Dr. Gyenesei István blogja

„Kismadár, ó kismadár, messze száll…”, szólt halkan a dal, a ma különösen csendes reggelen. Tettem a dolgomat, mint máskor, de a gondolataim másutt lebegtek. Valahol nagyon messze. Térben és időben, túl mindenen. Felsejlett az utolsó nap emléke. Az utolsó együtt töltött…

„Pisti, írjál már blogot! Sokan várjuk”. Sms-ben kaptam tegnap a finom felszólítást. Úgy látszik, kell a bíztatás. Legyen akaratotok szerint. Annál is inkább, mivel lassan egy hónapja, hogy a hálóra tettem legutolsó bejegyzésemet. Azóta történt egy- s más velem, és a…

Tisztes helytállás Londonban. A mieink olimpiai eredményessége felülmúlta a legoptimistább várakozásokat. Sokkal szebb ez, mint a magyar sport valósága. Peking kevesebbet mutatott, London pedig többet, mint ami a kosárban leledzik. Az igazság középen, a kettő között van, de még…

Régi vágyam teljesült, hogy a televízión keresztül követhetem a nyári olimpia eseményeit. Tűnhet ez hihetetlennek, sőt nagyképűnek is, pedig igaz, való. 1992. Barcelona óta valamennyi, szám szerint öt nyári és nem mellesleg két téli olimpián voltam ott sport vezetőként. Hol a…

London leilátalanítása, vagy ha így jobban tetszik, Leila londontalanítására a reagálások okán térek vissza. A túlkorossá vált és kiutált 62 év felettiek is megérdemelnek néhány gondolatot. Oszt van-e cigánybűnözés? Erre is szánok pár keresetlen szót. Legutóbbi…

„A tizenhét párhuzamos csík – Jutkám pocakján – mindig juttassa eszetekbe, hogy az úr Isten kegyelme végtelen és előre vivő, mint a párhuzamosok”, jött az erőt adó sok-sok reagálás egyike. „Leila fizikai és mentális állapota lényegesen jobb hazai vetélytársainál”,…