Dr. Gyenesei István blogja

Sokan, nagyon sokan legyintenek, ha a politikusokról esik szó. A politika szót lassan már a tisztességtelenség szinonimájaként használjuk. Nincsen ez így jól! Nem csak azért, mert pár hónap múlva közülük választunk képviselőket, de azért sem, mert akik reflektorfényben vannak, azok példát is adnak,…

Két vállra fektetett „napló-író” kedvem feltámadni látszik. Bíz’ Isten, vagy tucatnyi reggelen írtam fel napi teendőim közé a „blog” szót, hogy aztán estére kelve újra és újra szembesüljek a nemteljesülés lehangoló érzésével. Ma másként lesz. Az érzéseim pedig…

Gyümölcs szüret táján jut eszembe, hogy Éva anyánk a tudás fájáról szakajtotta azt a bizonyos almát. Minden baj ott és akkor kezdődött, amikor nem a bölcsességet termő bokorra akadt. A csábító kígyó minden bizonnyal eltitkolta előle az élet megértésének és…

   Kánikulában dolgozni, enni, írni kegyetlenül nehéz. Így aztán hiába volt augusztus égen, s földön fényes, írnom nem akaródzott. A vasárnap esti magányom és a lecsillapodott hőmérő, azonban újra szellemi tornára serkent. Magam is megdöbbentem azon, hogy ez a…

Kint ülök a kerti teraszon. A nyár-délelőtti nap még nem perzsel, de már kellemesen melegít. Írás közben a társaságom egy édes magyar. Nem nemzeti, csak úgy egyszerűen piros-fehér-zöld, és valóban mézédes. Ahogy ígérték. Mennyei érzés számban érezni lehűtött testét.…

Az emberek nagy többsége egyre inkább eltávolodik a politikusoktól. Nem a politikától, hanem a politika-csinálóktól. Nincs különbségtétel. Mindegyik oldalra ráhelyezik a „nemkívánatos” táblát. Miért? Teszem fel a kérdést. Miért? Teszik fel a kérdést a pártok és a…

Írj már végre a napi politikáról is! Bíztatnak egyre többen. Legyen kedvük szerint. Van miről, és ami fontosabb, van mit írnom. Ha jobban odafigyelek a körülöttem lévő világra, az az érzésem, mintha egyeseknek nem az idejük múlása, hanem annak fogyása okozta félelem…

Kellemes nyári témák jelentkeztek tollam hegyére, laza, könnyed stílusban megírt villanások, finom politikai áthallásokkal és ráadásul sokkal korábban. Nem jött össze. Június közepén eltávozott apósom, Jutka édesapja is. Kemény kihívás volt az újra felnyitott sírbolt…

Ezt  a blogot június 13.-án írtam, akkor került fel a hálóra.   Technikai okok miatt kellett július 1.-én újra feltennem. Tegnap (június 12.-én) pénz büntetésre ítélt a bíróság, magánokirat hamisítás vétsége miatt. Az, hogy az ilyenkor adható legalacsonyabb,…

„Pisti, írjál már blogot! Sokan várjuk”. Sms-ben kaptam tegnap a finom felszólítást. Úgy látszik, kell a bíztatás. Legyen akaratotok szerint. Annál is inkább, mivel lassan egy hónapja, hogy a hálóra tettem legutolsó bejegyzésemet. Azóta történt egy- s más velem, és a…

Úton, útfélen szólítanak meg és fel blogom olvasói, hogy írjak újra a politikáról is. Téma lenne bőven, de értelmét nemigen látom. A szereplők, a szó szoros értelmében szigorúan koreografált szerepet játszanak. Ráadásul ,vagy monológot adnak elő, helyet sem adva másnak,…

Vannak helyek és események, ahova nem jönnek velünk a múzsák. A kórház, ahol az advent heteiben minden szabad és szabaddá tehető percemet Jutkám mellett töltöttem bizonyosan ilyen. Ez az advent nekünk nem a nyugodt várakozást jelentette, hanem a tevékeny reménykedést.…

