Látni kéne, nem csak nézni! Ehhez világosságra lenne szükség. De ki, kik ma a nemzet lámpásai? Valaha, egy nem kevésbé küzdelmes korban a tanítók voltak. Ők most csak pislákolnak, és örülnek, ha megtarthatják katedrájukat.
Az értelmiség mutathatná az utat, ha … Ha nem lenne a végletekig megosztott. Ráadásul jelentős részük megalkuvó, taktikázó, de minimum óvatos. Így aztán tapogatódzunk a sötétben. Néha a szemünket vakítja egy-egy reflektor bántó fénye, ami viszont rosszabb, mint a félhomály. Az ilyenkor tapsikolókat látva elbizonytalanodik az iránytűt, az iránymutatást kereső. És jogos a kérdés, kit kövessünk, merre menjünk? A lámpaolajként oly annyira elengedhetetlen bizalmi tőke mára vészesen elapadt. Így aztán új energiaforrások után kellene nézni. Ahhoz hogy mindannyian lássunk bátrabb, bölcsebb, tettre készebb, de a feladatokat alázattal vállaló, sőt irgalmas, világosságot hozó értelmiségre lenne szükség.
Olvasóim közül itt, most néhányan minden bizonnyal felkapták fejüket. „Mi ez a pátosz?” - kérdezhetik joggal. Pedig ők is érzik, hogy irgalmatlan világban élünk, ahol a megbocsátás, az „oldalak” közötti összefogás, a másként gondolkodóval való kézfogás ma egyenlő a megalkuvással. Egyenesen a gyengeség, sőt a gyávaság jele. Az irgalmatlanok számára a környezetük, csak fehérekből és feketékből, jókból és rosszakból, igazakból és hamisakból áll. A világ olyan, ahol kizárólag övék a megfellebbezhetetlen igazság, amit tűzzel-vassal, irgalmatlanul érvényesíteni kell. Sok ma a hatalomhoz jutott bosszúálló, kegyetlen, nagyként is kicsi ember. Ők ezt tartják célravezetőnek, mert ez vezet gyors eredményhez. Az sem érdekli őket, hogy talmi ez a siker, ráadásul az embertelenség és a diktatúra forrása is. Gondoljunk csak a tegnapi parlamenti döntésre, ahol úgy változtatott meg a többség egy törvényt, hogy Gyurcsány Ferenc (nem a párt az érdekes) országgyűlési csapata ne alkothasson frakciót, ne kaphasson támogatást. Ennyire félnek tőle. Nem legyőzni, megfojtani akarják. Ez forgott a fejemben a Húsvét után egy héttel, amikor is környezetünk tisztább fele, Boldog János Pál pápa szándéka szerint, az Isteni Irgalmasság vasárnapján erőt merített. Tanuljunk meg irgalmasnak lenni! Magyarország ettől lehet erős.
A kákán is csomót keresők ne olvassák tovább blogomat. Kétség kívül kellenek a kiszámítható, gerinces vezetők. Most éppen új államfőt jelölnek azok, akiknek ez a dolguk, mert megüresedett a szék. Furcsán is nézne ki, ha senki nem ülne benne. Jelölni a hatalomnak, a többségnek van joga. A kisebbség, az ellenzék meg szurkolhat. Nekik ez a joguk. Ne akarjanak diktálni, mert a szereposztás szerint ez nincs bent a forgatókönyvben. A tegnap este megjelölt Áder János egyébként is jó alternatíva. Talán a legjobb, azok között, akik reálisan elképzelhetőek. Ne legyünk álszentek! Az, hogy politikus kerül ebbe a tisztségbe, az természetes. Farizeusi viselkedés ezen fennakadni. Fordított helyzetben is így működne. Amúgy Áder egyenes ember, nagyon is az. Ő valóban „a zemberek embere” lehet. Ha kell és úgy ítéli meg, akár ellene is fog mondani a diktátumoknak. De nem azért, hogy erejét fitogtassa, hanem hogy a demokráciát erősítse. Ráfér, ránk fér. Hiszem, hogy Ő szót akar érteni az ellenzékkel is, akik viszont remélhetőleg partnerek lesznek ebben. Így megteremtődhet a háromszög. Még ha derékszögű is. Kisiskolásként megtanultuk: ánégyzet plussz bénégyzet, egyenlő cénégyzet. Áderen, akarom mondani az átfogón, valószínűleg nem fog múlni a képlet bizonyíthatósága.
