogy tette) illő emelt fővel visszaadnia a listáról szerzett mandátumát a Somogyértnak. Azoknak, akiket megillet. A megyei közgyűlési tagság a tiszteletdíjon kívül amúgy sem jár semmi előnnyel, ami a polgármesterséghez elengedhetetlen. Semmi plusz információhoz, semmi kommunikációs többlet lehetőséghez nem jut, mint amihez polgármesterként is hozzáfér. Semmi olyan döntésben nem vesz részt, ami a városának előnyt jelentene.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a tavaly októberben Kövér Pistával és velem együtt tanuk előtt írásba foglalt „vérszerződésünket”, amit aztán saját kézírásával és aláírásával megerősített, most megtagadja, visszavonná. Saját kezével írta le: A fenti döntésemet (már mint képviselői mandátumról való lemondását) saját elhatározással, minden külső hatás nélkül hoztam. Megbízom a Somogyért Egyesület titkárát, hogy jelen nyilatkozatom leadását helyettem és nevemben megtegye. Kérem a Somogy Megyei Választási Bizottságot, döntésem tudomásul vételére. Ormai István.

Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Az egyesületünk elnökségét pedig Ormai - ugyanúgy, mint Kövér István és én is - felhatalmazta, hogy az egyesületi tagságáról való lemondása esetén a képviselői mandátumot visszaadó nyilatkozatát megtárgyaljuk, és ha elfogadjuk, akkor érvényesítsük. Ez történt és semmi más. Szeptember 12-én Ormai István lemondott a Somogyért Egyesületi tagságáról. Azon a napon elnökségünk megtárgyalta és húszan, egyhangúlag döntöttünk a mandátum visszaadás érvényesítéséről. Ugyanakkor köteleztük az egyesület titkárát, hogy Ormai István kérésének eleget téve, a lemondó nyilatkozatot adja be. Aki erre azt mondja, hogy okirat-hamisítás, az vagy nem ismeri, vagy nem akarja ismerni az igazságot.

Jelenleg nem történik más, mint a Megyei Területi Választási Bizottság, amely nem nyomozóhatóság, vizsgálatot rendelt el. Ennek során kinek-kinek bizonyítania lehet igazát!? Így lesz lehetőségünk bemutatni a bizonyító dokumentumainkat.

A nagypolitikában és a helyi politikában egyaránt régóta válaszra váró kérdés, hogy miként tudják a jelölőszervezetek (pártok és egyesületek) a kilépett vagy kizárt tagjaik listáról kapott mandátumát visszavenni, visszakapni. Mivel az erkölcsi normák ilyenkor többnyire nem működnek, ezért minden valamirevaló parlamenti vagy önkormányzati erő keresi a megoldást. Több, kevesebb sikerrel. A Somogyért Egyesület sem kivétel. Korábban nem igen találtuk a jogszerű és eredményre vezető formát. Így aztán nem is kaptuk vissza, az előző ciklusban rólunk leválasztott két képviselőnk mandátumát.

Ebből tanulva dolgoztuk ki a jelenlegi megoldást. Ennek a kialakításában Ormai István kezdeményezően és aktívan vett részt. Ráadásul a mostani folyamat befejező fázisában Ő nagyon korrekten tette a dolgát. A kézírásával megerősített lemondó nyilatkozatának megírása, aláírása, az elnökségünk döntése és a Választási Bizottsághoz való eljuttatás után azonban valami történt vele. Nem tudok mást elképzelni, mint hogy harapófogóba került.

Tudni kell, hogy az írásos lemondás után azt visszavonni nem lehet. Így rendelkezik a törvény. Az eső után köpönyeget kereső helyzetben, szólalt meg a Fidesz megyei elnöke. Árkon kívüli gyepmesterként avatkozott be egy másik, szuverén szervezet belügyébe. Semmi köze az egészhez. Ezzel viszont elárulták magukat. Kilóg a lóláb, de lassan már az egész gebe. Kiderült, hogy kezdettől fogva és korábban is ők mozgatták ezeket a folyamatokat. Érthető módon nagyon idegesek. Kapkodnak, csapkodnak. Dühösek, hogy nem az általuk megírt forgatókönyv szerint alakulnak a dolgok. Tán még az igazságszolgáltatást is megpróbálják kedvük szerint befolyásolni. Remélhetőleg nem sikerül nekik!

Bármilyen furcsa, de eddig minden külső reagálás, vélemény egyesületünket, bennünket erősített.  Foglalkoznak velünk, szorítanak nekünk. Közben az is kiderült, hogy a híreszteléssel ellentétben senki nem jelentett fel minket, mert nem volt miért. Az egyetlen támadás, ami engem ért az Jakó Gergelynek, a Fidesz megyei elnökének sajtótájékoztatója volt. Megpróbálta kriminalizálni a helyzetet, és egyben elterelni az emberek figyelmét a sok melléfogásukról. Őt és a tál lencséért megvásárolt néhány vazallusát, a vérszomj vezérli. Élharcosuk egy sajnálatra méltó, szerencsétlen öregember, a politikai színtéren már prostituálódott csokonyavisontai polgármester, Csík László.

Ha finoman akarom minősíteni őket, akkor azt mondom: „Ki mint él úgy ítél”. De nincs okom a finomkodásra. Az, hogy a Fidesz Jakó Gergely személyében olyan elnököt választott, aki nem csak politikusként, de már középiskolás diákként is erkölcsileg lejáratta magát Kaposváron, az legyen az ő gondjuk. Ezek az emberek ostoba gyanúsítgatásaikkal és primitív hazudozásaikkal tudnak csak most átmenetileg teret nyerni. Tipikus példája ez annak, hogy akinek gondolkodni nehéz az inkább ítélkezik.

Egyszer minden véget ér. A sötétség után jön a világosság. A mostani hatalom is átadja majd a váltóbotot, vagy kiveszik a kezéből. Előbb vagy utóbb. Vajon milyen jelzőket fog kapni a mai rezsim, ha ilyen képviselői vannak. Csak az utánuk következők politikai kultúrájának és felgyülemlett dühének belső csatája fogja eldönteni az eredményt. Adassék majd nekik az a kegyelmi állapot, hogy igazságosan cselekedjenek s ne úgy, mint akik most ezt teszik!

Befejezésül álljon itt néhány idézet a világhálón keringő, e témával kapcsolatos bejegyzésekből. A Sonline-ről:

-         … Sajnos úgy mondunk emberekről, tényeknek vélt dolgokról véleményt, hogy a valóság megismerésére nem vagyunk kíváncsiak és még csak véletlenül sem vesszük a fáradságot, hogy a feleket meghallgassuk. … ha valaki kilép egy pártból ahol listán jutott a mandátumához, akkor ha kilépett onnan meg kell válni a tisztségétől! … én nem a személyre szavaztam, hanem az x pártra, az x párt által képviselt értékekre. A párt által delegált képviselő a kilépése után milyen értékeket képvisel? …  Gyenesei úrról meg csak annyit, hogy a civileket mindig is szívügyének tekintette és bármilyen pozícióban is volt a kilencvenes évek elejétől (a korábbi időre nem emlékszem) nagy hangsúlyt fektetett a civil társadalom támogatására. …

-         … Az elmúlt húsz év alatt megtanultam, hogy ha valaki valamit jól csinál, akkor azt támadják. Az országban van-e még egy ember, aki ilyen magasra vitte a civil szervezetek megbecsülését. Amikor Közgyűlés Elnöke, Miniszter volt vagy "csak csupán" a Somogyért Egyesület Elnöke mindenkor segítette a CIVILEKET, bármikor hozzá lehetett fordulni és segített. Jókó Gergely nem tudja elviselni, hogy a megyében van egy olyan ember, aki segíti és támogatja a civileket. Jókó úr! Ön hány civil egyesületet, alapítványt támogatott??? Ha annyit fog támogatni, akkor lesz erkölcsi alapja, hogy kritizáljon és beleszóljon az egyesület életébe! …

-         … Ormai lemondott tagságáról, de a képviselőségéről nem mond le. Igaza van! A tiszteletdíjról én se mondanék le! De ha az egyesület is fizetne tiszteletdíjat, akkor azt is meggondolná, hogy lemondjon! …

Facebook-os postámból:

-         István ne hagyd magad! Sokan szorítanak Neked és mindegy, hogy melyik párt vagy egyesület mit mond. Te nekünk a fogyatékkal élőknek is segítettél és mi sem felejtünk. Ormainak túl nagy hatalmat adtál, ezért történhetett meg, hogy ahol evett oda csinált.

-         …  Azt látom, hogy mindenki, aki „nincs velük” támadás alatt van, főleg ha népszerű. Minden esetre fogadja együttérzésemet azért, mert a figyelem elterelésére irányuló törekvésnek most éppen Ön a célpontja. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy amennyire mi Toldisok zavargók vagyunk, Ön pontosan annyira tisztességtelen.

Ennyi talán elég is lesz.

Megkezdődött az országvédelem. Szavak helyett cselekedni kell, mert ha nem akkor elmarad a várt eredmény. Az idő múlásával hitelesen, már nem lehet visszamutogatni. Leila a világszépe és a vénasszonyok nyara…

A miniszterelnök meghirdette az „Országvédelmet”, minisztere meg az adóemelést. Korábban azt hallottuk, hogy adókat nem emelünk, sőt csökkentünk. A 27 százalékos áfa Európa legmagasabb ilyen adóterhe. Talán nem is az országot, inkább az embereket kellene védeni! Nem csodálkoznék, ha ettől a bejelentéstől rövidesen visszalépnének. Ez a „védelem” kifejezés nekem amúgy nem tetszik. Sokaknak talán ismerősen cseng a „munkavédelem”. Nem a munkást, hanem a munkát védte ez a szó. Sportban a védelem a gól elkerülésére, az eredmény tartására szolgál. Számunkra a legrosszabb, ha védjük a jelenlegi állapotot. Itt kérem gólt, sőt gólokat kell lőni. Támadni kell, offenzívára van szükség! Mi meg védekezünk?

Tenni kell a dolgunkat! De ne feledjük, hogy vannak lusta-buta emberek, vannak lusta-okosok, vannak szorgalmas-buták és szorgalmas-okosok. A legrosszabb variáció a szorgalmas-buták, mert ők okozzák a legtöbb gondot. Náluk még a lusta-buta is több hasznot, de legalább is kevesebb kárt okoz. Keressük meg a szorgalmas-okosokat!

Elnök Úr! Gratulálok! Végre egy emberi hang a politika dzsungeléből. Reményt adó kapaszkodó. Hivatkozási alap. A nép akaratát jelezte vissza, erősítette meg a nagy diplomata, Smitt Pál az „emberek embere”. Gyanítom, hogy még sokat fogjuk idézni. Ott voltam a kaposi városházán mint megyei képviselő, de meghívtak a szűk körű ebédre is. A város dísztermében tőlünk a somogyérttól Kövér Pista szólt. A vidék nevében, a kis települések nevében, a Somogyért Egyesület nevében hitelesen. Magam javasoltam és kértem fel erre a szerepre. Remekül bizonyított. A somogyi elnök, akit nem igazmondásáért és bölcsességéért szeretünk nem átállotta azt mondani, hogy „a büszke somogyiak nem kérnek”. Miközben, csak ebben az évben háromszor kuncsorgott a kormánynál egy kis plusz pénzért, hogy fizetést tudjanak adni, ki tudják fizetni a számlákat. Visszatérve az államfőre, szívem és a növekvő számú sokak szíve szerint beszélt, amikor szó szerint ezt mondta: „Akiknek nem csökkent a realitásérzékük, azok tudják, hogy józanság, önfegyelem, kreativitás szükséges, s maguknak kell helyben megoldaniuk a feladatokat. Mivel az önkormányzatok tavaly óta jelentős részben egy pártszövetség kezében vannak, így többé nem illik, nem lehet hátrafelé, másra mutogatni. Most már bizonyítani kell. Nem először járok Somogyban, látom, milyen fejlődésen ment keresztül a megye, amivel a polgármesterek és a megyei vezetők is szívesen büszkélkednek. Így viszont nem ildomos csak a rosszról beszélni az elmúlt nyolc év történései kapcsán.”

Megjegyzem Somogyban az elmúlt négy évben, Kaposváron meg az elmúlt nyolc évben is a Fidesz vezette a megyét és a várost. Ami itt jól vagy rosszul ment, azért a köztársasági elnök szerint nem ildomos másokra mutogatni. Ezt mondta nekik Schmitt Pál. És még valamit.  „Annak az időszaknak a legnagyobb bűne az eladósodás volt.” Mindenki tudja, hogy a Somogy Megyei Önkormányzat adósságállománya öt év alatt 24-szeresére nőtt. Uraim, a kegyelmi állapot ideje lejárt!

Nem lehet a focit megkerülni. Elvertük a svédeket, meg a moldávokat. Nem nagyon, csak amennyire kellett. Telhetetlen vagyok. A svédek ellen kár volt a kapott gólért. Lehet, hogy ezen múlik majd a második továbbjutó hely. Minden esetre él még a remény. Második gólunk szerzője Rudolf Gergely nyilatkozta szimpatikusan, amit sokan megszívlelhetnének és nem csak a sportban: „Ha nem hiszed el magadnak, hogy te vagy a legjobb, senki nem hiszi el rólad”. A somogyi csapatok elhitték magukról és így sikerült a két elsőosztályú focicsapatunknak azonos hétvégén megfékeznie a két megállíthatatlanul száguldó éllovast, a Lokit és az ETO-t.

Csányi Sándor jó egy éve az MLSZ elnöke. Következetes, nagy respektű üzletember, aki vezérként biztosítja a feltételeket, de keményen számon is kéri az eredményt. Elnök Úr! Tedd a dolgod sikeresen továbbra is! Legyél jó hatással a politikusokra is! Ott vagy tűz körül. A te dolgod, hogy tőlük is számon kérd tetteik eredményességét.

A napos oldalra tartozik az egyetlen magyar aranylabdás Albert Flóri is. Már 70 éves. Isten éltesse! Sajnos nincs ma közel, és távol hozzá hasonló kaliberű labdarúgónk. Vajon lesz-e valaha újra magyar aranylabdás? Ha igen, az valószínűleg nem a mi időnkben. Éljünk akár 124 évet.

Vihart kavart Paulo Sousa, a labdarugóként még világhírű, nálunk azonban eddig nem bizonyító Vidi edző, aki véres „fejjátéka” miatt híresült el. „Ki ha nem én” stílusa visszataszító. Félő, hogy ez lesz a példa újabb sokaknak és még inkább elfajul az amúgy sem higgadt közállapot. Kíváncsi vagyok túl éli-e magyarországi edzőként ezt a produkcióját?

A magánélet történései nem a vénasszonyok nyarát idézték. Jutkám szilvából és kaposvári kertünkben termett fügéből, remek lekvárokat rittyentett. És fantasztikus ízű volt a szilva helyett izabella szőlővel töltött „szilvás” gombóca is. Én pedig megmutattam, milyen a jó málnakrém leves. Elárulom, hogy nem hiányzott belőle a tejszín mellett a sajátkészítésű málnapálinka sem, de nem hagytam bent egyetlen szem apró magot sem.

Ilyen még nem volt. Már mint, hogy szeptember közepén kora reggel,, a tükörsima Balaton selymes vizében úszhattam fél órát. Más alkalommal a remekül megszervezett Zsindelyes pálinkafesztiválon, Szabolcs-Szatmárban érezhettük jól magunkat a Pálinka Lovagrend tagjaként. Úgy 15 ezer ember jött össze. Az ott beszédet mondó helyi és megyei kormánypárti vezetők száját egyetlen politikai üzenet sem hagyta el. Ha csak azt nem sorolom ide, hogy együtt üzentünk Orbán Viktornak. Egyetértünk a szeszesitalok jövedéki adójának emelésével, de az eredeti pálinka adójához ne nyúljanak. Ezzel is támogassák ezt a Hungarikumot.

Hála Istennek megköszönthettük édesanyámat 85. születésnapján, de több barátomat is ennél kevesebb kerek évfordulójukon. Jutott idő kaposvári színházi bemutatóra, ma délután pedig Budapesten a nemzeti vágtára megyünk. És persze járjuk Somogyot. Tegnap például Jákóban szüreti felvonuláson voltunk. Több helyre hívnak, mint ahányra el tudok menni. Tucatnyi somogyi településen fordultam meg az elmúlt héten. A somogyi nyugdíjas vezetők találkozója sem maradhatott ki, mint ahogy a lábodi búcsúi mise, a Kaposvári egyetem jubileumi rendezvénye, vagy a pécsi vásár sem. De voltunk Tokaj-hegyalján is szüretelni ebben a csodálatos időben. A völgybe érve autónkba beáramlott a mindent elárasztó érett szőlő semmi mással össze nem hasonlítható illata.

A napokban pórul jártam Háromfán. Bátran nyitottam be a kapun az udvarba ahova hívtak. Mire a házigazdák előjöttek a házat őrző németjuhász keverék, akivel kutyaszerető lévén barátkozni próbáltam, egyetlen gyors és határozott mozdulattal a térdem felé kapott. Fogainak erejét a nadrágom bánta. Visszafordíthatatlan sérülést szenvedett. Szerencsére a térdemen karcolás sem esett. Viszont gyógyírként ma reggel a ház és a kutya gazdái, akik barátaink, frissen készített rétessel leptek meg bennünket.

Ja és még valami. Leila lezárta ezt a versenyévadot. Eddigi legsikeresebb éve volt. Két Európa-bajnoki győzelem és most Moszkvából egy-egy VB ezüst valamint világbajnoki győzelem. Mindegyik csapatban és váltóban. Az egyéni eredményei voltak és lesznek is jobbak. A sportban természetes módon jönnek hullámvölgyek, ami után a kellő kitartással rendelkezők számíthatnak a felfelé vezető útra. Remélhetőleg ilyen lesz számára 2012. Ő biztosan megtesz ezért mindent.

Nem mellesleg Leila lett a Miss Universe. Már, mint Leila Lopes az angolai szépség J

Szeptemberre fordulva forró ősz képe rajzolódik ki. A józanító valóság vezényel? Ki ezt mondja, ki azt a szót viszi. Mi itt az igazság? Csapdába sétál Orbán? Államtitkári paródia az Alkotmánnyal.

