Húztam az időt és nap, mint nap halogattam ezt a bejegyzésemet. Tudtam, hogy a nyár végén már nem kerülhetem meg a politikát. Minden nap történt valami olyan, ami terelte a gondolataimat, aztán egy újabb rendre felülírta azt. Bosszantott, hogy amikor valamit meg akartam írni a közélet és a politika bűzös mocsarának szélén találtam magam. Ezért vártam türelmesen. Hátha történik valami, aminek örülni lehet. Nem tartozom azok közé, akik attól boldogok, annak örülnek, ha minél rosszabbul mennek a dolgok. Sajnos napról-napra mélyebbre süllyedünk. A mértékegység az „egy breki”, az aktuális béka, amit éppen le kell nyelni. Aztán minden „breki”-vel egyre mélyebben a béka feneke alá kerülünk. Amíg a kormány irányítja a választáson győztes pártokat, és nem fordítva, addig ez a folyamat nem is változik meg.
Emeljünk ki néhányat távirati stílusban az elmúlt napok hivatalos közleményei közül:
- A magyar GDP az idei második negyedévben 1,3 %-kal csökkent. Az előző év hasonló időszakában még 1,4 %-kal nőtt. A különbség mínusz 2,7 százalékpont.
- A versenyképességi világranglistán jelentősen, 17 hellyel esett vissza Magyarország. Nőtt a rizikófaktor és a politikai instabilitás is.
- Augusztusban 6 %-os volt az infláció. Az éves inflációt 6 % felettire taksálják az elemzők.
- Szükség lesz az idei költségvetés módosítására.
- A mezőgazdasági termelés (kibocsátás) 11 %-kal volt kevesebb, mint az előző év első felében.
- Elszabadultak az élelmiszer árak. Az, hogy ennek fele sem tréfa mutatja, hogy Orbán Viktor szerint: „Fel kell készülni az élelmiszerár robbanásra.”
- A kormányzat által nyújtott természetbeni juttatások 7,8 %-kal csökkentek az elmúlt három hónapban.
- Az illetékesek döntése szerint nem alakulhat meg a földbérleteket felülbíráló bizottság. Ki és mitől fél?
Mindezek után Orbán Viktor szerint Magyarország stabilan áll a lábán! Az unió van válságban, ő a bűnös. A saját problémáink miatt nem is lenne szükség az IMF megállapodásra. Amikor a miniszterelnök a parlamentben erről beszélt, akkor a háta mögött ülő Lázár János testbeszéde mindent elárult. Hosszasan a szája elé tette a kezét, mint aki azt gondolja: Főnök, ezt az embereket lekiskorúsító kommunikációs trükköt, azért már nem kellett volna bedobni!
A politika az élet mérgezőjévé vált. A közéletet egyre több, előre kifundált hazugság szennyezi be. Mi másról volt szó, amikor bejelentették, hogy „a nyugdíj és a családi pótlék csökkentését, valamint az ingatlanadó bevezetését is kéri az IMF a hitelért”. Aztán népszerűségének növelése reményében a kormányfő, szokatlan gyorsasággal kiállt a nemzet védelmében és a magyar pusztába kiáltotta: ellenállunk a Valutaalap és az Eu (állítólagos) követelésének. Don-Quijote dicsőséges szélmalomharca rémlett fel sokak előtt.
Biztos, ami biztos a klasszikus forgatókönyv szerint, figyelemelterelő szándékkal odahajítottak koncként egy újabb gumicsontot. A 91 éves aggastyánt négy, ereje teljében lévő rendőrrel vezettették a hatóság elébe, hogy aztán elrendeljék lakóhelyelhagyási tilalmát. Biszku minden bizonnyal felelős az ötvenhatot követő megtorlásokért. Hogy bűnös-e? Azt az igazságszolgáltatásnak kell eldöntenie. De amikor egy baltás gyilkost futni hagynak, akkor ne csodálkozzunk, ha visszanyal a fagyi.
Ha már itt tartunk, ne hagyjuk szó nélkül Safarovot az azeri „hőst” sem. Nem tudtam eldönteni, hogy tébláboló helyett rosszat lépő amatörizmus, vagy gátlástalan profizmus volt-e ez a kormány részéről? Esetleg a kettő szerencsétlen keveréke. Az biztos, hogy rendesen beleléptünk – így többes szám első személyében – amitől aztán bűz van körülöttünk. Nem lehet csodálni, hogy a nemzetközi környezetünk fintorog tőlünk. Ráadásul tegnap azt hozták nyilvánosságra a hírügynökségek, hogy Orbán Viktor személyesen adott utasítást a gyilkos kiadatására, miközben tisztában volt vele, hogy hazatérve szabadon engedik. Azt meg sem merem kérdezni, hogy volt-e ehhez joga a miniszterelnöknek? Különösen, mert emlékezem, mit kapott Gyurcsány, amikor kiderült, hogy a tv ostrom idején érdeklődni mert a rendőrfőnöknél és talán még konzultált is az illetékes miniszterrel a megoldásról.
Ő most éhségsztrájkol. Politikustól szokatlan, radikális eszközhöz nyúlt társaival. Csak így tud tágabb lyukat ütni a média szabályozott szűrőjén. Ezzel már nem lehet nem foglalkozni. Nem az a kérdés, hogy kinek szimpatikus ez és kinek nem, hanem a cél a fontos, amit minden jóérzésű ember támogathat. Megakadályozni a választási regisztráció kényszerének bevezetését!
A napokban megkaptam a miniszterelnök személyre szóló levelét. Köszönöm, hogy szívén viseli sorsomat és nekem, mint nyugdíjasnak azt ígéri, hogy megvédi a munkahelyemet. Ő csak tudja, hogy mennyire szeret(t)em munkámat. Az utánam jövőkről már kevésbé mondható ez el. Legalább is a változó statisztikák, Somogy helye a megyék jövedelmi listáján ezt mutatja. A valósághoz tartozik, hogy korábban sem voltunk az élmezőnyben, de tíz körömmel kapaszkodtunk és araszoltunk az utolsó harmad első feléhez. Ami azonban itt a megyében az elmúlt hat évben történt az már tragédia. Csodás fellendülést, Somogy erősödését ígérik hat év óta. Ehhez képest a béka hátsó fele alulról lassan látótávolságon túlra kerül. Ezek a vezetők már nem tudnak senkire se mutogatni, ha csak nem akarják kiröhögtetni magukat. Az amúgy velük méltányos megyei napilap is megírta a közelmúltban, hogy az első félévben Somogyban 9 %-kal csökkent az átlagbér. E közben az országos átlag bér közel 3 %-kal nőtt, a Budapest nélküli vidéken. A sokáig mögöttünk lévő Szabolcs esetében 7 %-os, a korábban ugyancsak hátunk mögött kullogó Nógrádban pedig 15 %-os növekedést jelez ez a statisztikai mutató. Mindez azonos makrogazdasági környezetben. Somogy zuhanásán nem lehet csodálkozni. Akiknek ma vezetniük kellene ezt a vidéket, Gelencsér Attila elnöknek és társainak, azok most egészen mással vannak elfoglalva. Szegény szerencsétlenek hova süllyesztitek szép Somogyországunkat?
