Akárhonnan közelítem az elmúlt napok eseményeit a bőség zavarával küzdök. Megoldhatatlan visszaadni minden fontosat. Az is kérdés, hogy mi a fontos nekem, neked, másoknak? Kaposvár mellett Budapest, Barcs, Nagyatád, Siófok, Balatonfenyves, Székesfehérvár, Újszilvás voltak a helyszínek. Hétfőn a Somogyért Egyesülettel elnökségi ülésen készítettük elő a szokásos éves küldött közgyűlést. Kedden Leader elnökségi ülésen véglegesítettük az új pályázatok kiírását. Szerdán a kihívás napján 0 órai kezdéssel nagyot tekertünk Jutkámmal. Csütörtökön a bevallás kényszerének adóztam. Péntek a közgyűlések napja volt a megyei önkormányzatnál és az öttusa szövetségben. Szombaton a Bolyhos pálinka ünnepén vonultunk a lovagrenddel. A vasárnapot a megpihenésnek, a lelki erőgyűjtésnek, a kertrendezésnek és a bodzavirág szedésének szentelhettem. De az elmúlt napokra esett Öcsiék házassági évfordulója is. Nem maradhatott el a szokásos kondizás három alkalommal és néhány további esemény a megye különböző pontjain. Ráadásul engedve a kor szavának, külső ösztökélésre a Facebook-ra is felmásztam. Meglepődtem, hogy ki mindenki hódol ennek az új társasági kommunikációs őrületnek. Pár nap alatt 300-an jelezték, hogy ismerjük egymást. Atya Isten, hol lesz ennek a vége? Akarom mondani soha nem lesz ennek vége, legfeljebb valami újabb kommunikációs támadást találnak ki a nagy manipulátorok.
Közben forog a hazai politikai élet szélkereke. A legnagyobb kockázatot a „szolgálatok lázadása” hordozza magában. Kormánypárti politikusok húzogatják az oroszlán bajszát. Az azonban már több mint elgondolkodtató, amikor azt lehet olvasni egy feltartott táblán, „A hatalom nálatok van, de a fegyver nálunk.” Ebbe beleborzongtam. Az MSZP-nél folyik a belső harc. Gyurcsányt ma inkább belülről támadják. Eközben a mentelmi bizottság KDNP-s elnöke inkább óvatosságról tett tanúbizonyságot, további iratokat kérve az ügyészségtől. Karakán fiú ez a Rubovszky. Puch László támadása viszont nem tűnik túl hitelesnek. Olyan érzésem van, hogy nem is annyira a pártját félti Gyurcsánytól, sokkal inkább személyes motivációk irányíthatják szavait. Csak nem vádalkut kötött a kormányerőkkel?
Orbán Viktor az önkormányzati rendszer alapos átszervezésére készül. Eközben keresi a FIDESZ-en belüli szövetségeseket. Úgy tűnik a megyei jogú városok polgármestereit tartja potenciálisan a legfontosabb partnerének. Nehéz mérkőzés lesz megváltoztatnia a valóban változtatásra érett rendszert. Ezzel együtt fel kell vállalnia. Ami ugyanis az önkormányzatok háza táján történik, történhet az már-már az ország működőképességét, veszélyezteti. Csak nehogy a kicsiken, a legkisebbeken csattanjon az ostor!
Eközben Somogyban a megyei önkormányzat vezetése egyre gyorsuló tempóban amortizálja magát. Minden szótól félnek és rosszabbnál-rosszabb válaszokat adnak a napi kihívásokra. Még a legutóbbi rövid rendkívüli közgyűlésen sem tudott uralkodnia indulatain az elnökük, amikor a megmagyarázhatatlant próbálta magyarázni. Én meg hálát adok, hogy nem reagáltam ezekre és így minden sértést megbocsáthattam.
Ez a már-már biblikus mondat teszi lehetővé, hogy pár szót ejtsek arról, amit blogom régi olvasói és az engem ismerők tudnak. Néhány éve kora reggel azzal kezdem a napot, hogy a Biblia Újszövetség részét olvasgatom lapról-lapra. A megszólító üzeneteket aláhúzom és egy-egy mondatot sms-ben elküldök a szintén korán kelő Leilának. Apró betűi és kis mérete miatt magammal is vihetem utazásaimra a Károli Gáspár által fordított könyvecskét, ami a Zsoltárok könyvével együtt 588 oldal terjedelmű. Mindezt azért említem meg, mivel az elmúlt héten jutottam el az utolsó lapjáig és kezdtem bele egy másik kiadás olvasásába. Remélhetőleg nem szentségtörés azt állítanom, hogy a Biblia a legolvasottabb blog. Az evangélisták ugyanis nem egyszerűen ismeretet közöltek, hanem a hitet közvetítették, erkölcsi megújulást szorgalmaztak, és támadóik ellen védekeztek. Azt írták le, ami történt. A történelmet szolgálták, mert arról beszéltek, hogy most már 2000 évvel ezelőtt Isten történetileg belenyúlt az emberiség életébe.
Tegnap véget ért a 2010/11-es labdarugó bajnokság. Vele párhuzamosan szinte az összes labdajáték nemzeti bajnoksága befejeződött. Ha nem tévedek egy kivételével (női röplabda) valamennyit vidéki együttes nyerte. Az egyesületek élén és a „fő szurkolói” szerepkörökben is nagyrészt megtörtént, lezajlott a hatalomváltás. Kormánypárti politikusok sora került a sport révén is reflektorfénybe. Ez akár jó is lehet. Amúgy nem új keletű dologról van szó. Az 50-es évek elejétől fogva mindig is így volt. Amíg csak az edzőváltozásokba szólnak bele és pénzt szereznek, addig azért olyan nagy baj nincs. Ha azonban a csapatösszeállításban is szerepet követelnek maguknak, akkor ott már … Nem folytatom.
Az azért érdekes játék és nem több (?), ha megnézzük kinek-kinek a csapata, hogy szerepelt. A foci bajnokságot ki más nyerhette, mint a Videoton, amelynek fő szurkolója és mecénása Orbán Viktor. A Ferencváros feltámadásának a hátterében ott van az egyesület új elnöke, a FIDESZ pártigazgatója Kubatov Gábor. Debrecen első embere Kósa Lajos akármilyen erős is pártjában csak ezek után következhetett a Lokival. S hogy szülővárosomat se hagyjam ki, látványos volt a Kaposvár visszaesése a végjátékban. Három fordulóval a vége előtt még stabilan a dobogón állt. Aztán fejet hajtottak a nagyok előtt és az amúgy dicséretes 7. helyen zártak. Hogy nézett volna ki, ha Szita Karcsi jókedvében megelőzi a főnökeit? Ugyanakkor maguk mögé utasították a még kezdő politikusnak számító, tehetséges, új MOB elnök Borkai vezényelte Győrt. Amúgy kiesett az MTK elnök Deutsch Tamás csapata és Szalai Feri Szolnokja. Az utóbbi azonban nem szomorkodik emiatt, hiszen a férfi kosárlabda csapatukkal bajnokságot nyertek. Polgármesterük, aki a politikusok között a leginkább sportos vénával rendelkezik, amúgy a Magyar Kosárlabda Szövetség elnöke. A rájátszásban 0:2-ről fordítottak 3:2-re a Székesfehérvár ellen, amelyik ugye a fociban és a jégkorongban is bajnok lett. Majd elfelejtem, hogy a női öttusában is székesfehérvári-kaposvári sportoló nyerte a bajnoki serleget.