Ma van Dorina névnapja. Isten éltessen kék szemű, szőke tündér! Tegnap Győrben köszöntöttük. Alig egy hete lépte át Barni a 13. mérföldkövét. A bajnokságot, a „nagy” ETO-hoz hasonlóan a győri fiatalokkal ő is jól, két győzelemmel kezdte. Az Istvánok pedig, (nálunk ebből van a legtöbb) első szent királyunk napján ünnepelhettek. Fanni, Dorina, Barni és Leila is megkezdte az új tanévet. Fanni számára most jött el a bizonyítások kora. Elsős lett. Evezz a mélyre kicsi lány, a többiekkel együtt!

Nemes szándékot tett nevetségessé a bugyuta előkészítés. Félre téve az új Alkotmány hiányosságait, gyengeségeit, most ez a mi alaptörvényünk, a sorvezetőnk, a fundamentumunk. Megjár neki a tisztelet és a mindenkire kötelező igazodás. Az a közigazgatási idiotizmus, amivel és ahogy az önkormányzatokat „ALAPTÖRVÉNY ASZTALA” létesítésére hívták fel, az az alkalmatlan államapparátus paródiája. Önmagán kívül sajnos az egész intézményrendszerre rossz fényt vet. Egy, vagy több közszolga görcsös megfelelési kényszere hatalmas erkölcsi károkat okoz. Nem megemeli, hanem megcsúfolja az Alkotmányt. Ember által megbocsájthatatlan bűnt követtek el.

Az amúgy jó szándékú elképzelések rendre balul sülnek el. Itt van mindjárt az orvos rezidensek helyzete. Keményen üzentek a kormánynak. Ha nem rendezik javadalmazásukat, tömegesen mennek külföldre. Az állam gyorsan reagált. Beígért havi 100ezer forint ösztöndíjat, amit némi külön feltételhez kötött. Az eredmény bizony fiaskó. 620 rezidensi helyre mindössze 141 fő jelentkezett. Néhány évvel ezelőtt protekcióra, segítségre volt szüksége a pályázóknak, hogy elcsípjék álmaik rezidensi helyét. De az Ócsára tervezett állami lakótelep építése sem a legjobb ötlet. 10 milliárd forintból praktikusabban is meg lehetne oldani az amúgy nehezen megoldhatót. A Somogyért-es Kövér Pista, nagyszakácsi polgármestere közreadta a Somogyért Egyesület választási programjának ezzel kapcsolatos javaslatát. Az üresen álló falusi házak állami tulajdonba való megvételét. Javaslatának hullámai a későbbiekben még valószínűleg felerősödnek. Különösen, ha kiderülne, hogy az ócsai telep építésének közbeszerzése csak színjáték. Lehet, hogy a lapokat már leosztották?

A Fidesz közeli közgazdászok is bírálják a magyar gazdaságot és gazdaságpolitikát. Elszállni látszik „szélkálmán”. Alig egy hónapja a miniszterelnök még azt próbálta láttatni, hogy mindenkinél ügyesebbek vagyunk, függetleníteni tudjuk magunkat a környezetünktől. Most őszintén elmondta, hogy rossz a helyzetünk. Érzi ezt legalább 9 millió magyar. Mi más oka lenne például annak, hogy a kaposvári elsőéves egyetemistáknak mindössze 30 %-a ment (jött) el, az amúgy jó bulinak számító gólyatáborba. Orbán Viktor bejelentette, hogy küzdelmekkel teli ősz vár ránk. Szaltó mortalét kell bemutatnia az országnak, ráadásul védőháló nélkül. Ha ő azt mondja, hogy „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott az elmúlt három hónapban” akkor azt bizony komolyan kell venni. Ennek húsba vágó, fájdalmas következményei lesznek rövidesen, hosszú távon csöpögtetve.

Ezért sem érthető Szijártó Péter kincstári optimizmussal előadott bejelentése, amely szerint „megszorítások pedig nem lesznek”. Az általa sokat idézett Lendvai Ildikó gázáremelést megelőző kijelentésinek, „gázáremelések pedig nem lesznek” időszakára hasonlít ez a helyzet. Na ez ellen az összeboronálás ellen most biztos, hogy mindketten tiltakoznak. Össze-vissza beszélnek a kormánypárti politikusok. Ezek után, hogyan értelmezzük a miniszterelnök bejelentését, amely szerint „a nyugdíjrendszer átszervezéséből befolyt pénz lesz a hiányzó forrás”. Már mint annak a 100 milliárdnak (vagy sokkal többnek) a forrása, amiről Varga Mihály beszélt. Ez bizony komoly terhet jelent majd az obsitosok számára.

Tény, hogy várat magára a meghirdetett gazdasági növekedés. Így az állam tervezett adóbevételei sem realizálódhatnak. Az elhatározott államadósság csökkentésnek egyelőre nincs termelési fedezete. Helyette valószínűleg belép, mint lehetőség az állami tulajdonok kényszerű értékesítése. A legrosszabbkor. Akkor, amikor nyomottak az árak. A potenciális vevők, kényszerünket látva nyílván még inkább leszorítják majd az árakat. Ezzel saját magunkat értékeltetjük le. Ráadásul ebben a helyzetben húzza magára az állam az eladósodott önkormányzatok intézményhálózatát, az adósságállománnyal együtt. Újabb teher, amit mindannyiunknak viselnie kell. Szerintem semmi nem változik azzal, ha az intézmények működtetése a „lyukas ülepű” önkormányzatoktól, a „templom egere” államhoz kerül. Még rosszabb lesz a helyzet. Átszervezés, leépítés, megszüntetés, elbocsátás döntését a megnövekedett távolságból könnyebben és szívfájdalom nélkül hozzák majd meg.

Amikor gondjainkon, bajainkon nem tudunk úrrá lenni, rendre bedobnak valami elterelő gumicsontot. Legyen minél nagyobb, minél rágósabb. A kishalak után, (mellett) nem véletlenül jött minap Bajnai Gordon újbóli kihallgatása. Nincs kétségem, most már rövidesen Gyurcsány Ferenc következik. Egyelőre valószínűleg a legjobb forgatókönyvet keresik ehhez. Nagy a kockázat. A jelenlegi helyzetben könnyen hőst faraghatnak belőle. Ezt pedig mindennél kevésbé szeretnék. Az elszámoltatás mellett, aztán jöhetnek majd a leváltások is. A jelenlegi vezető garnitúra, a csúcs kivételével a Fidesz második vonalához tartozik. A párton belüli súlytalanokat könnyebben lehet feláldozni. Ők lesznek az áldozati bárányok, amivel átmenetileg kezelni lehet a kitörni készülő indulatokat.

Orbán Viktor nagy kihívás előtt áll. A Fidesz támogatottsága jelentősen csökkent. A helyzetet súlyosbítja, hogy kezd a Fidesz több pólusúvá válni. Megpróbálják kivarázsolni kezéből az irányítást. A párton belüli szűk gazdasági, vállalkozói (nem gazdaságpolitikusi) csoport hatalmi ellenpólust épít. Gyengítve ezzel a pártelnök, miniszterelnök gazdasági bázisát. Pedig a háborúhoz közismerten három dologra van szükség: pénzre, pénzre és pénzre. Ki akarják húzni a széket Orbán alól a párton belüli spekulánsok? És akkor még ott van az erős önkormányzati blokk, akik mint sarokba szorított macska, bármikor támadásba lendülhetnek kinyújtva éles karmaikat. Orbán Viktor nagyszerű stratégának bizonyult a támadás előkészítésében. Győztes hadvezér volt a fontos csatában, de a ”háború” döntő része most következik. Kiderül, hogy mennyire ütésálló. Bírja-e a gyűrődést?

Színes lesz a mostani válogatás. Hangoljunk tőmondatokban. Szellem a palackban, buli a Palaceban. Vizet prédikáló borivók, avagy kit akarnak itt agyonlőni? Robi az árpádsávos rendcsináló. Kaposvár kitőrt… Szeretik, ha köszöntik őket az emberek a tereken…

Az ízek világában jutott időm némi különlegesség keresésére. Megszállott lélekbúvárként kutatom a jó pálinka titkát. Arról már bizonyosságot nyertem, hogy a nap érlelte gyümölcsnek lelke van. Hozzáértéssel, barátsággal és nem kevés tisztelettel közelítve hozzá bizalmába fogad. Kitárja bensőjét és megajándékoz vele. A megsemmisülése után felhevítve, kész palackba bújni. Ha majd kellő idő elteltével kiszabadítjuk a szellemet, a hagyományos ízek mellett ez évben biztosan ránk mosolyog a mirabolán, a bodza, a feketeszeder, az irsai és a vackor. Mert bizony ezekből is készítettem cefrét. A párlatukról csak felsőfokon tudok írni. Ezt ízlelni és érezni kell. Tudom, hogy érdemes lesz.

Ha augusztus, akkor Szeged. Hét év óta megszakítás nélküli a színházi élménykeresés a Dom téren. Mind a tizenketten ott voltunk. Csak Isti hiányzott, neki másfél évesen még sok(k) lett volna. Valahol Európában. Gyermekkorom élményét éltem újra, amit most az unokák is érezhettek. A történetben mindig találok aktuálisat. Ezen az estén Alföldi Róbert árpádsávos rendcsinálója üzent a mának. A telt házas nézőtér egy emberként reagálta le. A város amúgy politikai kuriózum a mai Magyarországon. Példa arra, hogy a politika és a politikus önmagától nem rossz és nem jó. Az emberek teszik olyanná amilyen. Ha jó örüljünk, ha terhes akkor nézzünk magunkba.

Néhány nap a Balatonon és néhány az Adrián. Jól esett Siófok nyüzsgésében megmártózni. Hat évtizedem plusz egy-két tavasz ide vagy oda, a Palace diszkó éjszakai életébe is belekóstoltunk. Mit mondjak? Jól éreztük magunkat. Másnap azért nem mentünk vissza. Idő kell, hogy feldolgozzuk az élményt. Főként német fiatalok töltik be a Balaton fővárosának éjszakai világát. A magyar középkorosztály pedig újra felfedezte az Adriát. Akikkel találkoztunk mindenki azt mondta, hogy az ez évi rossz és bizonytalan időjárás miatt módosítottak terveiken. Kicsit lerövidítve a szabadságot, a tengert választották. Tartok tőle, hogy döntően azok száma nőtt, akik ebben az évben pénz szűkében, sehova sem tudtak elutazni a korábban megszokott pihenésükre.

Most az jár a fejemben, hogy írjak-e a kormánytanácsadók, honlapszerkesztők, udvari fotósok és tollnokok, művészeti munkások, beszéd- és tanulmányírók sok millió forintos díjazásáról? Ha megtenném, akkor névvel és konkrét összegekkel lenne érdemes. Nekem viszont nem az érintett személyekkel van a bajom, hanem ezzel a szemforgató, fariezusi szemlélettel. Eszembe jutott, milyen erővel méltatlankodtak ellenzékiként a mai kormánypárti politikusok, amikor annak idején miniszterként, kérdésre válaszolva a parlamentben elmondtam, hogy a nagybeteg (azóta már eltávozott) Siposhegyi Péter író havi, bruttó 80 ezer forintért segít a minisztérium munkájában. Szegény egy év alatt összesen sem kapott annyit, mint a mostaniak egyetlen hónapban. És akkor az elvégzett munkáról még nem is beszéltem. Egész mást várt a támogató kétharmad. Nem ez volt az ígéret. Szörnyű, de sejtésem szerint az ilyen és ehhez hasonló szembesülések vezetnek oda, hogy nyilvános fórumon Gyurcsány és Orbán agyonlövésének gondolatáról elmélkedhet egy legálisan működő szervezet elnöke a magyar szigeten. Mérhetetlen az országot vezető politikusok felelőssége.

Nagyboldogasszony és Szent István ünnepét követően két ember, két gondolatsora maradt meg bennem. Az elmúlt hétfőn este a kaposvári székesegyházban a lábodi plébános Csorba Tamás megajándékozta a híveket a szó élményével. A fiatal pap különleges érzékkel és hitelesen beszélt az egyetemes értékekről. Augusztus 20-án reggel a nagyatádi Szent István szobornál a város fideszes alpolgármestere beszélt. A tartalom nagy része kultúrált, a naphoz illő volt. Semmi különös. Egyetlen gondolatsort kivéve. Amikor a bizalom nagyszerűségéről szólt, elvesztette hitelességét. Ez az az érték, ami ma leginkább hiányzik a közéletből. Ez az amire a legnagyobb szükség lenne. Rajta uraim! Tessék megteremteni a bizalom légkörét! Ha már Nagyatád, akkor bizony itt a farka csóválta(ja) a kutyát, de akár azt is írhatnám, hogy fordítva ültek a lóra. A polgármesternek (aki egyébként jó szónok) csak a köszöntő szerep jutott és az alpolgármester kapta (kérte?) a fő szerepet. Ahogy ismerem Ormai polgármestert az is elképzelhető, hogy ő maga ajánlotta fel. Lássák az emberek a különbséget. Ez a szerep a település első emberének, vagy egy magasabb „rangú” állami vezetőnek jár. Így van, így lenne ez rendjén mindenütt.

Ahogy most ezt írom eszembe jutott pár nappal ezelőtti megdöbbentő rácsodálkozásom a Bibliára. Sokan tudják rólam, hogy kora reggel, ébredés után egy-egy részletet olvasok belőle. Már a harmadik példányt lapozom, tanulmányozgatom, jegyzetelem. Alá is húzom azt, ami azon a napon megszólít. A minap is ezt tettem, aztán nem véletlenül visszanéztem az előző „KÖNYV” azonos részét. Meglepődve szembesültem azzal, hogy ezeket a szavakat akkor nem húztam alá. „Tegyetek meg és tartsatok meg mindent amit az írástudók mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze, és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek… Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik őket az emberek.” Jézus a farizeusokról szólt, amikor Máté emlékezete szerint ezeket mondta. Kétezer éves történet. Kétezer éve nem sokat változott a világ.

Azaz, hogy Kaposvár most éppen kitört szürkeségéből. Színvonalas zenei fesztivál van mögöttünk másodízben. Rippl-Rónai emlékkiállítás az Agórában. Valódi értékek, amire érdemes áldozni. Valljuk be, ehhez képest a farsangi napok, vagy a festők városának nevezett eseménysor jó szándékkal is csak előétel. A fő fogás telitalálat. Csak jusson rávaló a folytatásban is! Magasra került a léc. A névadásra illetve átadásra váró Agórát sem lesz könnyű megtölteni eseménynek számító rendezvényekkel. Nem lesz könnyű működtetni, de kell. Szép, impozáns. Kár, hogy nincs körülötte tér, nincs rálátás. Régi hiányt pótol. Még keresik a nevét. Sok arra méltó kaposvári személyiség életművét örökíthetné meg a keresztelője. Az én javaslatom Takáts Gyula, vagy a niklai remete Berzsenyi. Lényeg, hogy kaposvári, somogyi legyen.

A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart, mondta egy annál bölcsebb férfiember, mint az a nőszemély, aki „hálót” adott segítségként azoknak, akik a víztől is irtóznak. Ha már víz lehet, hogy kútba ugrasztották a polgármestert? A Balaton part közben szép csendben új gazdára talált. Vegyük sorra ezeket a talányos mondatokat.

Hétről-hétre egyre többen olvassák internetes naplómat. Volt olyan, hogy egyetlen nap kétszázan is rákattantak. Véleményezik, biztatnak, sőt néhányan egymással is birokra kelnek. Már csak ezért sem pihenhetek. Így nem csak a test kondicionálására szakítok időt, de a szellemet is karban tarthatom. Talán Leonardótól származik a mondás, miszerint ahogy a használaton kívüli vasdarab rozsdásodni kezd, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme. Véleményeimben természetesen ott van a tévedés lehetősége is, de ezért nem fékezem magam. Már csak azért sem, mert akkor követnék el nagy hibát, ha attól rettegnék, hogy hibázni fogok. Hát akkor munkára fel!

Ezekben a napokban múlt 41 éve, hogy mind ezideig első ízben és szándékom szerint utoljára megnősültem. Feleségül vettem későbbi gyermekeim szülőanyját Juditot, akit copfos, hátitáskás ötödikesként ismertem meg öt évtizeddel ezelőtt. A jó döntéseim közé sorolom. Eötvös Józseftől származik az a mondás, hogy „A házasság jó dolog, csak egy kicsit sokáig tart”. Már akinek szerencséje van – teszem hozzá - és nem ér véget a normál kihordási idő lejárta előtt. Popper Péter, aki háromszor is nősült kemény szókimondással ekképpen ír erről: „Bármilyen fájdalmas is, bizony vannak esetek, amikor bebizonyosodik, hogy embert is túl lehet adagolni, nem csak gyógyszert.” Tapasztalatomat adom tovább, hogy az ezt megelőző ellenszer az együtt töltött idő minősége. És mivel az idő a legértékesebb, mennyiségében korlátozott tulajdonunk, ezért a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a másiknak ajándékozott időnk.

Hálót adj, ne halat! Valószínűleg ez a biblikus gondolat fogant meg Hegedűs Zsuzsa liberális nagyasszony agyában, aki nem mellesleg a „pesti hülye értelmiség”-ről nyilatkozott a minap. Ezt megelőző akciójának lebonyolításával magáról állított ki bizonyítványt, amikor olyanoknak adott „hálót”, akik a víztől is irtóznak. El is adták a kocsmában a csirkéket, a tojó tyúkokat, a malacokat és minden mozdíthatót. Mert vevő mindenre van, amit feltűnően olcsó pénzen adnak. Most meg újra tartják a markukat önkormányzati, állami segélyért. És ez még a jobbik eset. Nem lepődnék meg, ha apránként visszalopkodnák azt amit tegnap eladtak. Persze előbb megvárják, míg kellően meghízik az árú. Addig sem kell bajlódni vele. Ha ennek az ötletnek a megvalósítása Hegedűs agyából pattant ki, akkor én bizony semmit nem bíznék rá a jövőben. Orbán Viktort meg végképpen nem. Mert a nemzetmentő fehérnép, nem kevesebbet állított mint, hogy ő a miniszterelnök tanácsadója. Ezért a „munkájáért” a médiában megjelent adatok szerint már eddig 11 millió forintot zsebelt be. Miniszterelnök Úr! Nagyon figyeljen oda kire hallgat! Mindenesetre okos tanácsokat hallgatott meg azzal, hogy most nem kapkodja el a megnyilatkozását a válságról és a helyzetünkről. Sokáig nem húzhatja az időt. Inkább előbb, mint utóbb ki kell állnia. Kíváncsian várom maradt-e és mennyi a közelmúlt magabiztosságából?

