Mindennek oka van! A jónak és a rossznak, a szépnek és a rútnak, a fénynek és a sötétségnek, a színesnek és a színtelennek, a hitnek és a hitetlenségnek, az őszinteségnek és a hazugságnak, a bölcsességnek és az ostobaságnak, az örömnek és a bánatnak, a szeretetnek és a gonoszságnak, az egészségnek és a betegségnek, a tisztességnek és a hamisságnak egyaránt oka van. Sorolhatnám a végtelenségig, mert oka van mindennek, de az egyiknek mindig ki kell szorulnia, hogy helyet adjon a másiknak.
Oka van annak is, hogy a megszokott heti ritmust nem tartottam blogom írásával. Jutkám az oka. Illetve dehogyis ő! Az újra előbújt rút kór minden bánatom okozója. Kinek lenne kedve ilyenkor leülni a gép mellé és kevésbé, sokkal kevésbé fontos dolgokról írni. Perlekedni önmagammal és a világgal most nehezen, nagyon nehezen menne.
Amennyire szeretünk valakit vagy valamit, annyira tartozik az hozzánk. Jutkám, a mögöttünk hagyott közös, mintegy fél évszázadban testem és lelkem nagyobb darabjává vált, és fordítva is igaz ez. Így vagyunk ketten egyek. Aki, vagy ami őt bántja, az engem is bánt. S ha engem bántanak az neki jobban fáj, mint önön magamnak. Ő nem csak egészségesen, de most gyógyulni akaróan is a két lábon járó szolgáló szeretet. Anyaként és feleségként a családot, háziasszonyként a barátokat és a hozzánk betérőket, pedagógusként a rábízott gyerekeket, képviselőként a rászoruló embereket szolgálja. Mi másból, mint szolgáló szeretetéből eredeztethető az is, hogy évtizedeken keresztül (képletesen és a valóságban egyaránt) a kezemet fogva, mosolygós arccal, igazi társként, erőt adva járta velem Somogy településeit és az országot. Szívébe zárta az embereket és az emberek is őt.
Most küzd. Nagyon küzd. Mi pedig vele együtt harcolunk és hiszünk Isten gyógyító akaratában, a csodában. Májusban az epevezetékén előbújt, a tudomány által Klatskin-nak elnevezett rákos góc okozója döntően az a lelki teher volt, amit a körülöttünk lévő világ helyezett rá. Az ő tiszta lelke nem tudta feldolgozni azt az ármánykodást, amit mások könnyedén ráznak le magukról. A hat órás júniusi műtét, hála Istennek sikeres volt. Négy hónappal később, október végén azonban, a gyógyító emberek megdöbbenésére újra kitört a semmiből és ezt már az újabb operáció során sem tudták eltávolítani.
Most a belső ereje és a hite mellett, a család, a barátok, az orvosok és a jó szándékú emberek segítségével küzd a gyógyulásért. Bízunk abban, hogy a megbocsátó szolgáló szeretet győzedelmeskedni fog a rossz felett! A világ ugyanis alapjaiban jó, csak könnyebb keveseknek elrontani, mint sokaknak megjavítani. Állítsuk meg a kórt! Ne késlekedjünk! Mindenki boldogságra született. Seneca szerint ez az emberi létezés feladata.
