„Pisti, írjál már blogot! Sokan várjuk”. Sms-ben kaptam tegnap a finom felszólítást. Úgy látszik, kell a bíztatás. Legyen akaratotok szerint. Annál is inkább, mivel lassan egy hónapja, hogy a hálóra tettem legutolsó bejegyzésemet. Azóta történt egy- s más velem, és a világban is. A legnehezebb az itthoni egyedüllétet megszokni. Nem is lehet. Másként vagyok összerakva, mint azok, akik képesek örülni a magánynak, a csendnek. Megerősítem az Írás igazságát: „Nem jó az embernek egyedül lennie.”
Az életem alapvetően megváltozott. Hűséges olvasóimnak ezzel nem mondok semmi újat. A benső énem kettévált, de jól megvannak egymás mellett. Létezik egy Vele és egy nélküle. Az idő múlásával úgy tágul a második tér, hogy közben nem szűkül az első. A befejezett állandó marad. Mondhatnám azt is, hogy új időszámítás kezdődött számomra. Így tisztességes, és így elviselhető. Az emlékeim megmaradnak örökre és biztos, szilárd alapját adják a jövőmnek. De nem viszonyítok semmit, nem hasonlítok senkit ezekhez. Ennek semmi értelme. Inkább építek rájuk, megteremtve ezzel a harmóniát, és kizárva a konfliktust magammal és a környezetemmel.
Kibékülve helyzetemmel, barátkozva az új kihívásokkal sokat gondolkodom azon, hogy mi miatt látok annyi meghasonult, megmagyarázhatatlanul viselkedő, a napi egyszerű történésekre meglepő módon reagáló embert, akár a hétköznapi életben, akár a vezető politikusok körében? Rá kellett jönnöm, észre kellett vennem, hogy egyre több a tükörfésülő. Mármint az, aki ha a tükörben azt látja, hogy kócos a haja, nekiáll a tükröt fésülni. Aztán ott vannak azok a sokak, akik azzal rontják el az életüket, hogy miközben szerepet játszva mosolygósan empatikusnak mondják, mutatják magukat, valójában végtelenül egoistán, csak és kizárólag magukra gondolnak. Ők is tükörfésülők, akik így soha nem lehetnek boldogok, pedig egyikőjük, másikójuk igazán megérdemelné. És akkor nekünk, a környezetüknek is jobb, szebb lenne az élete. Lám én is abba a hibába estem, hogy végkövetkeztetésként magamra gondolok, pedig őszintén sajnálom őket. Persze ezzel nincsenek kisegítve.
Rövidesen lezárul az „Ormai ügyként” elhíresült eljárás, amelynek során I. fokon pénzbüntetésre ítélt a tisztességtelenséget, és a gerinctelenséget pártoló bíróság. A jövő hétre tűzték ki a II. fokú tárgyalást. Elolvasva az I. fokú ítélet indokolását, józan ésszel elképzelhetetlen hogy ne mentsenek fel, hiszen nem követtem, nem követhettem el a nekem felrótt vétséget. Valótlan és megalapozatlan az a bírói megállapítás, miszerint én tisztában voltam azzal, hogy Ormainak a mandátumról lemondani nem állt szándékában. Honnan a fészkes fenéből kellett volna ezt tudnom?
Az I. fokú bírósági ítélet kizárólag egyetlen, az érintett és motivált személy, Ormai István tanúvallomását fogadta el, amit még ő sem tudott bizonyítani és rajta kívül senki és semmi nem erősített meg.Arra, hogy másoktól eltérően bármilyen külön információm lett volna Ormai ellenvéleményéről, akaratváltozásáról, írásban adott mandátumról lemondó szándékának, vagy a dátum ráírására vonatkozó megbízásának visszavonásáról nincs egyetlen bizonyíték sem. Vagyis az egyesület elnökségének általam történt tájékoztatása nem lehetett sem valótlan, sem hiányos. Az a bírói logika pedig kifejezetten megmosolyogni való, hogy nekem, ha máshonnan nem, akkor Ormai sajtónyilatkozataiból, közgyűlési viselkedéséből kellett volna tudnom, hogy nem kíván a mandátumáról lemondani. Miután ezek nyilvánosak voltak, ezt a SOMOGYÉRT Egyesület elnökségének valamennyi tagja ugyanúgy, mint én, ismerte. Így aztán ez alapján sem vezethettem félre az elnökség tagjait. Mindenki, aki a döntésben és a végrehajtásban részt vett, velem azonos információval rendelkezett.