Most lehet csak igazán megérteni, hogy néhány héttel ezelőtt a székesfőváros főpolgármestere miért is visszakozott a nagy lendülettel meghirdetett metró szerelvény vásárlás szerződésének felmondásától. Miért írták alá hirtelen a megállapodást, a gyártó Alstommal? Rájöttek ugyanis, hogy sokba került volna a nagy mellény és az elődnek szánt fricska. Tarlós inkább összehúzta, akarom mondani bölcsen összekapta magát. Nem tud azonban már visszakozni Páva Zsolt, aki még az első intézkedései között tessékelte ki kurtán-furcsán a Pécsi Vízmű francia tulajdonosait. Most az a hír járja, hogy közel 9 milliárdjába kerülhet ez az akció a városnak. Annak a városnak, amelyik amúgy is a legeladósodottabb Magyarországon. Nincs kétségem, Páva benyújtja majd a számlát azoknak, akik a kútba ugratták. Azoknak, akiknek rendteremtés címén úgy tűnik semmi sem drága. Így aztán ott is zűrzavart okoznak, ahol eddig azért valahogy mentek a dolgok.

Eladta az SCD-csoport a balatoni portfolióját. Ennyi a hivatalos hír. Ismeretlen összetételű és szándékú, tíz nappal ezelőtt bejegyzett cég vásárolta meg. Nem kétséges, kormány közeli befektetők állnak mögötte. Kinek lenne ehhez másként bátorsága? Az SCD első számú embere Jászai Gellért szerint a hitelpiac kiszáradása miatt kényszerültek az eladásra. Erről olvasva eszembe jutattak az előzmények és belelapoztam korabeli jegyzeteimbe, dokumentumokba. Sok-sok év távlatából igazolva látom, hogy jókor, jó időben, jó áron adtuk el a megyei önkormányzat Siótour részvényeit. Nem az SCD-nek, hanem a másokkal versenyző OTP-nek, aki a legjobb ajánlatot tette és jóval a névérték feletti áron vette meg tőlünk. Aztán ők rejtélyes gyorsasággal továbbadták a Fidesz vezetésű MFB-nek, ahonnan az APV Rt. révén képviselt állam birtokába került. Innen vásárolta meg az SCD.

A Siótour a Somogy megyei tanács tulajdonaként, a déli part turisztikai irodájaként működött. Aztán egyszemélyes kft-vé, majd több tulajdonosú részvénytársasággá alakítottuk át. Egyedülálló módon a részvények harmadáról lemondtunk azoknak a településeknek a javára, akik Siótour területtel rendelkeztek. A települések azonban szép sorban eladták részvényeiket. Kevesen névértéken, a többség inkább jóval az alatt. Elsőként Siófok város adott túl rajta alig 80 %-os áron. A tulajdonossá vált megyei önkormányzat, mert hogy nem volt szabad forrása nem tudott tőkét biztosítani az elkerülhetetlen fejlesztésekre, sőt néhányszor még osztalékot is kénytelen volt kivenni az intézményeinek működtetéséhez. Ezzel lassan lehetetlenné váltak a cég fejlesztési esélyei. Így született meg a döntés a részvények eladásáról. Nem mellesleg több mint 40 %-kal magasabb áron tudtuk eladni, mint Siófok. A szerződésben fejlesztési, foglalkoztatási, működtetési feltételeket kötöttünk ki. A bevétel 1/3-át aztán újra csak Somogy településeinek adtuk fejlesztési erejük növelésére. 1/3-át a megyei önkormányzat fordította fejlesztésekre. Mindössze csak pár 10 millió ment működésre. A harmadik 1/3-ot pedig, közel fél milliárd forintot 2006-ban, amikor a jelenlegi vezetés átvette tőlem a megyei önkormányzat irányítását, betét formájában megörökölték. Aztán nagy hamar a fenekére is vertek. De ez már egy másik történet. Az elmúlt öt év során ugyanis a Siótour részvények teljes eladási árának nyolcszorosával – nem tévedés - adósították el a megyét.

Nyár ide, nyár oda, a Somogyért Egyesület most is teszi a dolgát. Újabb adomány érkezett Németországból. Sokzsáknyi ruhanemű és több tucat asztali számítógép. Most leltározzuk fel, és nézik át a gépeket szakemberek, hogy aztán rövidesen a rászorulókhoz kerülhessenek. De említést érdemel az a kiadványunk is, amelyben megjelentettük a 74 éves karádi Kreka Mariska néni 67 versét. A nyomdában elkészített 200 példányt a múlt vasárnapi születésnapján, mise után a polgármesteri hivatalban adtuk át a falu vezetőivel és civil szervezeteivel közösen.  Istenhittel és emberszeretettel készültek e kis kötetbe összegyűjtött versei. Egy élet szétszórt gyöngyszemei most kalárisba fűzve gyönyörködtethetik az olvasókat. Kellenek ezek az apró örömök.

Van itt minden, mint a vegyesboltban. ÁFA visszatérítésre kötelezett állam. MOL részvény visszavásárlási kényszer. Oktalan bosszú terve. Ellenségkép keresés jobbról és balról. Szép termést ígérő kukoricatáblák kiszántása. Fa..t kiáltó EU-képviselő. Magánéleti örömök, újabb kihívásokkal. Ilyen a boksz.

 Akkor nézzünk meg ebből néhányat. A munkaadóknak kedvező nemzetközi döntés az ÁFA visszafizetésre hívja fel a kormányt. Nem ők a hunyók, de nekik kell elvinni az évtizedes balhét. Százmilliárdos tétel. Vettünk, akarom mondani állami tartalékból vettek az okosok MOL részvényt „jó áron”, most lehet, hogy el kell adni „ócso” pénzért. Újabb, mindannyiunk zsebét terhelő százmilliárdos veszteség. Fussa a kölcsön vett nyugdíjbiztosítási pénzekből? Az egész világ keresi miként lehetne kevesebb vegyszerrel elegendő élelmiszert, takarmányt, akár kisebb költséggel termelni.  A génkezelés minden kétséget kizáróan a jövő útja, a fejlett országok valósága. A legjobb, ha beletörődünk. Mi meg keresztbe fekszünk a vonat előtt, miközben fel kellene rá szállni. Somogyot meg olyan megyei elnök vezeti aki Nagyatádon, egy országos sporteseményen fővédnöki státuszban megjelenve, a VIP sátorban egyszerűen „figyelj ide ba..d meg” nemtelen egyszerűséggel kiáltott a nem mellesleg főorvos főszervezőnek. Az esetnek folytatása is volt, de ez nem tartozik ide.  Olyan, most a Fideszhez közelállótól hallottam ezt a történetet, aki személyesen is jelen volt. Hát ilyen a boksz.

 A következő részt 18 éven aluliak és jó lelkek csak felnőtt politikusok társaságában olvassák el! Azon gondolkodom szép dolog-e „Ki a fasz ...?” kérdéssel illetni az amerikai külügyminisztérium államtitkárát? Tette ugyanis ezt „Dajcstomi” a Twitteren. Ő ott szokott irogatni, én meg itt. Mint EU-képviselőre manapság kevesebb reflektorfény vetődik. Időnként kell valami kurucos. Mondott ő már máskor is, mást is. Az „irtózatos gecik” szintén beszédtéma volt országszerte.  De ez most átlépte a határt. Minden értelemben. A keresztény-konzervatívnak mondott Fidesz politikusának, szabad szájából még egy közösségi oldalon sem lenne szabad ilyen kifejezésnek világgá szállnia. Mert azokon keresztül ítélik meg Magyarországot, akik efféléket írnak, mondanak vezető politikusként Ráadásul a közösségi oldalak ifjú közönségének, amúgy is bőséges alpári kifejezés tárházát bővítik ezzel. Mi több felhatalmazást sugallnak: „fiúk-lányok ez a sikk, ezt kövessétek”. Aztán csodálkozunk, ha meg is fogadják. Tán még hivatkoznak is rá. Ha neki szabad, nekem miért nem? Hát ilyen a boksz.

 A kormány oldali sajtó, talán nem véletlenül ezt észre sem akarja venni. Mélyen hallgat. Ha viszont egy másik közösségi oldalon, a másik politikai oldal képviselői egymásnak (nem másnak) esnek, meg nem válogatva a kifejezéseket, akkor az a „lumpenproletár- nyelvezet… békebeli kocsisok” stílusának minősíttetik. Aki pedig ezeket mondja, az minimum „pályakezdő kanász”.  Sőt, a vezető kormánypárt, vezető napilapja címlapot érdemlőnek minősítette és nagybetűkkel írta: „MSZP-s stílus: bunkó, hazug, elmebeteg”. Ehhez a „f.sz” és a ”g...k” fel sem ér. Már akinél. Hát ilyen a boksz.

 Apropó MSZP! Miközben ideje lenne felébredniük, Ők úgy tűnik nyári álmukat alusszák. Az még nem lenne baj, ha Gyurcsány Ferenc most egy kis időre visszafogná magát. Akkor tenné jól, ha több türelemmel vákumot teremtene maga körül, mint ahogy tette annak idején Orbán Viktor. De az már nem szerencsés, hogy Szanyin és Mesterházyn kívül mindenki hallgat. Nem regálnak, nem javasolnak, nem mozognak. Nem hallani az építkezésük zaját. Itt lenne az alkalom, hogy néhány új arcot, néhány fiatalt bedobjanak a mélyvízbe. Tanulhatnának a FIDESZ-től! Ők ezt a luxust soha nem engedték meg maguknak. Sem ellenzékben, sem kormányon. Hát ilyen a boksz.

 Csak tátom a számat. Ha ez igaz, akkor tátva is marad. A miniszterelnöki szóvívó, Szijjártó Péter szerint (akit sokakkal ellentétben, de nem ezért kifejezetten kedvelek) bíróság elé kell állítani a 2010 előtti 8 év kormányfőit. Valami olyasmit mondott, hogy hibás gazdaságpolitikai döntések sorozata vezetett oda, hogy végtelenül eladósodott az ország. Ennek az oka a vezetői alkalmatlanság, a rossz szándék, sőt a rosszindulat. Ezért pedig nem politikailag, hanem jogilag kell felelősségre vonni Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont.  Visszamenőleg. Ha nincs rá lehetőség, akkor teremtsék meg a lehetőséget azok, akiknek ez a dolguk. Az sem baj, hogy az új, frissen elfogadott alkotmány szerint sem lenne ez lehetséges.  Mutassuk meg, hogy erősek vagyunk. Elbizonytalanodását jelzi legfrissebb nyilatkozata, amely szerint csak ősszel dölhet el, hogy a jogi felelősségrevonás megtörténhet-e? Ha így van, akkor nem kellett volna farkast kiálltani. Hitelvesztéshez vezet az ilyen, de minimum súlytalanná, komolytalanná teszi későbbi nyilatkozatait. Én viszont azt mondom, ha már lúd legyen kövér. Kezdjük a felelősségre vonást a rómaiakkal vagy a görögökkel esetleg a keleti gótokkal. De legjobb, ha Árpád apánkkal kezdjük. Hogy volt képe itt a medencében megállni, amikor ott volt előtte néhány száz kilométerre a kecsegtető nyugat? Az ő felelőtlensége miatt vagyunk itt. Hát ilyen a boksz.

 Lehet, hogy így készítik elő a jövő évi fájdalmas költségvetési szigorításokat? Az már látszik, hogy nem bírnak az újra éledező világgazdasági válsággal sújtott nemzetgazdaságunk kihívássaival. Ezért húzzák elő a klasszikus lapot: kenj mindent az elődeidre. A parlamenti albizottságot hívták segítségül, amely szerint „adatokat hamisítottak, becsapták az embereket, szándékos költségvetési hibák sora volt a jellemző, megsértették a törvényeket, gazdaságpolitikai hibák sorozata, vezetési alkalmatlanság, magánérdekek közélet elé helyezése” vezetett ide, amivel bűnt követtek el az elődök.

 Tessék mondani, azok az önkormányzati vezetők, akik miatt példának okáért végtelenségig eladósodtak a megyék, azok nem követtek el bűnt? Amit az imént idéztem a parlamenti bizottság minősítéséből, az nem kis mértékben a svájci frankban eladósodott Somogy megyei önkormányzat elmúlt öt évére szó szerint és hatványozottan igaz. Az öt év alatt huszonnégyszeresére emelkedett adósságállományuk miatt őket is bíróság elé állítják? Nyilván nem. Őket másként büntetik. Erről írtam legutóbbi blogomban, amire több reagálás is érkezett. Csak egyet idézek közülük. „Kedves István! Én is úgy látom, ahogy te. A megyék addig rázták a pofonfát, míg alatta maradtak és a termés mind a nyakukba hullott. Aztán meg a megyeiek most magyarázzák a bizonyítványt, mint aki saját magát rúgja tökön és még azt is állítja, hogy jól esett neki….” Hát ilyen a boksz.

 Azok kedvéért, akik szívesen olvasnak családi történéseinkről is, befejezésül megemlítem, hogy Barnus unokánk szerencsésen hazatért háromhetes kanadai útjáról. Istvánék újabb elismerést hoztak Somogyba. A Hertelendy Kastélyszálló konyhája a csúcséttermek kategóriájában bekerült Magyarország első öt legjobbja közé. Leila pedig túl van egy felemásra sikeredett Európa bajnokságon. Csapatban és váltóban nyert két Európa-bajnoki aranyat. Egyéniben egyelőre nem sikerült kiharcolnia az olimpiai részvételi kvótát. A szeptemberi moszkvai világbajnokságon lesz erre lehetősége. Hát ilyen a boksz. Akarom mondani a sport minden ága. Jutkámmal sokfelé jártunk. A legjobban sikerült program talán az a keszthelyi, éjszakába nyúló kirándulás volt, amit a Festetics Kastély szabadtéri színházi előadásával zártunk. Ez azonban nem a bokszról szólt. Ez már „Egy nyári éj mosolya” volt.

Lehűlt az idő, esik az eső és másodjára is elmaradt a Balaton átúszás. Szántó Laciéknak és a több ezer próbára várónak nincs szerencséje. Egy hete még rekkenő hőség zavart árnyékba boldog-boldogtalant. Ha így megy, akkor a jövő héten is hétágra süt majd a nap, apasztva a tó vízét. Apropó vízállás. Néhány hónapja még visongott egyik-másik település, hogy magas a parton a belvíz. Aztán a múlt héten már azt lehetett hallani, látni, hogy egyre több szárazulat emelkedik ki a strandokon. Élen jár ebben Balatonfenyves. Közben ugyanis az okosok leengedték a magasnak tartott vizet. Még megéljük ezen a nyáron, hogy kevés lesz a Balatonban a víz. Pedig ott volt.

Az elmúlt tíz napban egy kis időt a Balaton mellett és pár napot az Adrián, Istrián töltöttünk. Ez utóbbit baráti társaságban. Hazafelé jövet Szlovéniában, de a határon átérve is három szivárvány fogadott bennünket. Egyszerre, egy időben. Különleges természeti jelenség. Legalábbis én ilyet még nem láttam. Azt mondják a szivárvány szerencsét hoz. Lehet benne valami, hiszen ez idő tájt tudtuk meg, hogy Leilát (aki pár hónapja vette át diplomáját a médiatudományokból a Kaposvári Egyetemen) felvették a jogi egyetemre. A tanulmányait Budapesten fogja végezni. Sport és tanulás. Ez most a dolga. Úgy tűnik nem csak az orráig lát. Természetesen örültünk a jó hírnek.

Csemete itt, csemete ott. A miniszterelnök 18 éves fia Gáspár jó arcú, tiszta tekintetű fiatalember. Azt mondják tehetséges focista. Édesapja Orbán Viktor talán saját, meg nem valósult álmait látja beteljesedni ebben a gyermekében. Nem a politikus, nem a pártelnök, nem a miniszterelnök, hanem az apa az, aki kemény amikor útbaigazítást ad fiának, de bizonyosan könny csillan a szemében, amikor a sikeres megvalósulást látja. Ilyenkor egyszerű és boldog ember. Lehet, hogy ez többet jelent számára, mint a politikai sikerek összesen.

Olvasom, hogy a Videotonnál profi szerződést kapott a srác. Miért ne! Nem tudom milyen poszton játszik, de ha egy-egy jó megoldás, eredményes mérkőzés után tapsot kap, akkor azt maga és nem az édesapja vívta ki. Persze közös az öröm. Neki a miniszterelnök, Orbán Viktor fiának kétszeresen kell bizonyítania, hogy ne fütyüljék ki. Ha apja fia, akkor ezt meg is teszi. Lesznek sikerei a pályán és remélhetőleg a magánéletben is. De ne bántsák és ne is szeressék csak az apja miatt! Lehessen önmaga, lehessen egyéniség, lehessen akár sztár is. Játéka, tudása, mint a közszereplőké mindannyiunknak ajándék lehet. Mindegy kinek szurkolunk, kire szavazunk, szorítsunk a tehetségeknek. Nekünk minden fiatal tehetségre szükségünk van. Neki pedig azt kívánom, hogy legyen, lehessen büszke az édesapjára, mert az is mindannyiunk érdeke.  Olimpikon és világbajnok sportoló édesapjaként, közéleti emberként, szívből írtam ezeket a sorokat.

A napi politikában a legfrissebb hír a megyék átalakításának szándéka. Nem tudom nevessek vagy mérgelődjek, hogy ezt a megyei önkormányzati elnökök  a megyék erősödéseként minősítik. Valószínűleg ez a leckéjük. Lenyomták a torkukon. Ezt kell mondaniuk. A valóságban az állam szerepe erősödik a megyékben, az önkormányzati megye pedig gyengül. Ez olyan világos, mint az a bizonyos fegyverletétel.

Tény (ezt már sokszor leírtam, elmondtam), hogy az egész önkormányzati rendszer, úgy ahogy van megérett az átalakításra. Ebből nem lehet csak a megyéket vagy csak a megyei jogú városokat, kisvárosokat, illetve falvakat külön-külön kezelni, kiemelni. Együtt kell az egészet végiggondolni és a 21 éves tapasztalat alapján újra kell rendezni feladatot, feladatmegosztást, pénzügyi hátteret, állami támogatást, helyi bevételt. Ráadásul ezek összhangját is meg kell teremteni.