Előző heti blogom Schmitt Pálra vonatkozó részéről sokan elismerően írtak. Mértéktartónak, igazságosnak, emberségesnek ítélték. Csak néhányan kritizálták. Ők túlon-túl méltányosnak tartották. Mindegy, én így látom. Voltak, akik hosszabb lélegzetű elemzést is bevállaltak. Megint mások ennek kapcsán politikusi és emberi dolgaimat elemezték. Bevallom egyiket is , másikat is szívesen olvastam. Két ilyen írásból idézek néhány gondolatot.
Az egyik M.J-től érkezett, aki így fogalmazott: Amit Schmitt Pálról írtál a blogodban, azzal egyetértek. Nagyon kevés tévedhetetlen embert ismerhetünk, de lehet, hogy valójában nincs is. Schmitt Pált a hiúsága győzte le. Ő nem tisztességtelen ember, csak – ahogy írtad – nem politikus alkat. Ez utóbbit Nagykanizsán személyesen tőle is hallottam a választások előtt egy fórumon: „Én nem értek a politikához, nem vagyok politikus.” Jópofa mondat volt, vagy legalábbis sokan úgy gondolták – taps kísérte. Én azonban megijedtem, mert tudtam, hogy nagy szerepet szánnak neki. Ekkor már belekerült egy áramlatba, amiből nem is akart kikeveredni, egészen a lemondásáig. A politikának meg nem az a természete, hogy végtelenségig védi a védhetetlent. Az életútját nézve, nem azt érdemli, hogy a politika szemétdombjára kerüljön. Én is azt kívánom, hogy legyen lehetősége mielőbb talpra állni, mert ő is megérdemel egy tisztes öregkort. A kérdés az, hogyan tudja értelmezni, feldolgozni a történteket.
A másik levél többkönyves íróembertől, SZ.J-től jött. Nem szégyellem bevallani, hiúságomat is megérintette. Elfogultságát érezve is megerősített abban, hogy amit tettem és teszek, az mások javát is szolgálja, sokaknak fontos. Íme egy részlet hosszú leveléből: Van, amit Tőled tanultam. Már évtizedekkel ezelőtt is szívesen hallgattalak. Somogy közéletében elvitathatatlanul Tiéd a meghatározó szerep. Országos viszonylatban sem ismerek Hozzád hasonlítható, aktív civil közéleti személyt. Remélem, hamarosan jut időm rögzíteni a pályafutásodat, azt a hihetetlen munkát, amit a közért végeztél. Szeretném (jobban megismerve) a személyiségedet is dokumentálni. A "Találkozásaim" c. könyvem második részében már ott vagy egy olyasféle anyagban, mint amelyet Mikszáth rajzolt a Ház karzatáról egy-egy korabeli politikusról. (Takáts Gyula bácsi és Szász Bandi szomszédságában szerepelsz.) Szóval, amit tanulhattam Tőled az a rendületlen kitartás, az éleslátás, a kiváló kommunikációs készség-képesség, a diplomáciai tudás. Pistám! Te mindenkivel szót tudsz érteni, aki intelligens ember. Úgy látom, tapasztalom, szeretnek, megértenek, elfogadnak, értékelnek. Ez a fontos! Tudom, sokszor érezzük: a munkánk nem eléggé eredményes, hiszen sikere nem csupán rajtunk múlik, azon kívül sok a kerékkötő. Mégis azt mondom, így tovább!