2012. október 23. maga volt az ünneplőbe öltözött nemzeti megosztottság. Kivétel nélkül minden szereplő magáénak követelte. Ami ma történt azt ésszel nem, csak érzelmekkel lehet minősíteni. A holnap fogja eldönteni, hogy kinek a szava volt szavazatgyűjtő és kié vesztő.…

Hatszázadik blogomat írom. Lehet kicsit ünnepelni. Örülök annak, hogy nőttön-nő olvasóim száma, hogy számos visszajelzésben erősítenek. Hálát adok Istennek, hogy nem csak témákat ad, de tehetséget és szellemi frissességet is azok megírásához. Ez az én karbantartó…

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, hogy egy alapjában tisztességes herceg, a nagy megmérettetésen könnyűnek találtatott. mai-Or(r), sok-sok évvel ezelőtt, felpattant a Somogyért Egyesület hullámára. Le sem szállt róla, amíg a fizetése mellé össze nem gyűjtött úgy…

Kedden kora délután még mindig egy vasárnapi képsor jár az agyamban. Rátelepszik a többi, előre toluló témára. Írhatnék a választási törvény körüli, naponta változó akrobata mutatványokról, az aktuálpolitika tragikomikus produkcióiról, Kaposvár amúgy sem fényes…

Húztam az időt és nap, mint nap halogattam ezt a bejegyzésemet. Tudtam, hogy a nyár végén már nem kerülhetem meg a politikát. Minden nap történt valami olyan, ami terelte a gondolataimat, aztán egy újabb rendre felülírta azt. Bosszantott, hogy amikor valamit meg akartam írni a…

Régi vágyam teljesült, hogy a televízión keresztül követhetem a nyári olimpia eseményeit. Tűnhet ez hihetetlennek, sőt nagyképűnek is, pedig igaz, való. 1992. Barcelona óta valamennyi, szám szerint öt nyári és nem mellesleg két téli olimpián voltam ott sport vezetőként. Hol a…

London leilátalanítása, vagy ha így jobban tetszik, Leila londontalanítására a reagálások okán térek vissza. A túlkorossá vált és kiutált 62 év felettiek is megérdemelnek néhány gondolatot. Oszt van-e cigánybűnözés? Erre is szánok pár keresetlen szót. Legutóbbi…

 Mérges vagyok magamra. Két hét óta nem fog a „tollam”. Érthetetlen. Ráadásul a ránk zúduló közéleti témák mennyisége tálcán kínálta a tollhegyre kívánkozó történéseket. Vagy éppen ez a zuhatag temetett maga alá? Minden bizonnyal a bőség zavara…

Házon, földön, lovon, asszonyon és persze meg a hazán is meglátszik, hogy van-e igazi gazdája. Ez járt a minap a fejemben, amikor a házunk előtti közterületen, az általam minden év tavaszán felújított füvet locsoltam. Hasonló gondolat ötlött a szemembe ma reggel,amikor…

 Összefogás, valódi nemzeti kiegyezés helyett, a gyűlölködés, a fenyegetések és az irigykedés szezonját éljük. A politikai tragikomédiák sorába illik, amint sokadjára próbálnak fogást keresni rajtam. Próbálkoztak, próbálkoznak. Nem adják fel. Legutóbb találtak hozzá…

 „Játsz a sajátoddal! Az veled egyidős.” Ez a gyerekkori, ifjúkori replika jutott az eszembe az elmúlt napok történéseit szemlélve és látva a szekértáborok egymásra mutogatását. Csak kiragadom a neveket Áder, Dávid, Gyurcsány és Nagy. Így szigorúan alfabetikus…

Látni kéne, nem csak nézni! Ehhez világosságra lenne szükség. De ki, kik ma a nemzet lámpásai? Valaha, egy nem kevésbé küzdelmes korban a tanítók voltak. Ők most csak pislákolnak, és örülnek, ha megtarthatják katedrájukat.   Az értelmiség mutathatná az utat, ha…

 Láthatóak és láthatatlanok. Az egyik oldalon a kormány látható nagyszámú támogatója és a láthatatlan, növekvő számú kiábrándultja. A másikon az ellenzék látható hangosai és a még néma felmérhetetlen tömege. Mindkét oldalon a maguk módján lelkesen ünnepelték…