Mindezzel együtt rendezni kell az eladósodottságot. Példának okán a Somogy megyei önkormányzat adósság állománya 5 év alatt több mint húszszorosára, fél milliárdról 12 milliárdra nőtt. És a hitel nagy részét nem fejlesztésre, hanem működésre költötték el. Saját sírjukat ásták meg ezzel a megyei önkormányzatok. Azt hitték, majd az állam rendezni fogja adósságukat. Még rá is játszottak erre. Az államnak most be kell avatkoznia, nem tehet mást. De az intézmények elvételével büntetik a megyéket. Mivel a megyei vezetők mindegyike kormánypárti, ezért most kénytelenek tudomásul venni minden állami beavatkozást. Ráadásul még jó arcot is kell hozzá vágniuk.  Az állam fizet helyettük, ezért az állam diktál. Nincs, nem lehet apelláta. Ők pedig fegyelmezett pártkatonaként megköszönik, hogy kiherélik őket.

Az intézmények működtetése az államhoz kerül. Ezzel csak az oldódik meg, hogy az államé lesz a financiális kötelezettség. Önmagában ettől nem jut több pénz iskolákra, szociális és egészségügyi intézményekre. Az államnak viszont mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Az emberek ez alapján mondanak véleményt a változásokról. Amúgy ki a fenét érdekel, hogy ki a működtető. Sokszor azt sem tudják, hogy a megye, a megyeszékhely vagy az állam a gazda. Működjön ez a lényeg. Ha most meg tudja tenni az állam a források emelését, akkor a kérdésem: miért nem adott már a 2011-es évben több pénzt az önkormányzatoknak erre a célra? Az egy másik kérdés, hogy az intézményeknek helyet adó nagy értékű épületeket, amelyek az önkormányzatok és így a „zemberek” tulajdonában vannak, most a feladattal együtt elveszik Somogytól?

Nagyon helyes, hogy a területfejlesztési feladatok a forrásokkal együtt a régiótól visszakerülnek a megyékhez. Helyre áll ezzel a világ rendje. Korábban ugyanis így működött. Újra a felhasználó településekhez, vállalkozásokhoz kerül közel a források elosztása.

A harmadik kérdés, hogy a nagy értékeket hordozó civil szféra, a kultúra és a sport működési támogatásának lehetősége és kötelezettsége, mint feladat hova kerül? Ha az önkormányzati megyéhez, akkor jó irányú az átalakulás. Ha a jövőben az állam dönti el ki, mire kaphat, akkor a pártpolitika mindenható szerepe nő meg. Ezzel a sok évtizeddel ezelőtti, pártállami idők gyakorlatát hoznák vissza. Legyünk optimisták. A múlttat okkal, ok nélkül bíráló mai hatalom nem akarhatja, az általa megszüntetettet. Ha mégis akkor a saját sírját ássa. Nem csak hiteltelenné válik, hanem támogathatatlanná is.

Dolgozni azonban a jövőben is kell. Egyre inkább öröm a munka. Már mint az, ha van. Rebesgetik a „Munka Törvénykönyv” módosítását. Naná, hogy szigorítását. A következmény, hogy egyre védtelenebbek a munkavállalók. Sokaknak nincs munkája, bár szeretne dolgozni. Akinek megadatott a kenyérkereső munka lehetősége, azok meg lassan elveszítik mind azt, ami korábban természetes volt (munkaruha, védőital, étkezési utalvány, szabadnap és szabadság, védelem a „kirúgás”-sal szemben stb.). Amint felröppent a hír azonnal jöttek hozzám az ezzel kapcsolatos üzenetek a „Facebook”-kon. Köztük Rozika, aki így fakadt ki:”… a munkavállalókkal bármit megtehetnek?! Mehetünk a híd alá, mert sajnos a lakáshitelünket sem tudjuk törleszteni… 15 éve egy munkahelyem van, de bármikor kirúghatnak… sokan állnak sorba a munkáért, ez a válasz ha szólok…”

Mi még úgy tanultuk, hogy a munka becsület és tisztesség dolga. De a munkafeltételek biztosítása is az. Teszem hozzá én.

Nincs itt kérem uborkaszezon, pedig már a nyár delelőjéhez értünk. Tűz a nap rendesen. Sorra dőlnek a napi hőségrekordok. Így van ez rendjén. Nyáron legyen meleg rekkenő, télen pedig hideg havas.  Ez a természet törvénye szerint való. Nem előírást, hanem törvényt mondtam. Manapság inkább előírnak nekünk. Előírnak valamit, ami keveseknek jó. Az előírásokat ráadásul nem is kell betartania mindenkinek. Prostituálódik a világ. Hol vannak ehhez képest a Dubajba exportált lányok? Az tiszta üzlet. Világos feltételek, korrekt elszámolás, bizonyosan mindkét fél megelégedésére. És itt a Kárpát-medencében?

Napvilágot láttak számítások, amelyek újabb, kemény megszorításokat prognosztizálnak. A jegybank elnöke szerint brutálisan érintheti ez a kis és átlagos jövedelmű családokat. Miből, honnan tudnak visszalépni azok, akik amúgy is máról-holnapra élnek és úgy várják a hónap elejét, mint lusta diák a nyári szünetet?

Élhetőbb életre vágyott sok millió magyar. Ezért állt ki a barikádra a „fülkeforradalomban”. És lám élhető élet helyett élhetetlen helyzetbe került. Azt hitte, hogy ehető a tejbepapi. Hamar kiderült, hogy ehetetlen. Kifordul a szájból. Felvizezett és ráadásul forró, mint az a bizonyos kása. Pedig az éhség nagyúr. Aki türelmetlen könnyen megégeti a száját. Aki kivárja amíg fogyasztható lesz, az rájön, hogy amit kifőztek neki az ehetetlen. Akkor pedig könnyen lehet, hogy elzavarja a szakácsot. Hogy talál-e jobbat? Az bizony kétséges. Így aztán kénytelen neki állni a főzésnek. Ennek a legnagyobb előnye, ha nem sikerül akkor bizony senkit sem lehet szidni.

De most itt a nyár. Pihenjünk és töltődjünk. Szívjuk magunkba az energiát. Szeressünk és engedjük, hogy szeressenek bennünket. Erősítsük meg kapcsolatainkat, barátságainkat, szükségünk lesz rá. A politika prostituáltjaival, az érdekből szeretőkkel ne törődjünk. Mindig voltak és lesznek. Ők azok, akiknek, ha tejbepapi helyett csak egy tál lencse képét csillantják fel, már attól is tűz villan szemükben. Na nem az értelem fénye, hanem a megalkuvásé. Most menjünk el nyaralni oda, ahol nemcsak jól kell éreznünk, de valóban jól is érezzük magunkat. Kinek mire és mennyire futja. Lényeg, hogy kikapcsoljuk magunkat az őrült világból.

Látszik, hogy nyár van. Nem igen füllőtt a fogam blog írásához. Húztam-halasztottam, most meg belelendül a tollam. Bőven lett volna miről elmélkedni. A politika tálcán kínálta a témákat. A közéleti szereplők rabszíjas letartóztatásait, ami gyors szabadon bocsátásukkal párban, több mint kínos. Már mint a letartóztatást elrendelők számára. Aztán lezárult a magyar EU-elnökség. Kormányfőnk beszámolt és elszámolt. A fél évvel. Volt akik megdicsérték, volt akik rászámoltak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott. Jó osztályzat és intő egyazon bizonyítványban.  Szeret, nem szeret.  „Tanárja” válogatja. De megtanultuk Wen Jiabao nevét is. A kínai miniszterelnök magyarországi látogatása felért egy félévi jelessel. Hogy az évvégén , a végelszámoláskor mi kerül majd a bizibe, az bizonytalan, mint a kutya vacsorája. A nagy kérdés erre vezet-e majd az új selyemút? Nekünk itt Somogyban a taszári repülőtér hasznosítása az egyik fő kérdés. No akkor mai helyi vezetők, itt a feladat! Tessék megmutatni mit is értek! Több osztályzatot is javíthattok, ha ide kerül a kínai fő hídállás. Ha mégsem, akkor megbuktok, mint megyei vezetők, és kormánypárti országgyűlési képviselők, akiknek egy piros pont azért biztosan bekerült az értékelőjükbe a FIDESZ tisztújító közgyűlésén. Tudták kikre kell szavazniuk.

A magánvilágom köszönöm rendben van. Jutott idő unokákra, bár Barni 3 hétig Canadában edzőtáborozik csapatával és nem mellesleg angolt tanul helyi házigazdáinál. Jutkámmal Budapesten két szabadtéri előadást is megnéztünk. A Maffia swing táncjáték a Városmajori-, a Nyomorultak pedig a Margitszigeti Színpadon. Mindkettő gyönyörű hideg este volt. Négy napot Nyugat-Dunántúlon, Pannonhalmán, Győr környékén és Vas megyében töltöttünk. Itthon pedig a cefrekészítésre áldoztam több napot is. A cseresznye után főzésre kész a cigánymeggy. Látszik, hogy nem vagyok rasszista. Ebből készül a legjobb meggypálinka. A málna alapanyag pedig minden várakozást felülmúlt. Lehet, hogy a hordóban ott rejtőzik az év leendő legjobb málnapálinkája? Nem mellesleg a húsz éves Comitatusba, a megyei önkormányzatok lapjába kértek tőlem egy írást. Ma reggel elkövettem. Ha már így történt közreadom belőle a fontosabbnak ítélt gondolatokat. Akkor most következzen ez, egy zászlóshajó születésnapjára.

Szinte hihetetlen. Két évtized futott el velünk együtt azóta, hogy megjelent a Comitatus első száma.  Akkor, mint a Somogy Megyei Önkormányzat elnöke és a Megyei Önkormányzatok Szövetségének társelnöke a szerkesztőbizottság tagjaként azok közé tartoztam, akik hittek a megyékben és vállalták a harcot ezért az önkormányzati szintért.

Bevallva, bevallatlanul ez volt a célunk. Megmenteni, megőrizni a megyéket, működtetni, és funkciót adni nekik. Küzdöttünk és kezdeményeztünk. Értelmeztünk és érveltünk. Védtünk és védelmeztünk. Előre és még előrébb próbáltunk látni, pedig néha csak néztünk, azt is csak szűk résen át. Szakmai és politikai csatákat vívtunk. Győztünk és vesztettünk, de el nem estünk. Cserélődtünk és a politikai arányok hol így, hol úgy változtak, de a szekértábor egy maradt.

A Comitatus ennek a fő eszközét adta, a közös zászlóshajónk szerepét töltötte be. A húsz évből 11 évig ott voltam megyei elnökként a szerkesztők, a cikkeket írók, a riportalanyok, az elemzők és az elemzettek között. Nem volt egyszerű egyetlen civilként, a Somogyért Egyesület elnökeként a pártokkal hátuk mögött ténykedő elnök kollégák között talpon maradni. Sőt időről-időre megújulni és az élen haladók közösségéhez tartozni.

A Somogyért Egyesület, itt Somogyban soha nem került 20 százalékos támogatottság alá. Így aztán mindegy ki volt a nyerő párt, mindig a második, legfeljebb a harmadik helyen végeztünk a megyei választásokon. Még tavaly is másodikak lettünk, amikor országos lavina söpört el mindenkit, aki nem a FIDESZ színeiben indult. Ott vagyunk hát második politikai erőként a megyei önkormányzatban most is. Annyi képviselői helyet nyertünk, mint az MSZP és a Jobbik együttvéve. Ráadásul az LMP itt Somogyban mandátumot sem tudott szerezni.

Körültekintve azt látjuk, hogy a régi megyék új vezetői nem tudnak olyan eredményességgel küzdeni a megyékért, mint ahogy elődeik tették. Szurkolok nekik sokadmagammal, hogy a megyéket megőrző átalakító folyamat alternatívája győzedelmeskedjen.

Még valami így a születésnap környékén. Az élet úgy hozta, hogy politikusi-szakmai pályám csúcsaként (ezt sokakkal együtt így éltem meg) sikeres önkormányzati miniszter lehettem, miközben független országgyűlési képviselő voltam és maradhattam akkor is.

A politikai kényszer ellenére, az önkormányzati regionalista törekvések nyomásának is ellent tudtam állni. A megyék, az önkormányzati megyék megőrzéséért eredményesen tudtam kiállni. Amikor azonban az lett volna a feladatom, hogy az önkormányzatok költségvetési támogatásának évi 120milliárd forintos megvonásához asszisztáljak a legmagasabb szinten, akkor azt már nem vállaltam. Hittem és tudtam, hogy lett volna más megoldás is, csak az sokkal több munkával, macerával járt volna. Erre azonban már nem jutott ereje, ideje az akkori kormánynak. A megmaradt alternatíva pedig számomra vállalhatatlan volt.

Az akkor elvont forrást a jelenlegi kormány sem adta vissza az önkormányzatoknak. A feladatok maradtak, az állam-önkormányzatok munkamegosztása lassan átláthatatlanná vált. Megérett az idő az alapos változásra. Csak reménykedem, hogy a fürdővízzel nem öntik ki a túlkoros, javítható fogyatékossággal rendelkező, de élni akaró, szerethető, hasznossá tehető önkormányzatot.

A múló idő távlatából nem emlékezem tisztán, melyik csemeténk használta ezt a szót: szétgombolva. Végül is logikus. Ha van összegombolva, akkor kell legyen szétgombolva is. Valószínű, hogy ezzel a kigombolva kifejezést helyettesítette. Ez azonban most mellékszál. Minden esetre ösztönösen érzett rá az elválasztásnak erre a verbális megjelenítésére. Véletlenül jutott mind ez az eszembe. Vagy egyáltalán nem véletlenül? Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy valami láthatatlan kéz életet adó családok, erőt sokszorozó barátok, létbiztonságot jelentő munkahelyi közösségek, a valahova való tartozás érzését sugárzó civilszervezetek, a lelkeket erősítő egyházak összetartó erejét, egymásra utalt települések eddig szoros kötelékeit gombolja szét, szünteti meg, gyengíti el. Hogy aztán lesz-e, ha igen akkor mikor lesz összegomboló szándék, bátorság és erő, arra nehéz a válasz. Illetve lehet, hogy a kéz, amely szétgombol, már készül erre. Na nem pont mindent ugyan úgy és ugyan oda. Sőt! A szándékai kifürkészhetetlenek. Vagy mégsem? Egy biztos, nincs mindenki számára egyaránt jó megoldás. Azért jó lenne, ha a többség jól érezné magát!

Az elmúlt héten sem unatkoztunk. Történt egy s más. Születtek új törvények és kerületek süllyesztőbe mások az országnak házában. A somogyi megyeházán pedig tovább fokozódtak a bajok. Nem elég, hogy több száz embert bocsátottak el, hogy intézményeket, árvagyerekek lakásotthonait szüntették meg, hogy alig öt év alatt már több mint húszszorosára nőtt az adósságállomány, hogy a fonyódligeti gyermektábor utolsó négyzetméterét is jelzálog terheli, hogy a világ szégyenére a számlavezető bank már nem is ad kölcsönt. Ez mind nem elég. Legutóbb, pár napja már a civil értékek sokaságától vonták meg a levegőt 48 millió korábban megítélt és megígért költségvetési támogatás eltörlésével. Nyugdíjasoktól, polgárőröktől, egyházaktól, önkéntes tűzoltóktól, sportolóktól, a kultúrától és így tovább. A másik oldalon meg felelőtlenül szórják a milliókat. És különleges, megmagyarázhatatlan, esetenként nagyon is megmagyarázható kedvezményeket kapnak a „csókosok és a szeretők".

Lassan elvesztik minden erkölcsi alapjukat. Alap nélkül pedig összeomlik minden építmény. Közben azért rendre előveszik a bűvös tükröt és kérdezgetik: „Tükröm, tükröm mond meg nékem, ki a legszebb a világon?” És láss csodát, a tükör válaszol. Alig halhatóan, de kristálytisztán érthetően: „Lehetnél szép is, de a gonoszság elcsúfít. Lehetnél okos is, de a szolgaszellem megbénít. Lehetnél hasznos is, de a görcsös hatalomvágy zsákutcába vezet.” És már repül is a tükör. Jó, ha nem zúzzák ízzé-porrá. Csak a hitehagyottak, a létüket féltők, a félelemtől rettegők maradhatnak és maradnak gazdáikhoz hasonlóan remegő gyomorral.

A hét vége a „Beszéld el fiadnak!” jegyében telt. Vasárnap délelőtt a 67 év előtti Holokausztra és somogyi áldozataira emlékeztünk méltósággal, a rég lebontott kaposvári zsinagóga helyén és a zsidó temetőben. Az emlékező gondolatok sokasága között, egy szerényen meghúzódó mondat markolt meg leginkább. Talán jól idézem az árván maradt utódot „Mások sírján sirattam anyámat….”

Vasárnap délutánján pedig Somogyváron a megye védőszentjére Szent Lászlóra, az országban rendet teremtő lovagkirályra emlékeztünk.  Mise a falu templomában. Pár kilométeres zarándokút, megfogyatkozott létszámmal a Bencés apátság romjaiig. Veretes, politikamentes, példamutatóan korrekt miniszteri beszéd (Hende Csaba), méltatlanul kisszámú közönség előtt. Nem mellesleg a teljes megyei közgyűlést meghívták. A 16 főből csak az elnök, aki amúgy somogyvári és jómagam voltunk ott. A fideszes országgyűlési képviselő polgármester, Móring Attila hívására nem mozdult senki a narancsosok somogyi képviselői közül. Sem megyeiek, sem pedig parlamentiek. Szent László emléke és Somogyvár tőlük igazán többet érdemelt volna. De a máskor hiánytalanul ott lévő környékbéli polgármesterek közül is csak talán, ha ketten voltak ott. Hol vagytok régi játszótársak?

Befejezésül három fontos mondat kívánkozik még ide. Leila 50. magyar bajnoki címének örülhetünk péntek óta. A különböző korosztályokban, az elmúlt 15 év alatt, 7 sportágban, félszázszor lett országos bajnok. Öttusában ez volt a 4. felnőtt bajnoki aranya.

Felhős volt az ég vasárnap reggel, mégis öntöztem a pázsitot a házunk előtti közterületen és a kertünkben. Akik látták finoman szólva furcsállták. Néhányan hangot is adtak ennek. Miért locsolsz amikor jön az eső? Mert még nem esik, válaszoltam magamban és csak mosolyogtam. Aztán a felhők ahogy jöttek, úgy mentek is. Néhány csepp ugyan aláhullott, de az még a port sem verte el. A fű pedig zöld színével és harsogó frissességével hálásan köszönte meg, hogy ezen a száraz nyáron most sem vártam a bizonytalanra. Így vagyunk sok mindennel. Ezért tartunk ott, ahol vagyunk. Már az első bizonytalan biztató jelet látva halasztgatunk, késlekedünk. Pedig tenni kellene dolgunkat és nem másra várni. Ha jön a külső segítség, annál jobb. Legfeljebb a kettő összeadódik. Ha azonban nem jön, és ma ez a gyakoribb, akkor bizony már késő a bánat. Ott állunk felsülve, a kisült, nagy magyar pusztaságban. Aztán széttárjuk a karunkat, felnézünk az égre és „esőért fohászkodunk”. Pedig csak a dolgunkat mulasztottuk el akkor és ott, amikor és ahol még időben tehettük volna.

