Megdöbbenve hallom a megyék sorsának alakításával kapcsolatos elképzeléseket. Erről csak nyers őszinteséggel, tudok véleményt mondani. Negyed százada választottak meg először megyei elnöknek. Azóta folyamatosan tagja vagyok, Somogy vezető testületének. Pontosan tudom, hogy a megyék az elmúlt 21 évben soha nem voltak kedves részei az önkormányzati rendszernek. Nekünk is állandó küzdelem, kötéltánc volt a létünk, de mi sikerrel vívtuk meg a csatáinkat. Ami a legfontosabb, megőriztük a megyét.
Az elmúlt öt év különösen nehéz volt, de nem annyira, amilyen mértékben eladósították a jelenlegi megyei vezetők. A Somogy Megyei Önkormányzat adósságállománya ez idő alatt 500 millió forintról 12 milliárdra, huszonnégyszeresére nőtt. Közben takarékosság címén intézményeket szüntettek meg és ezres nagyságrendben bocsátottak el dolgozókat. Ez a folyamat semmit nem változott a mostani Fidesz kormány másfél éve alatt. Ezt bizonyítja, hogy a somogyi önkormányzat ma készül megtetézni az adósságállományát 880 millió forint újabb hitelfelvétellel. E nélkül ugyanis nem bírná ki az utolsó negyedévet. Így aztán a helyben kezelhetetlenné vált állapot segítségért, konszolidációért kiállt. Az elmúlt öt év megyei vezetőinek kötvény-kibocsátási ámokfutása megásta a megyék sírját.
Az egyik kérdés, hogy mit is terveznek megoldásként? Tulajdonképpen az állam a megyék intézményeit, velük az adósságot is, de a somogyi emberek évszázados vagyonát jelentő ingatlanokat is elviszi. Na, jó ez túlzás, hiszen nem kötnek kereket alájuk. Pontosabban szólva államosítják. Marad valami homályos területfejlesztési feladat. Uniós pénzeket ugyanis nem oszthatnak a megyék, hazai források pedig alig-alig lesznek. A semmittevés terepévé válik a régi somogyi megyeháza, ahova „remek” időzítéssel pont most költözik vissza a megyei önkormányzat. Az apparátus többsége ott kap majd útilaput, jobb esetben költözhet vissza a kormányhivatalba. Üresen hagyják a százmilliókért felújított irodákat. Fantasztikus előrelátásra vall ez. Pártkatonák kádertemetőjeként fog működni az összetöpörödött megye.
Az pedig, ahogy előkészítik az államosítást, az felülmúl minden elképzelést. Az ide vonatkozó törvények még sehol nincsenek. Hatalmas a bizonytalanság, vakrepülés ez a javából. De máris visszafordíthatatlan elkötelezettséget csikartak ki a megyei elnököktől. Ők pedig a külvilág felé mosolyogva, a tisztességesebbje azonban fogát csikorgatva, fegyelmezetten aláírta saját halálos ítéletét. Valószínűleg annak reményében tették ezt, hogy mindegyikőjük megkaphassa majd a maga tál lencséjét. Orbán Viktor neve mellé biggyesztették a saját névjegyüket, amit a történelem még számon kér rajtuk. Miközben a miniszterelnök arra sem méltatta őket, hogy személyesen legyen ott ezen a fontos aktuson. Csak a papírokat küldte oda, maga helyett. Ráadásul a megyei elnökök nem rendelkeztek felhatalmazással e dokumentum aláírására. A Somogy Megyei Önkormányzat például ma délután, rendkívüli ülésen, utólag adja majd meg ezt a felhatalmazást. Már aki megadja! Egyszerre szomorú és nevetséges a demokráciának ez a megcsúfolása.
Az állam, segítségnek beállítva gátlástalanul kihasználja, visszaél a megyék kitett helyzetével. Ezzel ugyanis nem segít, hanem uzsorás behajtóként visz ágyat, asztalt. A fuldokló megyék pedig belekapaszkodnak az utolsó szalmaszálba és reménykednek. Ha ugyanis van annyi pénze az államnak, amiből tovább tudja működtetni az intézményeket, akkor miért nem adja oda a megyéknek a korábbinál szigorúbb ellenőrzés mellett. Ha pedig nincs, nem lesz erre kellő forrás, akkor szomorú világ jön az iskolákra, a szociális, az egészségügyi, a kulturális és a sportintézményekre. Összevonás, megszüntetés, leépítés, elbocsátás lesz a napi program. Akik ezt elrendelik, azoknak persze ez nem fog fájni. Akiket pedig érint, azoknak nem lesz lehetőségük elérhető közelségben tiltakozni. Olyan messze lesz tőlünk, somogyi emberektől a döntést hozó tulajdonos, mint az oly sokat szidott villany- és gázszolgáltatók, akik csak gépi hangon képesek beszélni azokkal az emberekkel, akik megoldást várnának gondjaikra. Így aztán az ígérettel szemben nem rendezik a megye helyzetét, hanem elrendezik a sorsát.
