Látszik, hogy nyár van. Nem igen füllőtt a fogam blog írásához. Húztam-halasztottam, most meg belelendül a tollam. Bőven lett volna miről elmélkedni. A politika tálcán kínálta a témákat. A közéleti szereplők rabszíjas letartóztatásait, ami gyors szabadon bocsátásukkal párban, több mint kínos. Már mint a letartóztatást elrendelők számára. Aztán lezárult a magyar EU-elnökség. Kormányfőnk beszámolt és elszámolt. A fél évvel. Volt akik megdicsérték, volt akik rászámoltak. Ahogy az ilyenkor lenni szokott. Jó osztályzat és intő egyazon bizonyítványban. Szeret, nem szeret. „Tanárja” válogatja. De megtanultuk Wen Jiabao nevét is. A kínai miniszterelnök magyarországi látogatása felért egy félévi jelessel. Hogy az évvégén , a végelszámoláskor mi kerül majd a bizibe, az bizonytalan, mint a kutya vacsorája. A nagy kérdés erre vezet-e majd az új selyemút? Nekünk itt Somogyban a taszári repülőtér hasznosítása az egyik fő kérdés. No akkor mai helyi vezetők, itt a feladat! Tessék megmutatni mit is értek! Több osztályzatot is javíthattok, ha ide kerül a kínai fő hídállás. Ha mégsem, akkor megbuktok, mint megyei vezetők, és kormánypárti országgyűlési képviselők, akiknek egy piros pont azért biztosan bekerült az értékelőjükbe a FIDESZ tisztújító közgyűlésén. Tudták kikre kell szavazniuk.
A magánvilágom köszönöm rendben van. Jutott idő unokákra, bár Barni 3 hétig Canadában edzőtáborozik csapatával és nem mellesleg angolt tanul helyi házigazdáinál. Jutkámmal Budapesten két szabadtéri előadást is megnéztünk. A Maffia swing táncjáték a Városmajori-, a Nyomorultak pedig a Margitszigeti Színpadon. Mindkettő gyönyörű hideg este volt. Négy napot Nyugat-Dunántúlon, Pannonhalmán, Győr környékén és Vas megyében töltöttünk. Itthon pedig a cefrekészítésre áldoztam több napot is. A cseresznye után főzésre kész a cigánymeggy. Látszik, hogy nem vagyok rasszista. Ebből készül a legjobb meggypálinka. A málna alapanyag pedig minden várakozást felülmúlt. Lehet, hogy a hordóban ott rejtőzik az év leendő legjobb málnapálinkája? Nem mellesleg a húsz éves Comitatusba, a megyei önkormányzatok lapjába kértek tőlem egy írást. Ma reggel elkövettem. Ha már így történt közreadom belőle a fontosabbnak ítélt gondolatokat. Akkor most következzen ez, egy zászlóshajó születésnapjára.
Szinte hihetetlen. Két évtized futott el velünk együtt azóta, hogy megjelent a Comitatus első száma. Akkor, mint a Somogy Megyei Önkormányzat elnöke és a Megyei Önkormányzatok Szövetségének társelnöke a szerkesztőbizottság tagjaként azok közé tartoztam, akik hittek a megyékben és vállalták a harcot ezért az önkormányzati szintért.
Bevallva, bevallatlanul ez volt a célunk. Megmenteni, megőrizni a megyéket, működtetni, és funkciót adni nekik. Küzdöttünk és kezdeményeztünk. Értelmeztünk és érveltünk. Védtünk és védelmeztünk. Előre és még előrébb próbáltunk látni, pedig néha csak néztünk, azt is csak szűk résen át. Szakmai és politikai csatákat vívtunk. Győztünk és vesztettünk, de el nem estünk. Cserélődtünk és a politikai arányok hol így, hol úgy változtak, de a szekértábor egy maradt.
A Comitatus ennek a fő eszközét adta, a közös zászlóshajónk szerepét töltötte be. A húsz évből 11 évig ott voltam megyei elnökként a szerkesztők, a cikkeket írók, a riportalanyok, az elemzők és az elemzettek között. Nem volt egyszerű egyetlen civilként, a Somogyért Egyesület elnökeként a pártokkal hátuk mögött ténykedő elnök kollégák között talpon maradni. Sőt időről-időre megújulni és az élen haladók közösségéhez tartozni.
A Somogyért Egyesület, itt Somogyban soha nem került 20 százalékos támogatottság alá. Így aztán mindegy ki volt a nyerő párt, mindig a második, legfeljebb a harmadik helyen végeztünk a megyei választásokon. Még tavaly is másodikak lettünk, amikor országos lavina söpört el mindenkit, aki nem a FIDESZ színeiben indult. Ott vagyunk hát második politikai erőként a megyei önkormányzatban most is. Annyi képviselői helyet nyertünk, mint az MSZP és a Jobbik együttvéve. Ráadásul az LMP itt Somogyban mandátumot sem tudott szerezni.
Körültekintve azt látjuk, hogy a régi megyék új vezetői nem tudnak olyan eredményességgel küzdeni a megyékért, mint ahogy elődeik tették. Szurkolok nekik sokadmagammal, hogy a megyéket megőrző átalakító folyamat alternatívája győzedelmeskedjen.
Még valami így a születésnap környékén. Az élet úgy hozta, hogy politikusi-szakmai pályám csúcsaként (ezt sokakkal együtt így éltem meg) sikeres önkormányzati miniszter lehettem, miközben független országgyűlési képviselő voltam és maradhattam akkor is.
A politikai kényszer ellenére, az önkormányzati regionalista törekvések nyomásának is ellent tudtam állni. A megyék, az önkormányzati megyék megőrzéséért eredményesen tudtam kiállni. Amikor azonban az lett volna a feladatom, hogy az önkormányzatok költségvetési támogatásának évi 120milliárd forintos megvonásához asszisztáljak a legmagasabb szinten, akkor azt már nem vállaltam. Hittem és tudtam, hogy lett volna más megoldás is, csak az sokkal több munkával, macerával járt volna. Erre azonban már nem jutott ereje, ideje az akkori kormánynak. A megmaradt alternatíva pedig számomra vállalhatatlan volt.
Az akkor elvont forrást a jelenlegi kormány sem adta vissza az önkormányzatoknak. A feladatok maradtak, az állam-önkormányzatok munkamegosztása lassan átláthatatlanná vált. Megérett az idő az alapos változásra. Csak reménykedem, hogy a fürdővízzel nem öntik ki a túlkoros, javítható fogyatékossággal rendelkező, de élni akaró, szerethető, hasznossá tehető önkormányzatot.