A kaposvári Toldi-sok(k) éhségsztrájkba kezdtek iskolájukért. Nem hangoskodva, de azért felemelt hangon adják tudtára a világnak, hogy nincs az úgy jól, ahogy el akarnak bánni velük. Szimpatikus csapat. Estére befejezik az éhségsztrájkot, mert eddig szólt az engedélyük. Szolidaritásból ma én is csak vizet iszom, mint a zöld pázsit, amelynek látványa gyönyörködtet és megnyugtat. Amúgy a toldisoktól tanulni lehet. Nem lenne szabad senkinek sem elgyávulnia. Aki biztos az igazában az küzdjön, mint a tűzoltók, a rendőrök és a katonák, akik bennünket és szerzett jogaikat védik.

Bár süt a nap, ennek ellenére mint ha szürkülnének, halványodnának a színek körülöttünk. Van akit a vak párthűsége szintelenít el, van aki félelmében kapcsol vissza több sebességfokozatot, van aki csak egyszerűen felismeri, hogy jobb belesímulni a környezetébe. Mert „aki a fejét használja, azt megalázhatják, meghurcolhatják” nyilatkozta a napokban egy szini kritikus, nem csak szakmájára utalva. Tény, hogy mostanság nehezen viselik az önálló gondolkodást, egyáltalán a gondolkodást. Azt pedig végképp nem tűrik, ha valaki netán másként gondolkodik. Ezt éreztem, ezt hallottam ki azoknak a szavaiból, akikkel az ország, somogyhoz képest másik végén, Tokaj hegyalján találkoztam. Ott sincs másként, mint nálunk Somogyországban.

Amúgy köszönöm jól vagyok. Mondhatnám azt is, hogy nagyon jól.  Hála Istennek a családban minden a legnagyobb rendben van. Talán István fiam és csapatának sikere kívánkozik most leginkább „tollhegyre”. Évek óta igazgatóként vezeti, fejleszti, szépíti a Hertelendy Kastélyszállót belső Somogyban.  Tavaly a kiemelt nemzetközi minősítést jelentő Relais & Chateau szálloda család egyetlen hazai tagjai lettek, a napokban pedig Magyarországon elsőként nyerték el az 5’ superior besorolást. Jelenleg a legmagasabban jegyzett hazai szálloda, sok-sok kiegészítő szolgáltatással. Mind ez  Somogyország zöld szívében. Büszke vagyok a fiamra, aki nem követett a politikusi pályán, nem is politizál, de teszi és a jelek szerint különösen jól teszi a dolgát. Nem kevéssel járul hozzá ezzel a megye és az ország nemzetközi  elismertségének javításához. Hol vannak már azok az ármánykodó próbálkozások, amelyekkel engem és rajtam keresztül őt is támadták, csak azért, mert hozzájárultam ahhoz, hogy a kastélyt üzemeltető gazdasági társaság, amely megmentette és több tucat embernek munkát adva, működteti az épület együttest, több kilóméteres önkormányzati tulajdonú közutat újított fel, tett járhatóvá a saját pénzén. Nem tévedés, jól tetszettek érteni. Erre szokták mondani, hogy a karaván halad ...

Azért Barnabás unokámról se feledkezzek el. Blogom olvasói már tudják, hogy osztályuk focicsapata először megnyerte a Győr városi, majd a megyei diákolimpiát is. Így jutottak az országos döntőbe, ahol húsz csapat mérte össze tudását. Itt a 8. helyezést érték el úgy, hogy 7 mérkőzést játszottak és egyszer sem kaptak ki , sőt az ellenfelek mindössze kétszer találtak be az ő hálójukba. 14 : 2-es gólkülönbséggel zártak. Először a baranyai bajnokot győzték le 4 : 0-ra, majd Kaposvárt 2 : 0-ra. Ez esetben ugye megbocsájtják nekem, hogy nem szülővárosom  és lakóhelyem csapatának szurkoltam. Majd következett a Szolnok megyei bajnok, akit szintén nem kevesebb, mint 4 :0-ra vertek és Debrecen sem úszta meg. Őket 2 : 0-ra győzték le. Ezután jött 3 döntetlen, de Fortuna Istenassszony nem kedvezett nekik. Mindhárom alkalommal elvesztették a 11-es párbajt. Az igazság az, hogy nem Fortuna, hanem a 12-13 éves győri labdarugó palánták lába remegett meg a döntő pillanatokban. Nem baj Barnus! Szép volt ez így is és még nagyon sok lehetőséged lesz bizonyítani. Nem csak a fociban. Iskolai év végi bizonyítványát még csak ezek után veszi át, de húga Dorina igazgatói és így természetesen szülői, nagyszülői dicsérettel zárta az első osztályt.

Jó borok lesznek az idén. Sokáig csettintünk majd a 2011-es évjáratot kóstolgatva. A néphagyomány szerint ugyanis, ha pünkösdkor szép az idő, jó lesz a bortermés. Bár az is igaz, hogy az időjárás a szőlőtermésre van hatással, míg a bor minőségét inkább az emberi munka és tudás határozza meg. Ezért van az, hogy gyengébb szőlőből is születhetnek szép borok, és olyant is láttunk már, amikor remek szőlőből készült nehezen iható lőre. Vagyis fontos az alapanyag, de nem minden. Az emberi talentum isteni segítséggel csodákra képes. Épít és alkot, de rontani, rombolni is tud. Néha ugyanazok a képességek állanak a jó és a rossz mögött, egy és ugyanazon embernél. Ha már pünkösd, akkor azt mondom, a bennünk lakozó lélek dönti el mire használjuk életünket. A lélek ajándékát azért kaptuk, hogy használjunk vele. Nem árt tudatosítani magunkban.

Tavaly és tavalyelőtt is ott voltunk a csíksomlyói búcsún, amit hagyományosan pünkösd szombatján tartanak. Húszegynéhány éve a magyarság tömegrendezvényévé, hogy azt ne mondjam tömegdemonstrációjává vált. Minden magyarnak, hívőnek és ateistának (ha egyáltalán van ilyen) életében legalább egyszer el kellene ide zarándokolnia. A természet ölelte csiksomlyói patkóban, ahol szinte mindegy, hogy május 10-re vagy június 13-ra (ez a két szélső lehetőség) esik az ünnep, ilyenkor mintegy megszentelve az együttlétet, legtöbbször, mint idén is esős az idő.

Böjte Csaba ferences szerzetessel készített interjúban olvastam: „Újabb vérszerződéssel egy asztalhoz kell ülni. Elég nagy a Kárpát-medence, lakjuk be hát békével, szeretettel, és tegyük mindannyiunk számára tündérkertté! Nem hiszem, hogy lenne olyan feladat, amit összefogással, nyugodt derűvel, békés munkával ne lehetne megoldani.” Igaza van, és miután mindez a Magyar Nemzetben jelent meg bízom abban, hogy olvasták, olvassák és megértik a ma hatalmon lévő országos és helyi politikusok is. Azok akik, bár az egyetemes keresztény imát, amelynek utolsó mondata a Mindenható mindenekfölöttiségének elfogadása „…Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség” kissé másként értelmezik. Mintha azt gondolnák „enyém az ország, enyém a hatalom és enyém a dicsőség is”. Ez azért nagy különbség.

A pünkösd amúgy az öröm ünnepe. Ilyenkor a természetből is az erő, a lelkesítés árad. Erre nagy szükségünk lenne. Hogy vannak gondjaink az természetes. Az a dolgunk, hogy merjünk ezekkel szembenézni és megoldani őket. Sem meghunyászkodni, sem megfutamodni nem emberhez méltó. Mindannyiunknak küldetése van, amiből egy a közös: megtalálni, és segíteni egymást. Ez ma a legnagyobb kihívás. Miközben válaszfalakat kellene lebontani, eközben azt látjuk körülöttünk, hogy azoknak, akiknek meg van ehhez minden eszközük, azok sokkal inkább elválasztó, őket védelmező falakat építenek. Egyelőre itt tartunk.

Írhatnék még sok-sok hétköznapi eseményről, gondolatról, de rosszul tenném, ha így tennék. Inkább hagyom blogom olvasóit mindazt végiggondolni, amiről és amit „papírra” vetettem.

Messze még az uborkaszezon. Ennek ellenére vagy éppen ezért a németek hasmenése és felelőtlen kapkodása, csapkodása igen érzékenyen érintette az uborkatermelőket. Főként spanyol honban, de nálunk is nagy kárt okoztak. Van elég baja az agrár világnak és akkor még ez is. Globalizálódó környezetünk lokális tragédiái. Miközben járvány ügyben a homályban tapogatóznak európainak mondott, magukat hozzáértőnek tartó intézmények, itthon a mi somogyi Kötcsénk földjén a megvilágosodás pillanata jött el. A híradások szerint Orbán Viktor miniszterelnök érdekeset szólt. Azt mondta: háborúban állunk, és ha nem győzzük le az államadósságot, a munkanélküliséget, akkor azok győzik le Magyarországot. Na ezt eddig is tudtuk, de mondja meg valaki, hogy csapataink jelenleg támadnak, vagy csak védekeznek? Esetleg csak tanácskozunk, miközben reszelgetjük körmeinket?

A Nemzeti Összetartozás Napján, a trianoni emléknapon Ópusztaszeren és sok helyen az országban a túlélést ünnepelték a résztvevők. Azt, hogy a nagyok akarata ellenére még mindig itt vagyunk és itt élünk a Kárpát medencében, több mint 10 millió magyar. Szólt az ünnep a határon túliak kettős állampolgárságának megadásáról is. Halottuk a szavakat Erdély teljes autonómiáját követelve. Ami érthető, ha azt vesszük, hogy úgy 60 évvel ezelőtt kvarcfalvai gyerekpajtásommal levelezve a borítékra még azt írtam ”MAT”, ami annyit jelent, hogy Magyar Autonóm Terület (Tartomány). Úgy két évvel ezelőtt március 15-én miniszterként Székelyudvarhelyen, az ottaniak meghívására tapsokkal kísért, fütyülés nélküli, ünnepi megemlékezést mondtam több ezres hallgatóság előtt. A realitások talaján maradva magam is szóltam a részleges, például kulturális autonómia szükségességéről. Pedig az akkori kormányszakértők határozottan óvtak ettől a felkészülés során. Ennek ellenére vállaltam és nem bánom, mert hiszek egy normalizálódó világban. Egy olyan világban, ahol a nemzeti összetartozás napján még Tőkés László sem engedheti meg magának nemzetárulónak nevezni Medgyessi Pétert, Gyurcsány Ferencet és Bajnai Gordont. Így együtt sommásan. Nem tehetné meg, mert nem igaz, másrészt, meg aki mondta annak semmi erkölcsi alapja nincs erre.  Először a családjával szemben lennének elmulasztott kötelességei. Vagy, ha mégis mondja, akkor az nem múlhatna el következmény nélkül. Így azonban ez a nap egyelőre inkább volt a megosztottság napja, mint az összetartozásé. Sajnos még mindig itt tartunk.

Mint ahogy a múlt hét eseményei is ezt erősítik. Már a pedagógusok is tüntettek. Semmi másért, csak azért, hogy hallgassák meg véleményüket a nemzeti konzultáció részeként. A fegyveres testületek képviselőinek követelését, kérését komolytalannak minősítette a vezér, és bohócügyi államtitkárához irányította őket. Nem volt ez különb annál, mint amikor pár éve az akkori főnök nemes egyszerűséggel azt mondta, aki elégedetlen, annak el lehet mennie. E vonatkozásban egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

Réthelyi Miklóst, a jelenlegi kormány legidősebb és tudós tagját megszégyenítették az operaházi kinevezési színjáték során. Hol van itt az önállóság elismerése, a kor tisztelete? Ez aztán az igazi bohóckodás. A miniszternek, akinek emiatt a hírek szerint rövidesen mennie kell, egyetlen vállalható útja maradt. Ezt megelőzve emelt fővel lemondani, önként felállni székéből. Ne ragaszkodjon hozzá! Ennyit nem ér meg az a szék. Én csak tudom.

Aztán ott volt a „Csillag születik” döntője. Kit a zsenge kora hamvasságáért, kit hátrányos helyzetében is vállalt akaratáért, kiket a csapatmunkáért, kit pedig a különleges tehetségéért és tudásáért csodálhattunk. Végül kicsinyke csillagocska született. Azzal, hogy a kézdivásárhelyi szimpatikus kislegényt hozták ki győztesen, akárkik is tették, ezzel magunkat csaptuk be. Tanulni kellene abból, hogy a szavazások eredményét mostanság egyre gyakrabban megbánja ez az ország. Trianon emléknapja sem lehet magyarázat erre és még kevésbé indok.

Ha már érték, akkor a dél-alföldi kisvárost említem. Ötödször rendezték meg a pálinka ünnepét. Politikusok, szakemberek, sőt szakember politikusok szóltak a pálinkáról és kóstolhatták sokan a helyi minőséget. Az összegyűlt vendégsereg megcsodálhatta Békési Zoltán és családjának újabb produktumát, a zsinagóga épületéből átalakított impozáns Szilvapálinka Centrumot. Magyarországon ebben a műfajban ma ez a mértékadó érték. Egy család 27 éves, céltudatos munkájának újabb, valamennyiünket gazdagító eredménye. Szerethető, mert a miénk, mindannyiunké, akiknek fontosak a hungarikumok. Mert a hungarikum nem a múltba révedést jelenti, hanem olyan örökséget, ami ma is érték, aminek aktualitása is van. Olyan érték, amivel hozzájárulunk a világ egyetemes kincsestárához. Az értéknek, az érdekek fölé kell emelkednie! Régen rossza, ha az érdekek határozzák meg az értékeket, mint ahogy ezt a mindennapjaink során gyakran tapasztaljuk. Így születnek jobb oldali és baloldali értékek, ami valójában nincs. Csak egyetemes értékek vannak. Vagy érték, vagy nem. A hétvégén tanultam még valamit Békésen: a hatalom értéke, az érték hatalma. Jó lenne, ha ezt sokan felismernék és elfogadnák.

Színes volt a mögöttünk hagyott hét, más miatt is, mint amiről eddig írtam.

Az egyesületünk, a Somogyért május végi 17. születésnapjához kapcsolódóan megtartottuk hagyományos éves küldött közgyűlésünket. Munkás, eredményes évet zártunk.  Egyben elkezdtük a felkészülést az őszi, négy évre szóló soros tisztújító közgyűlésünkre. Fiatalítanunk kell az elnökséget. Át kell gondolnunk, hogy csak azok vezessék tovább az egyesületet, akikben van ehhez kellő bátorság, akikben kortól függetlenül van elegendő tűz. Soha ekkora szükség nem volt párthoz nem kötődő, a politikai középen elhelyezkedő, szakmailag felkészült, gerinces emberekből álló, közösségi szerepet vállaló civil szervezetre, mint manapság.

Kellemes élmény volt a Vígszínházban az a műsor, amit Izrael függetlenségének évfordulóján láthattunk meghívott vendégként. A Hóra Jeruzsálem csoport az autentikus zsidó tánckultúrát hozta el Budapestre.

Más élményt adott és szívünkhöz közelebb álló volt Győrben az az évzáró táncest, ahol Dorina unokánk hatszor is a színpadra lépett. Már ideje volt megnézni őt is. Régi tartozásunkat róttuk le ezzel. Lelkesen és ügyesen teszi a dolgát. Közben még mosolyogni is tud. Tartsa meg ezt a képességét nagyon sokáig, az emberi kor legvégső határáig. Mindig akarjon és tudjon mosolyogni.  Ha már ott voltunk természetesen megköszöntöttük névnapján Anitát.

Útközben pedig az egyik benzinkútnál az újságos polcra tekintve megakadt a szemem a Nemzeti Sport Magazin legfrissebb számának címlapján, ahonnan mint „Macskanő”, Leila tekintett vissza rám. Korábban ugyan említette, hogy meghívták egy fotózásra, ahol jól érezte magát és interjút is készítettek vele, de bevallom már el is felejtettem. Így aztán a meglepetés erejével hatott rám a találkozás. A képek valóban szépek, hangulatosak. Amit és ahogy a kérdésekre válaszolt azt mutatja, hogy különleges értékek rejlenek benne. Ha ezeket jól hasznosítja boldog ember marad élete végéig és közvetlen környezetén kívül sokaknak ad örömöt eredményeivel.

Mélybarna szemeivel az ölembe könyörögte magát Limonádé a máltai selyem, aki egy hétre ide költözött hozzánk friss vidéki levegőt szívni. No meg szaladgálni a kertben, lepkéket kergetni, és boldog szabadsággal ugatni mindent és mindenkit, mint ahogy a nagy kutyáktól látta. Én pedig írhatok csendben és nyugodtan. Azt, amit gondolok a világról, amire és ahogy visszaemlékezem az elmúlt hétből. Van mire és van kikre. Talán a leglényegesebb – és ez egyre inkább tudatosul bennem – hogy nem az a fontos, milyenek vagyunk, hanem az, hogy kik is vagyunk valójában. A való világ azonban ennél sokkal, de sokkal egyszerűbb ugyanakkor sokszínűen szürkébb. Lassan elfelejtünk örülni. Csak a rosszat látjuk meg, csak azt vesszük észre. Pedig, ha valamikor, akkor ma különösen meg kellene becsülni mindent, ami és aki sikeres, és elkövetőin kívül másoknak is hasznára válik.

Alföldi rendesen belecsapott a lecsóba. Megkavarta a politikusokat és magát a politikát is. Pedig nem tett mást, mint orális szex-től mentes életet kívánt egy őt provokáló felkészületlen újságírónőnek. Tette ezt a Nemzeti direktoraként, a nemzet nyilvánossága előtt. Ezen sokan és joggal döbbentek meg. Aztán lassanként tisztult a kép. A felmentésére játszók arcáról hamar lefagyott a mosoly. Az illetékes miniszter a Parlamentben még az igazgató menesztését lebegtette meg. Két nappal később azonban már beérte egy ejnye-ejnyével. Talán mert rájött, hogy kultúrállamban a pártpolitika a színházban legfeljebb a súgólyukban kaphat szerepet. FIDESZ-hez közeli művészek döbbentették rá erre.

