A házasság jó dolog, csak kicsit sokáig tart, mondta egy annál bölcsebb férfiember, mint az a nőszemély, aki „hálót” adott segítségként azoknak, akik a víztől is irtóznak. Ha már víz lehet, hogy kútba ugrasztották a polgármestert? A Balaton part közben szép csendben új gazdára talált. Vegyük sorra ezeket a talányos mondatokat.
Hétről-hétre egyre többen olvassák internetes naplómat. Volt olyan, hogy egyetlen nap kétszázan is rákattantak. Véleményezik, biztatnak, sőt néhányan egymással is birokra kelnek. Már csak ezért sem pihenhetek. Így nem csak a test kondicionálására szakítok időt, de a szellemet is karban tarthatom. Talán Leonardótól származik a mondás, miszerint ahogy a használaton kívüli vasdarab rozsdásodni kezd, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme. Véleményeimben természetesen ott van a tévedés lehetősége is, de ezért nem fékezem magam. Már csak azért sem, mert akkor követnék el nagy hibát, ha attól rettegnék, hogy hibázni fogok. Hát akkor munkára fel!
Ezekben a napokban múlt 41 éve, hogy mind ezideig első ízben és szándékom szerint utoljára megnősültem. Feleségül vettem későbbi gyermekeim szülőanyját Juditot, akit copfos, hátitáskás ötödikesként ismertem meg öt évtizeddel ezelőtt. A jó döntéseim közé sorolom. Eötvös Józseftől származik az a mondás, hogy „A házasság jó dolog, csak egy kicsit sokáig tart”. Már akinek szerencséje van – teszem hozzá - és nem ér véget a normál kihordási idő lejárta előtt. Popper Péter, aki háromszor is nősült kemény szókimondással ekképpen ír erről: „Bármilyen fájdalmas is, bizony vannak esetek, amikor bebizonyosodik, hogy embert is túl lehet adagolni, nem csak gyógyszert.” Tapasztalatomat adom tovább, hogy az ezt megelőző ellenszer az együtt töltött idő minősége. És mivel az idő a legértékesebb, mennyiségében korlátozott tulajdonunk, ezért a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a másiknak ajándékozott időnk.
Hálót adj, ne halat! Valószínűleg ez a biblikus gondolat fogant meg Hegedűs Zsuzsa liberális nagyasszony agyában, aki nem mellesleg a „pesti hülye értelmiség”-ről nyilatkozott a minap. