Az eltérő mennyiségű talentummal rendelkező embereknek a rájuk bízott kinccsel azonos felelőséggel kellene gazdálkodniuk. A nagy kérdés, hogy mire áldozzuk a bennünk rejlő értékeket. Van, aki megsokszorozza, a másik megsemmisíti. Ez az evidencia állt össze bennem minap egységes egésszé. Ezzel lettem gazdagabb, miközben ettől senki nem szegényedett el.

Nem így az ország és az emberek nagy része. A Washington Post listája szerint is bennünket, magyarokat sújtott a válság leginkább. Nem is értem azt az eszeveszett tiltakozást és vége nincs magyarázkodást, mely szerint hazugság, félrebeszélés, rosszindulatú ferdítés minden nemzetközi vélekedés, ami az egyre reménytelenebb gazdasági helyzetünket minősíti. Az ellenzékinek igazán nem mondható Bod Péter Ákos is úgy nyilatkozott, hogy a kormány kapkodó intézkedései, a számtalan adóváltozás nem segíti a kilábalást.

Az ellentmondásos nyilatkozatok zavarodottságot jeleznek. Most nem a forint szuperszonikus gyengülésére, vagy az üzemanyagárak, általános inflációt doppingoló, döbbenetes emelkedésére gondolok. Hanem például arra, hogy Orbán Viktor szerint meg kellene vizsgálni ki a felelős azért, hogy Magyarországon elmaradt a devizahitelesek adminisztratív korlátozása. De mélyen hallgat arról, hogy azt is meg kellene nézni ki a felelős azért, mert elmaradt a felelőtlenül kötvényt kibocsátó önkormányzatok adminisztratív korlátozása. Azonnal kiderülne, hogy a Fidesz korábbi parlamenti frakciója feküdt keresztbe minden józan korlátozó elképzelésnek. Vagy friss hírként olvasom, hogy a gyengülő forint már legalább a felét elvitte az egykulcsos adó miatt az adózók zsebében maradt pluszpénznek. No ez aztán a pofátlanság teteje! Kiknek maradt a zsebében az egykulcsos adó miatt pluszpénz? A magas jövedelműeknek. Kit érintett ez az adózás eleve negítívan? A többséget jelentő alacsony jövedelműeket. De ki beszél róluk? Róluk, akiknek nem a többletük felét, hanem a csökkent jövedelműket zsugorította tovább a gyengülő forint. Az ő bajuk úgy látszik nem fáj a (kormány)rúdnál táncolóknak.

Az országgyűlési képviselők politikai súlyát mutatja, hogy a kormánypárti frakció tagjaként milyen törvénymódosítást tesznek, mire tehetnek javaslatot. Somogyország elnöke nagy érzékkel, visszataszító módon éppen halottak napja előtt javasolta az ország házában, hogy márpedig a hamvakat tartalmazó urnákat a jövőben a hozzátartozók ne vihessék haza. Számára ma ez a legfontosabb kérdés. És ez az ember vezet egy megyét. Ezért tart Somogy ott, ahova jutatták az elmúlt öt évben. Jobban tette volna, ha a sok millió ember megélhetési feltételeinek javítására tesz javaslatot. Hagyja nyugodni a holtakat! Az élni akarókra figyeljen!

Gyurcsánytól úgy tűnik mindenki fél. Sejteni lehetett, hogy a parlamenti többség kitalálja, miként akadályozhatják meg az új frakció alakításában. Benne volt a pakliban, hogy a kétharmad akár a frakcióalakítás minimális létszámhatárát is felemeli, hogy korlátot állítsanak. De erre nem volt szükség. Megoldotta helyettük az MSZP. Levelet írtak a házelnöknek, az illetékes bizottságnak, hogy a „tizek” kiléptek. Nehogy valakinek is eszébe jusson a tizenöt évvel ezelőtti precedens, amikor is az MDF-ből távozott egy frakcióra való MDNP-s. Csak, hogy akkor az MDF szétválásról beszélt. Megteremtve ezzel a korábbi sajátjainak a további működési feltételeket. Az MSZP meg rúgott egyet a távozókon. Aztán majd egy-két év múlva keresik egymás kezét a közös célhoz vezető úton. Mert egyedül ez sem megy.

Már az előző blogomban kellett volna írnom a Somogyért Egyesület, kontra Ormai csörte állásáról. Az úti beszámolómhoz azonban sehogy sem illett ez a történet. Miközben messzeföldön jártam, ítélkezett a Legfelsőbb Bíróság. Salamoni ítélettel helyben hagyták az OVB határozatát és elutasították a Somogyért Egyesület mandátum betöltésre vonatkozó kérelmét. Tették ezt kizárólag azzal az indoklással, hogy Ormai lemondását, az ő írásos kérésének megfelelve nem közvetlenül a közgyűlés elnökének, hanem a főjegyzőn keresztül jutattuk el. Hazatérve magam is egyetértettem azzal a közleménnyel, amit távollétemben adott ki az egyesületünk vezetősége. „Miközben tudomásul vesszük az LB döntését, határozottan kinyilvánítjuk, hogy Ormai István gyengének bizonyult. Nem tisztelte a Somogyértre szavazók akaratát, amikor az adott szavát visszavonva, a politikai, emberi tisztesség szabályait felrúgva, az egyesület mandátumát saját tulajdonának tekintette. Ezzel a lépésével elveszítette hitelességét és bár megyei képviselő maradt, a választók előtt súlytalanná vált.”

A hatósági vizsgálat eközben korrekten zajlik. A benyújtott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy Ormai valóban felhatalmazta az elnökséget a dátum akkori ráírására és a mandátumról való lemondásának benyújtására. Ha nem koncepciós eljárásról van szó, ha az igazságszolgáltatás nem került pártpolitikai befolyásoltság alá, akkor bűncselekmény hiányában ez is rövidesen lezárul. Bízzunk benne, hogy működik a demokratikus jogállam.