Ilyen nehezen rég nem álltam neki a blogírásnak. Minden máshoz volt inkább kedvem, így aztán erre nem jutott idő. Pedig rég adatott annyi téma, mint az elmúlt napokban. Ma, nagypéntek reggelén aztán úgy döntöttem, nem jöhet el úgy Húsvét, hogy teljesítetlenül maradjon ez a penzum. Íme ez is „elvégeztetett”. 

Kezdjük a legfontosabbal J. Néhány mintával ott voltam az osztrák Destillátán. Először próbálkoztam ezen a terepen és haza is hoztam két szép ezüstöt, zölddió és vörösfenyő likőrjeimmel. Az utóbbi azonos pontszámot kapott a sokak által ismert, világhírű Black Mozart krémlikőrrel. Ugye jó társaság! Közben azért nem tétlenkedtem és összeállítottam a Gyulai Párlat és Pálinka Világ Kupára (ami egyben a magyar bajnokság is) egy szép kollekciót, a tavaly főzött legjobb párlataimból. Hogy valóban jól sikerültek-e, illetve melyik hogyan, azt az ítészek döntik el. Tíz ország kereskedelmi-, bér- és magánfőzőitől 1120 gyümölcspárlat érkezett. Bő két hét múlva kiderül, hogy mit cselekedtem a haza javára? Ha engem kérdeznek, akkor a málnámat, a bodzámat, a kökényemet, az Izabella szőlőmet, a vadkörtémet, a birsemet, egyik-másik ágyasomat J és a likőrjeimet emelném a sajátjaim élére.

Születésnapi ajándékként néhány gyönyörű napot töltöttünk Törökország kevésbé ismert vidékén. Közel kétezer kilométeres körút és rácsodálkozás egy világra, amiről eddig csak azt tudtam, hogy létezik. Most már azt is tudom, hogy a görög és római kultúra tudatunkban mesterségesen felturbózott, ránk maradt építészeti emlékei elbújhatnak a mai Törökország területén fellelhető kincsek mellett. A lykiai sziklasírok látványa megdöbbentő. A 3. században Patarában született és Myraban püspökösködő, Mikulásként ismert Szent Miklós életútja mitikus állomásainak meglátogatása, már csak azért is megkapó volt, mert miközben ő közismerten a gyerekek és a tengerészek védőszentje, számomra cseppet sem mellékesen a pálinka és a pálinka készítők védőszentje is.  Ha már biblikus emlékhelyekről írok, nem hagyhatom ki Ephesust, az antik világ egyik legjelentősebb, Szent Pál leveleiből is ismert városát, ahol szinte érintetlen ókori utcákon sétáltunk. Artemis temploma, a hét csoda egyike után, Mária házába zarándokoltunk. Oda, ahol Jézus kereszthalála után, élete végéig lakott.  A pamukkalei mészkőteraszok természet alkotta fürdőmedencéi és a Hamam török fürdő hangulatának megtapasztalása mellett számos más élményt gyűjthettünk még be. Bevallom, hogy itthon leginkább a szinte minden utcasarkon egy euróért kapható, frissen facsart gránátalma lé íze hiányzik. Ezzel sem tudtam betelni.

Hazatérve észre kellett venni, hogy miközben szegényedik Kaposvár, szokatlanul tisztává lettek utcái, közterületei. Egy éve, még Húsvét ünnepén is több hónapos téli szemét rothadt a parkokban, az utcák bokrai alatt és szemét borította a sétáló utcát is. Jutkám többször szóvá tette ezt a tarthatatlan állapotot a városvezetésénél, sőt a közgyűlésen is elmondta. Aztán várostakarítási összefogást kezdeményezett, amelyen a somogyértesek élen jártak. Idén már nem kellett protestálni. E nélkül is tették dolgukat, akiknek ez a dolguk. Ma már jóérzés sétálni a városban, mert tiszta. Mondhatnám, hogy ez így természetes. Nem mondom, de örülök neki, mert oly sok minden lenne természetes, ami mégsem az. Minden esetre a jövő hét végén azért újra ott leszünk a várostakarító civil megmozduláson. Sokkal kevesebb dolgunk lesz, mint egy évvel ezelőtt. Érdemes volt szóvá tenni és nem elhallgatni, így aztán lett foganatja.

Aki kellő türelemmel olvasta ezt a blogomat és eddig eljutott, azt megajándékozom a véleményemmel. Azzal, amit valld be Te is vártál, mi több elvártál volna tőlem, már napokkal ezelőtt. Igen, Schmitt Pálról van szó. Vesszőfutása sajnos sorsszerűen jött el. Ő nem tisztességtelen, hanem tehetséges vagány, annak is a lezserebb változata. Nem politikus alkat. Az örök emberi hiúság legyőzte, amikor húsz évvel ezelőtt, már az új világban felkínálták neki a lehetőséget. A Testnevelési Egyetem zászlóshajót keresett hírének erősítésére. Ő pedig óvatlanul, talán oda sem figyelve felvállalta a szerepet. Ismerem őt. Minden bizonnyal jóhiszeműen megbízott azokban, akik neki tálcán kínálták a címet. Tulajdonképpen becsapták. Ez soha nem derült volna ki, ha nem vállal politikai közszereplést és a legmagasabb tisztséget. MOB elnökként, NOB tisztségviselőként maga volt az utolérhetetlen és megtestesült civil idol. A sokak által irigyelt sportvezető és a szó valódi, illetve átvitt értelmében egyaránt nagy diplomata. Kölcsönösen baráti volt a viszonyunk. 50. születésnapomon el is jött Somogyba és együtt ünnepeltünk. Húsz évig együtt szorgoskodtunk a MOB elnökségében, sőt alelnökévé is fogadott. Tiszteltem őt és felnéztem rá. Aztán amikor Ő, az ős civil, se szó, se beszéd belépett a FIDESZ-be, sőt alelnökséget vállalt, az már nem önmaga volt. Ekkor mondtam neki a MOB elnökségének zárt ülésén, hogy „Pali, te eddig híd voltál, de ettől kezdve fal leszel.” Másnap ez a mondat megjelent az országos sajtóban. Nem én szivárogtattam ki, de ettől kezdve a viszonyunk már nem volt a régi. Akkor még az ilyen finom kritikus mondathoz sem volt hozzászokva. Bezzeg azóta … Sajnálom Őt. A sors igazságtalanságának tartom, hogy 70 évesen került ebbe a helyzetbe. Csak részben köszönheti ezt magának. A környezete nem tudta, vagy talán nem is akarta megóvni ettől. Ami pedig lemondása óta történik körülötte, az színjáték és „parasztvakítás”. Őszintén kívánom neki, és magunknak egyaránt, hogy mielőbb álljon, állhasson saját két lábára és legyen, lehessen újra híd. Ha nem is a régi fényében ragyogó, de azért a folyó által elválasztott partokat összekötő, stabil híd.

Nagypéntek reggelén ez és ennyi jutott eszembe. Ennyi végeztetett el.