Nem vagyok prűd, de igazat adok azoknak, akik azt mondják, mást kíván a nemzet színházának színpada és másra adnak lehetőséget egy avantgarde színház deszkái. Nagyon meglepődnénk, ha kedvenc cukrászdánkban velős pacallal kínálnának bennünket, miközben mi egy édes, omlós somlóira vágytunk. Amúgy meg, hogy is nézett volna ki, ha a kormány úgy táncol, ahogy a JOBBIK fütyül? A következetesség is dicséretes. Annak idején egyik miniszterüknek adtak menlevelet, amikor kiderült, hogy az amerikai elnökkel ellentétben nem az orális sex-re helyezte a hangsúlyt. Ennél is tovább lépett. Ennek ellenére maradhatott.

Az MSZP belső hatalmi harca egyre nyilvánosabban zajlik és egyre nyilvánvalóbb. Úgy akar megújulni, hogy ellenáll minden személyi váltásnak. Az, hogy elfogadták Gyurcsány pártszavazási javaslatait, sokat mond. Hogy ennek mi lesz az eredménye az még bizonytalan, de azt tuti felmérhetik, hányan vannak és hányadán állnak. Ha pedig hajlandók lesznek kinyitni a kapukat, akkor új tagokat nyerhetnek, amire nagy szükségük lenne. Természetesen az új emberek veszélyeztethetik a régiek pozícióit. Az élet végül is így működik. A Demokratikus Koalíció Platformmal nagy követ dobtak az állóvízbe, aminek hullámai a párton belül akár cunamit is okozhatnak, amiről azért tudjuk, hogy miként söpör el válogatás nélkül értéket és értéktelent egyaránt.

A múlt héten vettünk MOL részvényeket. Mi magyarok valamennyien. Úgy 500 milliárd forintot költöttünk rá. Ez mindegyikőnknek 50ezer forintjába került. Csecsemőknek és nyugdíjasoknak egyaránt. Még egy háromtagú család is egyhavi teljes fizetését költötte erre. Felmerült bennem, hogy most akkor tőzsdézhetnek-e a pénzünkkel vagy sem? Nem tudom eldönteni. A magánnyugdíjpénztáraknak ugyanis bűnükként rótták föl, hogy eltőzsdézték a befektetők pénzét. Mivel kölcsönből vettük az olajrészvényeket, akkor ugye tovább nőtt az eladósodottságunk? Tény, hogy abból vették, vettünk MOL részvényt, aminek a visszafizetésével az államadósságot lehetett volna csökkenteni. Hitelből fizettünk egy cég résztulajdonlásáért, amit azonban rövidesen törleszteni kell. De miből? Ez bizony a spekuláció drága ára lesz. Hogy is mondta erre Józsi a söprögető közmunkás? Mit izgulunk, csak a nehezen megszerzett tartalékot éljük fel! Így utólag azért már érthető az a néhány nappal korábbi furcsa kormányfői nyilatkozat, amelyben Orbán Viktor felmentette a polgármestereket az önkormányzatok eladósodottságának felelőssége alól.

Ebben a nehéz időben magunkkal szembeni kötelességünk keresni és megtalálni azt, ami örömöt szerez. Nálunk a családban ezt nem is olyan nehéz meglelni, hiszen az unokák és Leila most is gondoskodott arról, hogy újra írjak róluk a blogomban. Barniék tovább menetelnek sikeresen. A foci diákolimpia megyei döntőjét is megnyerték és megcélozhatták június végére Miskolcot, ahol más megyék legjobbjaival találkoznak majd és mérik össze tudásukat. Húga Dorina és „a csopi” már túl van a Hip Hop országos döntőn, ahonnan bronzéremmel tért haza. Fanni pedig a ritmikus gimnasztikázó Kristály Kupáján Kaposváron a dobogó második fokára állhatott fel és Pécsen is megnyert egy versenyt. Leila kicsit távolabb, Kínában tett ki magáért. A világkupán biztató teljesítménnyel, újra a tőle megszokott formát mutatva az 5. helyen végzett. Ezek az igazi örömök, amit kívánok mindenki másnak!

Akárhonnan közelítem az elmúlt  napok eseményeit a bőség zavarával küzdök. Megoldhatatlan visszaadni minden fontosat. Az is kérdés, hogy mi a fontos nekem, neked, másoknak? Kaposvár mellett Budapest, Barcs, Nagyatád, Siófok, Balatonfenyves, Székesfehérvár, Újszilvás voltak a helyszínek. Hétfőn a Somogyért Egyesülettel elnökségi ülésen készítettük elő a szokásos éves küldött közgyűlést. Kedden Leader elnökségi ülésen véglegesítettük az új pályázatok kiírását. Szerdán a kihívás napján 0 órai kezdéssel nagyot tekertünk Jutkámmal. Csütörtökön a bevallás kényszerének adóztam. Péntek a közgyűlések napja volt a megyei önkormányzatnál és az öttusa szövetségben. Szombaton a Bolyhos pálinka ünnepén vonultunk a lovagrenddel. A vasárnapot a megpihenésnek, a lelki erőgyűjtésnek, a kertrendezésnek és a bodzavirág szedésének szentelhettem. De az elmúlt napokra esett Öcsiék házassági évfordulója is. Nem maradhatott el a szokásos kondizás három alkalommal és néhány további esemény a megye különböző pontjain. Ráadásul engedve a kor szavának, külső ösztökélésre a Facebook-ra is felmásztam. Meglepődtem, hogy ki mindenki hódol ennek az új társasági kommunikációs őrületnek. Pár nap alatt 300-an jelezték, hogy ismerjük egymást. Atya Isten, hol lesz ennek a vége? Akarom mondani soha nem lesz ennek vége, legfeljebb valami újabb kommunikációs támadást találnak ki a nagy manipulátorok.

Közben forog a hazai politikai élet szélkereke. A legnagyobb kockázatot a „szolgálatok lázadása” hordozza magában. Kormánypárti politikusok húzogatják az oroszlán bajszát. Az azonban már több mint elgondolkodtató, amikor azt lehet olvasni egy feltartott táblán, „A hatalom nálatok van, de a fegyver nálunk.” Ebbe beleborzongtam. Az MSZP-nél folyik a belső harc. Gyurcsányt ma inkább belülről támadják. Eközben a mentelmi bizottság KDNP-s elnöke inkább óvatosságról tett tanúbizonyságot, további iratokat kérve az ügyészségtől. Karakán fiú ez a Rubovszky. Puch László támadása viszont nem tűnik túl hitelesnek. Olyan érzésem van, hogy nem is annyira a pártját félti Gyurcsánytól, sokkal inkább személyes motivációk irányíthatják szavait. Csak nem vádalkut kötött a kormányerőkkel?

Orbán Viktor az önkormányzati rendszer alapos átszervezésére készül. Eközben keresi a FIDESZ-en belüli szövetségeseket. Úgy tűnik a megyei jogú városok polgármestereit tartja potenciálisan a legfontosabb partnerének. Nehéz mérkőzés lesz megváltoztatnia a valóban változtatásra érett rendszert. Ezzel együtt fel kell vállalnia. Ami ugyanis az önkormányzatok háza táján történik, történhet az már-már az ország működőképességét, veszélyezteti. Csak nehogy a kicsiken, a legkisebbeken csattanjon az ostor!

Eközben Somogyban a megyei önkormányzat vezetése egyre gyorsuló tempóban amortizálja magát. Minden szótól félnek és rosszabbnál-rosszabb válaszokat adnak a napi kihívásokra. Még a legutóbbi rövid rendkívüli közgyűlésen sem tudott uralkodnia indulatain az elnökük, amikor a megmagyarázhatatlant próbálta magyarázni. Én meg hálát adok, hogy nem reagáltam ezekre és így minden sértést megbocsáthattam.

Ez a már-már biblikus mondat teszi lehetővé, hogy pár szót ejtsek arról, amit blogom régi olvasói és az engem ismerők tudnak. Néhány éve kora reggel azzal kezdem a napot, hogy a Biblia Újszövetség részét olvasgatom lapról-lapra. A megszólító üzeneteket aláhúzom és egy-egy mondatot sms-ben elküldök a szintén korán kelő Leilának. Apró betűi és kis mérete miatt magammal is vihetem utazásaimra a Károli Gáspár által fordított könyvecskét, ami a Zsoltárok könyvével együtt 588 oldal terjedelmű. Mindezt azért említem meg, mivel az elmúlt héten jutottam el az utolsó lapjáig és kezdtem bele egy másik kiadás olvasásába. Remélhetőleg nem szentségtörés azt állítanom, hogy a Biblia a legolvasottabb blog. Az evangélisták ugyanis nem egyszerűen ismeretet közöltek, hanem a hitet közvetítették, erkölcsi megújulást szorgalmaztak, és támadóik ellen védekeztek. Azt írták le, ami történt. A történelmet szolgálták, mert arról beszéltek, hogy most már 2000 évvel ezelőtt Isten történetileg belenyúlt az emberiség életébe.

Tegnap véget ért a 2010/11-es labdarugó bajnokság. Vele párhuzamosan szinte az összes labdajáték nemzeti bajnoksága befejeződött. Ha nem tévedek egy kivételével (női röplabda) valamennyit vidéki együttes nyerte. Az egyesületek élén és a „fő szurkolói” szerepkörökben is nagyrészt megtörtént, lezajlott a hatalomváltás. Kormánypárti politikusok sora került a sport révén is reflektorfénybe. Ez akár jó is lehet. Amúgy nem új keletű dologról van szó. Az 50-es évek elejétől fogva mindig is így volt. Amíg csak az edzőváltozásokba szólnak bele és pénzt szereznek, addig azért olyan nagy baj nincs. Ha azonban a csapatösszeállításban is szerepet követelnek maguknak, akkor ott már … Nem folytatom.

Az azért érdekes játék és nem több (?), ha megnézzük kinek-kinek a csapata, hogy szerepelt. A foci bajnokságot ki más nyerhette, mint a Videoton, amelynek fő szurkolója és mecénása Orbán Viktor. A Ferencváros feltámadásának a hátterében ott van az egyesület új elnöke, a FIDESZ pártigazgatója Kubatov Gábor. Debrecen első embere Kósa Lajos akármilyen erős is pártjában csak ezek után következhetett a Lokival. S hogy szülővárosomat se hagyjam ki, látványos volt a Kaposvár visszaesése a végjátékban. Három fordulóval a vége előtt még stabilan a dobogón állt. Aztán fejet hajtottak a nagyok előtt és az amúgy dicséretes 7. helyen zártak. Hogy nézett volna ki, ha Szita Karcsi jókedvében megelőzi a főnökeit? Ugyanakkor maguk mögé utasították a még kezdő politikusnak számító, tehetséges, új MOB elnök Borkai vezényelte Győrt. Amúgy kiesett az MTK elnök Deutsch Tamás csapata és Szalai Feri Szolnokja. Az utóbbi azonban nem szomorkodik emiatt, hiszen a férfi kosárlabda csapatukkal bajnokságot nyertek. Polgármesterük, aki a politikusok között a leginkább sportos vénával rendelkezik, amúgy a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke. A rájátszásban 0:2-ről fordítottak 3:2-re a Székesfehérvár ellen, amelyik ugye a fociban és a jégkorongban is bajnok lett. Majd elfelejtem, hogy a női öttusában is székesfehérvári-kaposvári sportoló nyerte a bajnoki serleget.

Nem az a legény aki adja, hanem aki állja. Így tartja a falusi kocsmák régmúlt világában született örökérvényű népi bölcsesség. Csak ott és azok kapnak, ahol és akiknek adnak. Jót és rosszat egyaránt. No ebben most sem volt hiba. Színes napokat hagytunk magunk mögött. Több meghívást le kellett mondanunk, de így is belefért öt somogyi település meglátogatása. Mindig jó találkozni, elbeszélgetni régi és új ismerősökkel. Szeretettel hívnak bennünket és mi szívesen megyünk, ha tudunk időt szakítani. A vidéket járva azt tapasztalom, hogy kevesen vannak, akik úgy érzik azt kapták, amit vártak. A többség még türelmes és bizakodó. Van rá okuk. Vannak reménytkeltő elképzelések és a szándék őszinteségére is imitt-amott rá lehet lelni.  Csak az a fránya kirekesztősdi ne törné össze időről-időre az éledő reményt. Az eltaposni-felemelni szándék oly sok energiát vesz el a karmestertől és a szólamvezetőktől, hogy nem marad elegendő erő a maradandó pozitív élmény nyújtására. Pedig erre most van szükség, vagy másként fogalmazva most lenne igazán szükség.

Szombat este végignéztem az Euroviziós dalversenyt. Ha valaki úgy gondolná, hogy Wolf Kati eredményében meghatározóan benne volt Magyarország jelenlegi nemzetközi megítélése, az nagy valószínűséggel nem téved. A dal, a koreográfia, az előadás, és az előadó megjelenése minden kétséget kizáróan nagyszerű volt, felülmúlta a korábbi évek magyar produkcióit. Az első hatba várták és ott is lett volna a helye. Akkor, ha egy szakértő zsűri minősít. Itt azonban a nép, a „zemberek” szavaztak.  Beleadva minden szimpátiájukat és unszimpátiájukat. Bennünket, (nem Wolf Katit) 25 versenyző között a 22. helyre rangsoroltak. Tessék erre odafigyelni! Intő jel, amire nem szabad legyinteni. Akik ránk szavaztak azok a finnek (messze élő, távoli rokonok), illetve az erdélyi és a vajdasági magyarok. Ezzel vége a sornak. Még a felvidéki és a kárpátaljai magyarság sem nekünk adta a voksát. Európa többi része pedig látványosan elfordította tőlünk a fejét. Pedig most ránk világítanak a reflektorok, nálunk van az öreg kontinens főnöki stalluma. Vagy éppen ezért?

Addig-addig emlegették, míg napvilágot láttak az önkormányzati reformelképzelések. Nagy szükség van rá, nem lehet elkerülni, meg kell lépni. Amit ismerünk az egyelőre még homályos. A nyilatkozatokban, a kommunikációban keverednek a területi államigazgatást, a hatósági feladatokat és az önkormányzatiságot érintő elemek. Logikusnak tünnek a fővárosra vonatkozó elképzelések.  Nem csak azért, mert szó szerint ezt írtuk le miniszterségem idején mi is. De a mostanihoz hasonló volt az elképzelésünk a hatósági feladatok járási (kistérségi) szintre telepítéséről. Akkor is gondolkodtak néhányan azon, hogy a települések lakosságának számához kössük a főállású polgármesterséget. Gyorsan meggyőztük őket ennek tarthatatlanságáról. Akkor is és most is hibásan az olcsóbb működés és nem a hatékonyabb, a jobb feladatellátás feltételeinek megteremtése volt a cél. Személyes meggyőződésem, hogy különösen akkor, amikor szűkében vagyunk a pénznek hihetetlen tartalékokat szabadít fel, ha minden településen működik önkormányzat, saját képviselőtestülettel, saját polgármesterrel. Az, hogy főállású vagy társadalmi megbizatású legyen, azt döntse el, dönthessék el a település lakói. Ne a központi adminisztráció kényszerítő ereje szabályozza. Egy agilis, az idejét erre a munkára fordító polgármester a bérének többszörösét hozza a településének. Kompromisszumos megoldás lehetne, ha a rendkívüli központi támogatások elbírálásakor a főállású polgármester bérének megfelelő összeggel csökkentenék a kis falvaknak nyújtott „segélyt”. Hatalmas ellentmondás, hogy miközben az önkormányzatok többsége csak állami segítséggel tud megbírkózni adósságával, az állami kontrolból nem kérnek, azt mereven elutasítják.

Úgy tűnik, a FIDESZ rendre házhoz megy a pofonért. Kezdem azt hinni, hogy mazohisták. Alig verte le a különadót az Alkotmánybíróság, máris itt a legújabb próbálkozás. Visszamenőleges hatállyal megszüntetnék a kedvezményes nyugdíjjogosultságokat, ami azt jelentené például, hogy azok a korábban fegyveres szolgálatból negyvenegynéhány évesen kényszernyugdíjazottak, akik most ötvenes éveik végefelé járnak, újból munkát kereshetnének. Másodszor szivatnák meg őket a mostanára már megöregedett fiatal demokraták. Még emlékezem arra, amikor 1998-2002. között a kaposvári hadosztályt, hadtestet megszüntették és a tisztiállománynak azt ígérte Mátrai Márta országgyűlési képviselő, (akkor a honvédelmi bizottság alelnöke), hogy munához segítik őket. Azóta is annyiban maradtak. Segítségről később már szó sem esett.  Ennyit a hitelességről és a keresztényi igazmondás értékéről. Amúgy nincs kétségem, ez az új csont is megakad majd a kormány torkán. Újabb pofont kell elszenvedniük. Mai formájában magam sem értek egyet azokkal a korai és magas nyugdíjakkal, amelyek egyes szakmák, hivatások gyakorlóit jutalmazzák. Ez a logikátlan és felesleges erőfitoktatás azonban vissza fog ütni. Ha csak menet közben meg nem gondolják magukat és be nem jelentik, hogy nem is így akarták. Ugyan úgy, mint tették már többször, például a budapesti kórházigazgatók tervezett leváltásakor, vagy az új oktatási struktúra vizionálásakor. A végtelenségig szervilis és már-már gonosz államtitkár asszony alig egy év alatt bebizonyította, hogy nem a pedagógusokra, hanem a kormány vak szolgálatára esküdött. Ha innen nézzük nem okozott csalódást.