A családunk viszont hála Istennek, rendben van. A lányok különösen kitettek magukért. Fanni ritmikus gimnasztikában a vidékbajnokságon ezüstérmes lett, és készül az országos bajnokságra. Hetente kétszer én megyek érte az iskolába, és viszem edzésre. Dorina hip-hop táncban országos bajnok lett. Mindketten nagyon jó tanulók. Leila az öttusa világkupákon remekelt. Nyoma sincs már a tavalyi bizonytalankodásnak. Ami különösen örvendetes és bíztató, hogy vívásban átlépte a bűvös 900 pontos határt. Közben a jogi egyetemen a mai napon eredményesen befejezte a második évét. Most az angol felsőfokú nyelvvizsgájára készül, és a sportra koncentrálhat. Barni rendületlenül focizik. Volt egy ijesztő térdsérülése, de túl van rajt. Pár nap múlva elhagyja az általános iskolát. Ősztől gimnazista lesz. Istit gyakran viszem az óvodába. Előtte szeret velem pár percet pücskörészni a kert virágai között.
Anitáéknál kétszer is voltam Győrben. A névnapján és azt megelőzően a Győr-Fradi rangadón, amikor az ETO bebiztosította bajnoki címét. Nem vagyok nagy focimeccsre járó, de ezt meg kellett nézni. Igazi csemege volt.István fiammal teljesítettük a Corvinus Egyetemen a második féléves kötelezettségeinket. A laborgyakorlatok és az üzemi gyakorlat mellett mind a hat vizsgámon túl vagyok. A vizsgaidőszak első két hetében vettem az összes akadályt. Soha rosszabb eredményt nem kívánok magamnak. Négy jeles, (pénzügy, analitika, üzemtelepítés és vállalkozásmenedzsment) valamint két négyes (marketing és technológia) sikeredett.
Hetente háromszor kondizok. Visszagyűjtöttem a nyolc elvesztettből négy kilót. Rávettem magam két színházi előadásra Budapesten és Kaposváron. Már a társaság miatt is szép órák voltak. Készülök a következőkre. A Csiky Stúdióban Kerékgyártó Pista barátom darabját a Rükverc-et vitték színpadra a felolvasó színházi napok zárásaként. Mellbevágó őszintesége és kendőzetlen szókimondása tette hitelessé. Örök értékű kortörténeti dokumentum ez az írása, amit a színészek remek játéka tett felejthetetlenné.
A Pünkösd-vasárnapi misére természetesen a Szent István Bazilikába mentem el, de volt összejövetele a Jeruzsálemi Lovagrendnek is, amelyik sok évvel ezelőtt tagjai közé fogadott. A Magyar Pálinka Lovagrend pedig nemcsak a tanács tagjává választott, de a minap értesültem, hogy megkaptam a „Magyar Pálinka Nagykövete” elismerő címet is.
Gyakran megfordulok Budapesten, de szívesen idézem vissza a Domony-völgyi Lázár Lovascentrumban, múlt héten eltöltött kellemes órákat is. Főként, mert olyanokkal találkoztam, akikkel jó volt együtt lenni. Természetesen újra járom Somogy városait, falvait. Nagyszerű érzés találkozni az emberekkel, akik biztatnak a folytatásra, a közéleti szerepvállalásra. Miközben magam is fontolgatom ezt, furcsa érzésekkel szembesülök. Egyáltalán nem motivál a hatalomba kerülés, annál inkább az, hogy az egyre nagyobb számú segítségre szorulónak tapasztalatommal, tudásommal és munkámmal reményt adhassak a változásra. Tudom, hogyne tudnám, hogy a kettő nem választható el egymástól. Ezért tettem és teszek lépéseket, amelyekről egyelőre korai lenne beszélni. Mindennek eljön az ideje. Természetesen, a jövőre 20 éves SOMOGYÉRT Egyesületnek ebben továbbra is meghatározó helye lesz. Az biztos, hogy a feladatot én is akarom, mert érzem, akar engem a feladat.
