Kedden kora délután még mindig egy vasárnapi képsor jár az agyamban. Rátelepszik a többi, előre toluló témára. Írhatnék a választási törvény körüli, naponta változó akrobata mutatványokról, az aktuálpolitika tragikomikus produkcióiról, Kaposvár amúgy sem fényes turisztikai mutatóinak további romlásáról, a napsugaras tokaji kirándulásunkról, a gödöllői 40 éves egyetemi évfolyam találkozásunkról, az unokák nem túl lelkes iskolakezdéséről, Isti óvodai talajfogásáról, a háromfai egyesület tagjai által Jutkának készített csodás ízű gyógyító rétesekről, vagy a Szent István országos fogathajtó verseny 54 fős mezőnyében elért 2. helyezésemről. Ezek azonban várhatnak sorukra, ha csak be nem előzi őket mégis valami újabb, fontosabb, vagy fontosabbnak ítélt történés. Vágjunk a lovak közé! Megsúgom, hogy ez esetben a közepén csattan majd az ostor.
Vasárnap délutánunk a Hősök terén, a „Nemzeti vágta” rendezvényén telt. Ez az esemény egyre népszerűbb, egyre több település vesz részt rajta. Somogy is kitett magáért. Tapsony lova pedig még a döntőbe is bejutott. Igazi ünnepe volt ez a magyar vidéknek és a lónak. Különleges hangulata megfogta a résztvevőt, akár lóra, vagy bakra pattant, akár csak bámulta azt.
Társadalmi eseménnyé nőtte ki magát Geszti Péter sziporkája. Az ötletgazda is ott volt. Kicsit a háttérben, de megbecsülten és tisztelettől övezve. Joggal dagadhatott a melle, és lehetett büszke a nagykorúsodó szülöttére. Péter egy zseni, akinek néhány friss ötletét is felhasználták a szervezők. Elsősorban Mondok Jóska és a Lázár testvérek. Ők nem csak szerveznek és rendeznek, de biztosítják a legfontosabbat, a leginkább hiányzót, a létezéshez elengedhetetlen anyagi hátteret. Ha ők hárman összefognak, akkor Budapest főpolgármestere is kevés ahhoz, hogy megakadályozza a sikert. A kulisszák mögött azt beszélik, hogy ezt a fővárosi rendezvényt nem hogy nem támogatta Tarlós, de még sokmilliós területhasználati díjat is kért. Hol itt a nemzeti öntudat, hol itt a főváros érdeke?
Nem adok két évet és azokon a településeken, amelyeknek lovai a Hősök terén versenyzővel indulnak, azok péntekre iskolaszünetet rendelnek majd el, hogy minden gyereket elhozhassanak ide. Ők aztán kaphatnak egy kis injekciót nemzeti önbecsülésből és lószeretetből, amiből könnyen kialakulhat akár az emberszeretet is. Mert, hogy ennek ma híján vagyunk széles e hazában.
Természetesen a hétvégi vágtán is megjelent több politikus. Nem sorolom ide a résztvevő települések polgármestereit, akik büszkén mutatták be értékeiket is a Liget sétányain felállított pavilonokban, és ott ültek családtagjaikkal, kollégáikkal megérdemelten a VIP szektorban. Ők nem politikusok, ők vezetők, akik naponta vizsgáznak, akiket minden nap próbára tesz a környezetük. De voltak ott országosan is ismertek szép számmal, többségük lóbarát, egyik-másik a négylábúak szerelmese. Példamutató és feltűnően szimpatikus volt egy barnahajú, intelligensen viselkedő, kedves mosolyú, sportos elegánsan öltözött, jól ismert hölgy, két eleven kislánnyal. Ott állt a palánk mellett. Időnként szót váltott a sokaságból néhánnyal, a mellettük jövő-menők közül. Ülőhelyük sem volt, pedig megillette volna őket. Nem ugráltak körülöttük marcona őrzők. A szerethetően kedves, szerény jelenségről példát vehetnének azok a „csákmáték” és hozzátartozóik, akiknek előre leporolt helyet tartanak fenn ilyen alkalmakkor. Aztán gyakran el sem mennek, mert valami más fontos dolguk akad. Ő azonban itt volt. Láthatóan érdekelte amit látott és tiszta természetességgel, érdeklődően kereste, vállalta a kevésbé ismert emberekkel is a kapcsolatot. Az ország egyik legismertebb politikusának hites társa, az ötgyerekes családanya, akit dr. Lévai Anikónak hívnak és Ő a miniszterelnök, Orbán Viktor felesége. Róla írok.
Szívem szerint filmet készítettem volna, a viselkedéséről és kötelező tananyagként vetíttetném le minden új és régi politikusfeleségnek. Így kell, így illik viselkedni. Mert ne feledjük, hogy a feleség a férj névjegye. Hálás vagyok a sorsnak, hogy engem is ilyen társsal ajándékozott meg a Teremtő. Orbán Viktor is büszke lehet élete párjára! Nekünk tízmillió hazai magyarnak javunkra válna, ha csak megközelítően ennyire büszke lehetne kollégáinak és párttársainak teljesítményére, viselkedésére. Az sem baj, ha ókor-ókor a teremtés koronája tanul az asszonyától, hogy a valóság felnőjön a névjegyéhez. Még, ha miniszterelnök is az illető. Már csak azért is, mert az ország vezetője a nemzet névjegye.
A példa ragadós. Főként a rossz példa. Ennek ellenére, vagy épp ezért, hiszek a jó minta erejében. Legyen az életvitel, viselkedés, értékhordozás, magánélet és közösségi kapcsolatok. Környezetünk figyel és akkor is követ, másol bennünket közéleti, ismert embereket, ha szimpatizál velünk és akkor is, ha bármi miatt távolságtartó. Nem véletlenül választottam, vagy ha így jobban tetszik talált rám életem sorvezetőjeként e két szó: HITTEL és TETTEL!