Az, hogy Jutkám jubileumhoz érkezett már az előző blogomból kiderült. Meglepetésen törtem a fejem. Eszembe ötlött, hogy nem jártunk még Prágában. Sok szépet hallotttunk és olvastunk róla, de bármennyire is furcsa egyikönk sem jutott el eddig ebbe a gyönyörű városba. Több sem kellett előkészítettem az utat. Három napot. Érkezzünk a születénap estéjén! Szállodai szoba foglalása a belvárosban. Programösszeállítás, illetve ami ilyenkor még szokásos. A lényeg, hogy ő erről semmit ne tudjon. Anitáékkal ebédeltünk Győrben, majd ahelyett, hogy ott maradtunk volna náluk, nekem „váratlan programom adódott” Rajkán. Szokás szerint ő vezette az autót. Volt egy kis morgás, hogy amúgy is olyan ritkán vagyunk itt és mi a fenének megyünk valami hivatalos programra? Anitáék (akiket beavattam) is megsértődnek és így tovább. Aztán amikor Rajkánál „véletlenül” átfutottunk a határon és megálltunk autópálya matricát venni akkor derült fény a turpisságra. „Prágába? De hát pénzt sem hoztunk. Ruhát sem csomagoltam. Holnapra és holnaputánra programokat beszéltem meg Kaposváron. Hol fogunk megszállni?...” Természetesen minden megoldódott és gyönyörű napokat töltöttünk a cseh fővárosban. Blogom olvasóinak többsége bizonnyal begyűjtötte már azokat az élményeket, melyekkel mi most gazdagodtunk. Gyalog jártuk a várost és jutottunk el minden fontos helyre. Meg is volt a kilóméterünk. Szemünk, szánk elállt. Az a történelmi és kulturális gazdaság, amivel találkoztunk fantasztikus. Irigylésre méltóan megkímélte őket a történelem vihara. A 23-25 fokos, nyarat jelző időjárás adta meg az élmény keretét. Olyan volt a hangulat, mintha egy mediterrán város utcáit rótuk volna, egy kis szász beütéssel. A túristák – Budapesten szinte elképzelhetetlen – tömege sétált, bámészkodott és költekezett. Nyüzsgő nyugalom és tisztaság mindenütt. Nézelődés és séta a Károly hídon, orgonakoncert a Szent Miklós templomban, vacsora és sörözés a fogalommá vált U Flekuban (sört azért másutt is ittunk), panoráma a Petrin hegy tetejéről, a Hradzsin a Szent Vitus székesegyházzal, az óváros romantikus utcái és terei, a Vencel tér forgalma csak egy kis része a sok látványosságnak és élménynek. Szóval jól sikerült a meglepi. Kettesben, de nem egyedül Prágában.

Változatos, színes hetet hagyunk magunk mögött, mind a világban, mind kishazánkban, benne Somogyországgal és a családdal. Attól izgalmas az élet, hogy előre szinte semmit sem vehetünk biztosra, körülvesznek bennünket a nem tervezhető események. Természetesen, alakíthatjuk életünket, de csak behatárolt keretek között. Belső képességeink és adottságaink arra alkalmasak, hogy kezeljük és megválaszoljuk a külső, sokkal nagyobb erők hatását. Akkor vagyunk, akkor lehetünk sikeresek, ha ezekre minél gyorsabb és minél jobb választ adunk. És még az sem biztos, hogy a pillanatnyi eredményt, amit értékelhetünk jónak vagy rossznak, megélhetjük jól és rosszul, azt a múló idő is ugyanígy minősíti majd. Örök igazság, hogy nem a legerősebb, legügyesebb marad talpon, hanem az aki a leginkább és a leggyorsabban ad jó választ a váratlan helyzetekre.

Így lesz ezzel az USA is. Az Oszama bin Laden megsemmisítésével végződő támadást követően ugyanis nagyon bizonytalan a folytatás. Miként reagál majd a kivégzéssel végződő hosszasan elnyúló üldözésre a fanatikus arab világ? Az, hogy nem az elfogása mellett döntöttek, azt bizonyítja, hogy féltek tőle. Mint ahogy félelemből tüntették el földi maradványait is. Ki tudja még, hogy sikerül-e megakadályozniuk, megelőzniük, az Amerika ellen bosszúból indítandó egy vagy több terrortámadást. Az is kérdés, hogy Európa megússza-e ennek az akciónak a következményeit, amelyet, a CIA igazgatója megmosolyogtató módon „történelmi győzelemnek” nevezett.

Egyre bonyolultabb a belpolitikai helyzet. A FIDESZ folyamatosan és nagy tempóban veszíti népszerűségét, de szerencséjére tapodtat sem nőtt mások támogatottsága. Rohamosan nő ugyanakkor a bizonytalanok, és az elégedetlenek száma, akik könnyen manipulálható tömeggé gyarapodhatnak. Bölcs politikusokra lenne szükség, hogy ezt a bővülő erőt jó irányba vezessék. Az MSZP egyelőre önmagával van elfoglalva és erőtlenül tapogatódzik. Politikai megrendeléseket fogalmaz meg, amire nincs fogadó közeg. A Gyurcsány Ferenc elleni vádak Sukoró ügyben könnyen viszályukra fordulhatnak. Mentelmi jogát – azok után, hogy az ügyészség kezdeményezte és Ő is ezt kéri – fel kell függeszteni. Ha nem teszi meg a parlamenti többség, az annak a nyílt elismerése, hogy bakot lőttek. Ha viszont az eljárás során nem bizonyosodik be súlyos visszaélés, az hatalmas fordulatot hozhat a belpoltikai életben. Egy esetleges elhúzódó per sem válthat ki különb hatást.  Úgy tűnik itt is bebizonyosodik, hogy a harag rossz tanácsadó.

A kormány kommunikációs tevékenysége olyan, mint valami társadalmi karikatúra. Mintha a szürkeállomány sötétszürke állományra változott volna. Van egy erős ellenségkép és mindent ez mozgat. Más koncepció nem is látszik. Két agysejttel többel rendelkezők mielőtt döntést hoznak át szokták gondolni, hogy minek mi a következménye és legfőképpen, hogy a befogadó közeg sem hülye. Ennek azonban nem feltétlenül az a módja, hogy a néptől kérnek tanácsot, mit is kellene teni. Ez nem a bizalom, hanem sokkal inkább a bizonytalanság vagy az időhúzás jele. Régi bevállt trükk a mindenkori hatalom részéről. Ki-ki fontosnak érezheti magát. Elsősorban nem csak a jobb célra is fordítható milliárdok ablakon kiszórását, hanem a tetten érhető „parasztvakítást” tartom ebben az esetben bűnnek.

Somogyban sem nyugodt a hangulat. Mitől lenne az? Továbbra sem ült el a Toldi iskola megszüntetése körüli hangulati hullámverés. Izzik a közgyűlési döntéssel hamuval befedett parázs. Eközben felröppent a hír a Kaposvári Egyetem megszüntetéséről. Ami kormányzati álláspont szerint nem is megszűnés, csak átszervezés. Egyes karok, szakok más egyetemhez (Pécs, Nyugat-Magyarország) kerülhetnek. A hallgatók, tanárok maradnak. Itt járnak egyetemre, de másutt írják alá diplomájukat és máshonnan határozzák meg, mire jut és mire nem, illetve ki, mit tehet itt. Pont úgy, mint a Toldinál. Nem irigylem Kaposvár vezetését, hiszen az egyetemnél annak az elképzelésnek a megvalósítását kellene megakadályozni, amivel a Toldi megszűntetését próbálták magyarázni. A 22-es csapdája ez. Újabb bizonyítéka ez a somogyi, kormánypárti politikusok igen gyenge érdekérvényesítő képességének. Én egyiket sem tudom elfogadni.

Mint ahogy az a stílus is elfogadhatatlan, ahogy a siófoki képviselők a számukra kedvezőtlen, de ettől még valós rendőrségi statisztikákat és a rendőröket minősítették. Csorba tanácsnok „hanyatt dobta magát, amikor meglátta a statisztikákat”. Balázs polgármester pedig nemes egyszerűséggel idiótának nevezte a napvilágra került statisztikákat. Amit ugye ezek szerint idióta rendőrök készítettek. Mindezt azért, mert szembesítették őket a tényekkel. Pedig nem a rendőrök, hanem ez a stílus ordenáré és idióta. A bizonyítványukat magyarázó helyi vezetők szerint nem is olyan bűnös város Siófok, mint amilyennek a számok mutatják. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy egyre nő a fegyveres testületek tagjainak elégedetlensége. A politikusok lassan velük akarják tisztára mosatni saját koszos gatyájukat.

A családban is szépen zajlanak az események. Sportosra sikeredett ez a hétvége. Fanni a ritmikus gimnasztika vidékbajnokságon, 36 induló közül, Pécsen 9. lett. Dorina pedig Esztergomban, az országos pontszerző Hip hop versenyen 2. helyen végzett. Barniék hazai pályán Győrben játszottak 1:1-es döntetlent a szekszárdi tizentkétévesekkel. Az utolsó percben eldönthette volna a mérkőzést, de a gól vonalra pattanó fejesét a vendégek kapusa hárította. Leila a százhalombattai öttusa világkupán lett 30. Számára ez a nap tele volt nehezen magyarázható helyzetekkel. Vívásban előbb-utóbb át kell törnie egy falat, amit maga épített. El kell hinnie, hogy sokkal többet tud már annál, amit mutat. Az úszásban hozta magát és Lidérc nyergében hibátlan pályát lovagolt. Ekkor még nem sejthettük, hogy az igazi lidérc még csak ezután következik. A befejező szám előtt mindössze 17 futó másodperc válaszotta el a dobogós helytől. Aztán jött a futás közbeni lövészet, ami minden várakozást romba döntött. A szövetségi kapitány szerint irreális ez az eredmény, amiben a technika problémája is szerepet játszhatott. Háromszor egymás után ennyit rontani, sorozatban kétszer 9 hibás lövést leadni szinte lehetetlen. Bár Leilának is vannak ilyen érzései, de becsületére legyen mondva nyilatkozataiban sem fogta külső körülményre ezt a gyenge teljesítményt. A verseny utáni beszélgetünkön is már a megoldásról gondolkodott. Fájó a vereség, de a sportban a legjobbakkal is előfordul, és az igazi bajnokok ebből is profitálni tudnak. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánnyal, aki kemény és egyenes gondolkodású, jó szakember, közösen meg fogják találni a megoldást.

Jutkám és Fanni unokám számára ékes ez a nap. Május 8-án, egyszerre ünneplik születésük napját. Egyikőjük 7 éves, másikójuk „kicsit” több. Pontosan ötször egy tucat. De úgy is mondhatnám, hogy 6 van, szebben fogalmazva 6 volt, úgy 54 évvel ezelőtt. Esetleg azt is mondhatnám, hogy másodszor lett 30. Ez azonban nem látszik meg sem rajta, sem rajtam. A szakaszolt ünneplés egy hétig fog tartani, mivel tegnap volt Anita lányomék házassági évfordulója és egy hét múlva ünneplik István fiamék ugyanezt. Isten éltesse mindannyiójukat!

Végre megérkezett a várva várt eső. Szenvedtek a tavaszi vetések. A pázsitom színe is élénkebb lett. Arra azonban inkább büszke vagyok, hogy Dorina unokánk, aki első osztályos, környezetismeretből eljutott az 50 fős országos döntőbe. Végül az 1-2. osztályosok megmérettetésén a 16. lett. Okos, ügyes kislány. Kaposváron színházi bemutatón a La Mancha lovagja musical jelentette a héten a kulturális élményt. Kísérletezgetünk. Lehet-e tejből pálinkát, na, jó párlatot készíteni? Valójában a magas tejcukor tartalmú ipari melléktermék erjesztésén mesterkedünk. Egyelőre még nem az igazi, de az lesz. Ami eddig készült az a fejőnők illatát idézi. Kedvem lenne írni a Gyurcsány ellenes színjáték újabb felvonásáról. A helyzet színéről és fonákjáról. Fogok is, de nem most. Két másik téma megelőzi. Kétszer ugyanaz a két betű. K és W. Kate és William illetve Karol Wojtyla.

Pénteken Londonra figyelt a világ, illetve Kate és William esküvőjére. Igazi való világ showt csináltak belőle. A természetes emberi kíváncsiságra épített a média. Így aztán minden harmadik ember, aki ma a földön él szemtanúja lett a két szimpatikus fiatal egybekelése ünnepi és nyilvános pillanatainak. Nem maradt itt titok szinte semmi. Egymásra találásukat dokumentum és játékfilmben dolgozták fel és valamennyi valamire való magyar tv csatorna órákat szentelt az eseménynek. Kíváncsiságom engem is a képernyő elé ültetett fél napra. Nem bántam meg. Karakán lány, akarom mondani hercegnő ez a Kate. Azon túl, hogy mutatós és van érzéke, na meg rávalója a ruhatára kiválasztásához, okos is. Jól láthatóan nem esett hasra, hogy bekerült a királyi családba. Elegánsan viselte az új, számára szokatlan szerepet. Betartotta, ami kötelező volt és volt mersze újat nyújtani. Finoman, de azért merészen dekoltált menyasszonyi ruhájában vállalta a jóban-rosszban való kitartást, de a vak engedelmességet kérésére kihagyták az eskü szövegéből. Hogy Vilmos hercegről alig írtam? Sír Elton Johnnal ellentétben, ha választani lehet, én a hölgyeket részesítem előnyben.

1920-ban egy lengyel kisvárosban Wadoviczében született Karol Wojtyla, akitől II. János Pál pápaként búcsúzott a világ 2005-ben. Ma, vasárnap délelőtt boldoggá avatják Rómában azon a téren, ahol elődjei sorában az első, Péter vértanúhalált halt. Várhatnék e blogbejegyzésem megírásával még néhány órát és akkor friss benyomásaim hatása alatt írnám le a róla szóló gondolataimat. Nem teszem. Őszintébb és személyesebb lesz ez a pár mondat így az eseményeket megelőzően.

Péntek este hazatérve a színházból akkor kapcsoltunk az m1 csatornájára, amikor az életét feldolgozó kétrészes játékfilm kezdődött. Nem tudtam elmozdulni a képernyő elöl, amíg „Az ember, aki pápa lett” című film utolsó kockája le nem pergett. Tegnap este a 2. rész egybe esett az RTL „Csillag születik” elődöntőjével. Ennek ellenére nem volt egy cseppnyi vita sem, hogy melyik csatornát választjuk. Nálunk az m1 nyerte a házi versenyt. Itt is csillag született, de micsoda különbség.

A nagy pápa halálát követően szokatlanul rövid idő alatti boldoggá avatás már előre vetíti, hogy nem kell sokat várni szentté avatására sem. S hogy kik választják, választhatják, majd védőszentjükké azt egyelőre csak találgathatjuk. Van már szentje számos közösségnek. A templomok, települések, országok mellett olyanokra gondolok, mint az utazók, a bányászok vagy a koldusok, de még a pálinkát is ide sorolhatom. Wojtyla életútja alapján miért ne lehetne Ő a családok, vagy ismerve sportosságát szívem szerint valóan még inkább a sportolók védőszentje. Pápaként is olyan tempót diktálva járta a világot, még betegen is, hogy a környezete fehér tornádónak nevezte.

Amikor Magyarországon járt 1991 augusztusában és 1996 szeptemberében mindkét alkalommal ott voltunk Jutkámmal szentmiséjén. Első alkalommal Pécsen, második alkalommal pedig Győrben. A sors úgy hozta, hogy mindkétszer közel kerültünk hozzá. Minden mozdulatával, minden gesztusával, de leginkább szemeivel kommunikált. A tőle kapott áldás végigkísér életemen. Most megosztom olvasóimmal egyik eddig legbensőbb titkomat. Halála óta a legnehezebb pillanataimban hozzá, az Ő közbenjárásáért fohászkodom. Így tettem számos esetben. Így akkor is, amikor miniszteri kinevezésem előtt méltatlan és igaztalan támadások értek. Ma már közismert, hogy az ármánykodók szándéka porrá zúzódott. Nem találtak rajtam fogást és erkölcsileg semmisültek meg a karakter gyilkosok, akik ideig-óráig még a felszínen maradnak.

Hogy is mondta a róla készült filmben az ifjú, húsz éves Wojtyla a világháború lengyelországi kegyetlenkedésit testközelből átélve? „Hány ártatlannak kell megszületnie csak azért, hogy elpusztítsák őket?” Kicsivel később a klasszikus kulcs szót is megadja, egy szokatlan mondatba építve, ahol minden további szónak súlyos jelentése volt, van és lesz: „Csak a szeretet tarthat vissza bennünket, hogy belebújjunk ebbe a mélységbe.” Ennek a gondolatsornak egyenes folytatása, amit már krakkói érsekként fogalmazott meg: Ne féljünk! Ne engedjük, hogy elvegyék álmainkat! A hatalom nem ijed meg puskáinktól, de félni fognak szavainktól. És az örökérvényű történelmi tanulság így hangzott el szájából: „A rossz felfalja önmagát.”

Később feltette a legnehezebben megválaszolható kérdést, amire a választ mindenki saját életével adhatja meg.  „Hol van a választó vonal?”

Kérdem én, hogy ma hol van a választóvonal: az igen és  a nem, a fehér és a fekete, a jó és a rossz, az előre és a hátra, a nappal és az éjjel, a diktatúra és a szabadság, a felelősség és a felelőtlenség, a bizalom  és a gyanakvás, a boldogság és a szenvedés, az élet és a halál, a templom és a börtön, az ellenállás és a megalkuvás, a hős és az áruló, a józanság és az őrület, a fény  és a sötétség, a megváltás és a destrukció, a láthatatlan és a látható, az Isten és a semmi, a mosoly és a könny között?

Hol van most a választóvíz?

Véget ért húsvét ünnepe, amelyik elhozta a gyerekeket és az unokákat. Együttlét, közös játék, sport, beszélgetés, lelki és testi táplálkozás. Még tegnap délután az utolsó „vendég” is elindult hazafelé. A feltámadás misztériumának élménye a székesegyházban, az aranyérmes pálinkák kóstolása és a lányok locsolása egyaránt az ünnep része volt. Ma kora reggel, még mielőtt leültem blogom írásához, elolvastam a hét utolsó napjainak lapjait és böngészgettem az interneten. Az, hogy a köztársasági elnök aláírta az Alkotmányt, nyílván nem meglepetés. Egyszerű, de fontos formaság. Olyan ez, mint amikor a hivatalnok beírja az újszülöttet az anyakönyvbe. A nagy folyamat a fogantatástól, a vajúdáson át, a születésig tartó időszak volt. Az igazi kérdőjel, hogy mi lesz ebből az újszülöttből?

XVI. Benedek az örök városból békességre intette a világot. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Régóta ott van bennem a szándék, hogy leírjam, de valahogy mindig elhalasztottam, amit most megteszek. Kadhafinak szurkolok. No nem a lázadók elleni csatájában. Azt nekik kell egymással elintézniük. Bár sajnálom az áldozatokat, de ez egy ország belügye. Idegen hatalmak, idegen technikája, a NATO égisze alatt (aminek mi is tagjai vagyunk) azonban mi a fenét keres ott? Nem más ez, mint hitelesnek feltüntetett, humanitárius jelmezbe öltöztetett világterrorizmus, aminek a célja nem az emberek védelme, hanem az olaj megszerzése. Közben mit sem érdekli őket, hogy ártatlan civilek ezreinek halálát okozzák döntéseikkel, tévedéseikkel. Diktátorok állnak a világ nagyhatalmainak élén. Valahol azt olvastam, hogy a legnagyobb hangú diktátorok belül mindig remegnek, csak ügyesen titkolják.

Ugyanilyen álságosnak érzem, ami Gyöngyöspatán zajlik. Sok Gyöngyöspata van ebben az országban. Közben idős emberek ellen sorra követnek el rablógyilkosságokat, nem ritkán cigányok. Ezt azonban nem illik, nem lehet, nem szabad mondani, mert akkor az rasszizmus. De ha egy magyar faluból, magyar nőket és gyerekeket hívnak (?), visznek (?), menekítenek (?) Csillebércre miért érdekes az, hogy ők amúgy cigányok? Ha félnek valamitől vagy valakitől, akkor cigányok? Ha lopnak és gyilkolnak, akkor hovatartozásukat fedje jótékony homály? Mi ez az álságos világ? Miért nem nevezhetünk mindent a maga nevén?

Szülővárosomban is sok az ellentmondás. Miközben szeretek itt élni és segíteni egy élhetőbb élet kialakítását, jó néhány dolog zavar. Itt vannak mindjárt a helyi kis és középvállalkozók, akiknek a hadát csapták be és mentek, mennek ezáltal tönkre. A kaposvári jégcsarnok, majd a fürdő beruházásánál és a 67-es elkerülő út építésénél 100 milliókkal maradtak nekik adósak a nem helyi fővállalkozók, akik a munkát kapták. A helyiek lassan már nem is mernek itt munkáért jelentkezni. Az agora és a megyei kórház folyamatban lévő beruházásán munkát vállaló somogyiak szinte remegnek félelmükben. Olyan érzésem van, hogy ezzel a módszerrel akarják elvenni a kedvüket, hogy aztán azt mondhassák, azért nem kap munkát helyi vállalkozó, mert nem is pályázott.

A Toldi iskola bezárása (?), megszűntetése (?), beolvasztása (?), lassú elsorvasztása (?), átszervezése (?) ellen békés és szimpatikus kiállással küzdenek diákok, tanárok valamint szülők. Tudom én, hogy ne tudnám, csökken a gyereklétszám, kevesebb a beiskolázható tanuló és legfőképpen nincs pénze az önkormányzatnak. El kell dönteni, hol és hogyan csökkentsék a tanulócsoportok számát. Ezt azonban fel kell vállalni és a legjobb szakmai döntést kell meghozni a legemberségesebben, de nem magyarázni a megmagyarázhatatlant. Hasonló képen szűnt meg a közelmúltban két másik általános iskola. A Németh István és a Bartók Béla tűnt el véglegesen, miközben a hivatalos kommunikáció szerint nem zártak be Kaposváron iskolát.

A megyei múzeum igazgatójának nyilatkozata szerint a működésükhöz egyetlen forint támogatást sem kapnak a tulajdonos megyei önkormányzattól, amelyik amúgy 200 millió forintért a múzeum épület nyugati szárnyának több szintjére telepíti a hivatalát a mostani helyéről. A megye magára hagyja azokat a falvakat is, ahol múzeumi egységek működnek. Csinálják maguk, ha kedves az életük, mármint az ottani gyűjtemények, amelyek életünk részei. Somogy az egészségügyi átszervezésnél a klinikai háttérrel bíró Somogy-Baranya tengely helyett, presztízs okokból Pannon–tengelyként Veszprémmel és Zalával akar szövetkezni, akikkel a Balaton köt össze bennünket. Úgy tűnik itt sem az emberek a fontosak, mint ahogy a gyermekotthonok bezárásánál sem. Amúgy a Balatonon elindult a hajóforgalom, de az elvonások miatt nem jutott pénz a hajózó utak kijelölésére. Olyan ez, mintha az autópálya közlekedési tábláit nem helyeznék ki. Másutt a kultúra papjai nem kapnak fizetést. Megszorítások sora zúdul az emberek nyakába. Mi volt ehhez képest a szépemlékű 300 forintos vizitdíj, amely akkora hisztériát váltott ki, hogy népszavazás söpörte el.

Állj meg Pista! Figyelmeztetem magam nagy lendületemben. Alig ért véget a húsvét. Emelkedj a napi gondok fölé, amelyek nem önmaguktól valók! Kétezer éve azt a bizonyos követ sem egyszerűen azért hengerítették el, hogy a feltámadó ki tudjon jönni, hanem azért, hogy mi be tudjunk lépni az élet kapuján. Mert, hogy élni kell, még ha ez nem is olyan egyszerű. Róma pápája még Ratzingerként írta egy tanulmányában, hogy lehet rossz szentháromságos logikával is gondolkodni. Eszerint: az Atya teremtett, de mi elrontottuk, a Fiú megváltott, de mi megöltük, végül újra jövünk mi, vagyis velünk a Szentlélek, aki már mindent jól csinál … Veszélyt termő téboly az efféle öntudat.

Célegyenesbe fordult a húsvéti készülődés. Az előttünk lévő nagyhét vallási-egyházi tartalma bír némi üzenettel a profán világ számára is. Időnként ugyanis szükség van az elcsendesedésre. Ha másként nem megy, hát ránk parancsol a lelkiismeretünk. Már akinek kellő erejű a benső vezérlője. Sokfélék vagyunk, sokféleképpen gondolkodunk. Valamennyien viselünk keresztet. Ki súlyosabbat, ki kevésbé nehezet.  Ki bírja erővel, ki beleroppan annak cipelésébe. Ki kap hozzá segítséget, ki nagyon egyedül érzi magát. De szerencsére van aki másoknak, másokon is tud segíteni. Ha körülnézünk környezetünkben egyre több a nehéz sorsú, a szenvedő ember. Nem kellene ennek így lennie. E hét misztériuma arra tanít bennünket, hogy az áldozattal nem csak magunknak, de másoknak is tartozunk. Az Emberfiát keresztre lehetett (lehet) feszíteni, de jön a harmadnapi feltámadás, amiből erőt merítve folytatjuk, mert folytatnunk kell utunkat.

E pár soros elmélkedés után visszatekintek elmúlt heti utam három állomására.

Legyünk túl a nehezén. Temetésre hívtak Somogyudvarhelyre. A falu szülötte, a szomszéd település 54 éves polgármesterasszonya távozott el. Hatszor választották meg Bélavár első emberének. Megtisztelő, de nehéz volt a felkérés, hogy én búcsúztassam. Ilyen esetekben sem szeretem a közhelyeket. Így aztán az eltávozott helyett, szellemi hagyatékaként az elmaradottsággal küzdő Dráva völgyében kötelességemnek éreztem elmondani, hogy minél kisebb egy közösség, annál inkább elkél a segítség. Az a jó vezető, aki képes és kész a kicsik, az elesettek, az igazán rászorulók kezét megfogni. Ő ilyen volt, akivel jó volt együtt dolgozni. Az Ő példája is mutatja, hogy rossz úton járnak, akik azon törik a fejüket, hogy a kis településeken feleslegesek a helyi képviselők és polgármesterek. Meg kell állítani azokat, akik számára a kis települések és lakóik csak statisztikát jelentenek, akiken spórolni lehet.

Fizikailag is részt vettünk a megyeszékhely rendezettebbé tételében. Magam is többször leírtam, hogy más településekhez képest bizony Kaposvár gyakran mutat elhanyagolt állapotot. Hosszú hónapokon keresztül takarítatlan. A felhalmozódott szemetet sem karácsony előtt, sem a farsangi napok előtt, sem pedig március 15-e előtt nem gyűjtötték össze a közterületeken. Szóvá tették ezt sokan lakossági fórumokon, Jutkám pedig mint képviselő a városi közgyűlésben is interpellált. A Kaposvári Somogyért Egyesület társadalmi várostakarítás megszervezését kezdeményezte. A városgazda polgármester Szita Károly is megelégelte ezt az állapotot és sarkára állt. A városgondnokság soha nem látott szorgoskodásba kezdett. A szemét nagy részét összetakarították. A múlt hét péntekén és szombatján a társadalmi erőkké lett a terep. A kaposvári egyesületünk 150 diákot mozgatott meg a Berzsenyi parkban és mintegy 40 tagunk a hagyományos sárga sapkában a város főterének szökőkútjait és szobrait takarította. Nem húztam ki magam a péntek délben kezdődő munkából én sem, pedig akkorra már Gyulára ígérkeztem a pálinka fesztiválra. Különleges érzés volt a nagytemplom oldalában álló kút takarítása és Szt. István bronz szobrának csutakolása. Közel három órán át mosdattam két segítőmmel első királyunk mását. De hasonlóképpen szorgoskodott valamennyi somogyértes társunk mert, hogy amilyen a környezet, olyan a közérzet. Remélhetőleg nem csak egyszeri felbuzdulásnak voltunk részesei. Ránk lehet számítani a későbbiekben is a város folyamatos tisztántartásában.

Gondolom blogom olvasói kíváncsiak mit is értem el a nagy gyulai pálinka megmérettetésen. Igaz, a helyi sajtó már megírta, de valószínűleg vannak számosan akik még nem hallottak az ez évi sikerről. Nem dicsekvés, hanem az alkotó büszkesége ami belőlem most szól. Az elmúlt két évben már begyűjtöttem 1-1 arany- illetve ezüstérmet az országos versenyen, most pedig két aranyéremmel térhettem haza. A saját főzésű (nem főzetésű!) Fuji almapálinkámat és a „Somogyi erdő lelke” fenyővirágon érlelt likőrömet értékelte így a zsűri. Ez utóbbi elnyerte az „Év legjobb likőrje” címet is. Ennek értékét emeli, hogy termékeivel részt vett a versenyen többek között a Zwack Rt., a Győri Likőrgyár és a Miskolci Likőrgyár is. Már látom előre, hogy vendégeim száma gyarapodni fog a következő időszakban, de érthető okok miatt szomjuk is nagyobb lesz. És én ennek nagyon fogok örülni.

Amúgy hagyományosan a Gyula nap utáni hétvégén rendezik meg a Gyulai Pálinka Fesztivált. A XII. Országos Pálinkaverseny és Nemzetközi Párlatverseny, a szakminisztérium döntése alapján a hivatalos magyar bajnokságnak számít és a világ második legnagyobb gyümölcspárlat vetélkedője. Ez évben 817 pálinkát, illetve pálinka alapanyagú likőrt neveztek be a szesz- és likőrgyárak, a kereskedelmi- és a bérfőzdék, valamint az alanyi jogon főző magánszemélyek 11 országból. 36 tagú zsűri minősítette az italokat az elmúlt két hétben. Egy-egy mintát egymástól függetlenül legalább négy személy bírált és számítógépes összesítés biztosította az objektivitást. Külön öröm volt számomra a díjazottak között felfedezni egy másik somogyit, Tóth Tamás Csabát Barcsról, aki először indult és mindjárt több érmet is begyűjtött.

Jól vizsgázott a blog.hu. Számos megerősítő visszajelzést kaptam. A nyírvíz nyerésének technológiájáról pedig többen is érdeklődtek. A helyi és a nagypolitika önmagát ismétlő flegmasága alatt izzik a parázs. Ezt mutatják a szakszervezetek és a fegyveres testületek demonstrációi is. A nehéz helyzetben lévő önkormányzatok legnagyobb rácsodálkozói maguk az új polgármesterek. A „T” betűs településvezetők, csak most szembesülnek azzal, hogy mit is vállaltak. Mielőtt erre az útra léptek nem ártott volna még a választás előtt alaposan körülnézniük. Sokan közülük a könnyű megélhetés reményében törtek a „csúcsra”. Hamar kiderült számukra, hogy itt bizony ellenszélben kell küzdeniük még akkor is, ha pártpolitikai hátszél repítette őket a funkcióba. Alkalmasságukat majd az idő dönti el. Sok helyen azonban sokba fog ez kerülni. Pedig van, lenne mércéje a körültekintőbb kiválasztásnak.

Napsütéstől csordultig csodás csütörtökön ültem le elkövetni blogom soros bejegyzését. A technika azonban csúnyán megtréfált, a rendszer nem működött és máig sem leheltek bele lelket. Így aztán tíznapos kényszerpihenőre kárhoztatta agyam naplóíró tekervényeit az a fránya. Átmenetileg vagy véglegesen, a somma.hu helyett a blog.hu fogadott be. A jövőben ezen a felületen kopogok be olvasóim otthonába, munkahelyére. J Ha mégis megjön a somma munkakedve, úgy ezután két úton repülhetnek gondolataim. Addig is két sorszámon futhat, aminek futnia kell. Tíz nap után a felhalmozódott közlendőim szökőár szerű hulláma veszélyezteti információ hiányban szenvedő hűséges olvasóimat. Megkísérlek uralkodni magamon és szelektálok. A sok témáról egyenként kevesebbet, illetve szűkszavúbban írok, mint ahogy az tőlem eddig megszokott volt. 

A magánélet történései is megérnek néhány sort. A körülöttünk és velünk zajló élet minősítését legtalálóbban egy nagyszerű ember, Várnai Péter a budapesti Árpádházi Szent Margit templom, március 15-én  kormány által kitűntetett plébánosa fogalmazta meg még a múlt vasárnap. A költőt idézve mondta: Most itt állok meztelen szívvel, azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.

Lehet, hogy szégyellnem kell magam, de mi jól viseljük a felfordult világot. Jutkámmal a színház stúdiójában megnéztük az „Emberfarm”-ot. Az Orwell utáni átirat áthallása egyértelmű. Az egy nézőre jutó b…meg és a nemi szervek emlegetése meghaladta az itt megszokott sokéves átlagot. Prűdség lenne azt állítanom, hogy akkor és ott ez nem tűnt természetesnek, sőt életszerűnek. Leilával a Best of Budapest éves rendezvényére voltunk hivatalosak az Interkontinentálba. A kellemes estén jól éreztük magunkat. A Zselicben barátoknál vendégeskedtünk és az egyik nap mi vártunk másokat hozzánk kis csevejre.

Lassan már kel az elvetett fűmag. Arra most jó idő jár.  Mint ahogy bőven gyűjtöttünk nyírvizet a kaposi erdőben. A korosabb nyírfák óránként akár egy litert is csepegtettek az edényekbe. Nincs is jobb ellenszere a tavaszi fáradtságának, mint a frissen nyert életelixír. Így aztán meg sem kottyant lefutnunk a Vivicitta több mint 3 kilométeres távját. Kaposvár sikeréhez népes somogyértes csapat is hozzájárult. Hazafelé jövet Jutkámmal megállapítottuk, hogy a rendszeres kondi edzéseinknek érződik a hozadéka. Családi évfordulók is estek erre az időre. István 34. éves lett március 27-én, én pedig átugrottam a 63-as magasságot április 1-jén. Barnitól szülinapi ajándékként egy igazi labdarugó tornagyőzelmet kaptam, ők nyerték a győri diákolimpiát.

A politika eseményeit figyelve vegyesek az érzelmeim. Ami az alkotmányozási folyamatot illeti egyre kevésbé vagyok nyugodt. A kérdőívet komolyan véve visszaküldtem. Az hogy nem érte el az egy milliót a választ adók száma, el kell gondolkoztassa a csúcson lévőket. Azon meg nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor a megyei közgyűlés országosan ismeretlen és pártjában is súlytalan, ráadásul erkölcstanból és számtanból is bizony gyengécske elnöke felmondta a kötelező leckét. Azt állította, hogy az új alkotmány a béke fundamentuma lesz. Ez az alkotmányozó folyamat sajnos sokkal inkább a békétlenséget erősíti, mint a megbékélést. Legfeljebb a „kuss!” csend keltheti majd a béke látszatát. Patyomkin béke készül.

Az önkormányzatok pénzügyi helyzete, ami semmit nem javult, sőt tovább romlott ebben az évben egyre több kezelhetetlennek látszó gondot okoz a hatalomnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz mindenkit le tudott győzni, csak önmagát nem. Az erős önkormányzati lobbijuk keresztbe fordult önön torkukon. Így lesz (lett?) a Fidesz legfőbb ellenfele saját maga. Ebben sem különbözik a MSZP-től, akik saját magukat tették és teszik taccsra. Ami igaz az igaz, egyre többször és egyre több helyen hallom a minősítést: az egyik 19, a másik egy híján 20.

A médiumok növekvő hányada gyakorta és egyre bátrabban nézi hülyének az olvasót, a hallgatót, a nézőt. A törpe, önkormányzati tulajdonú lakájmédiumok szót sem érdemelnek. Eljön majd szégyenkezésük ideje, mint ahogy a besúgókat és a vérbírókat is utolérte sorsuk. De az, hogy az országos médiumban is sületlenségek sora jelenhet meg manapság, az azért elgondolkodtató. Példát nem a politika vadvirágos mezejéről szedek. A Japánt ért tragédia kapcsán arról tudósítanak, hogy a fukusimai atomerőmű mentésén dolgozó mintegy ötven „halálraítélt” munkás mindössze napi egy tányér rizst ehet, mert nem tudnak nekik bejuttatni sem húst, sem tejterméket. Ágyuk sem lévén a földön kénytelenek aludni. Nem vagyok szakember, csak egyszerű logikával kérdezem. Ha érthető módon, senkit nem akarnak szállító járművel beküldeni a sugárveszélyes atomerőműbe, miért nem találnak egy irányítható robotot erre a feladatra Japánban? Vagy azok a helikopterek, amelyek napokon át tengervizet hordtak az erőmű hűtésére nem tudnának ejtőernyővel ledobni néhány konténert az életüket áldozók ellátására? Lenne még ötletem, de nem folytatom, mert forr bennem a düh. Most vagy bennünket néznek folyamatosan hülyének, vagy tényleg így meghülyült a világ? Egyik variáció rosszabb, mint a másik. Ha választhatnék, úgy az elsőre szavaznék. Az mégis csak elviselhetőbb, sőt lehet ellene védekezni. Mosolyt látva ugyanis elbizonytalanodnak a lelki vakok és rájönnek, hogy magukból csinálnak hülyét.

Egyelőre azonban itt állunk sokan, nagyon sokan, egyre többen meztelen szívvel, azokkal szemben, kik álruhát öltöttek...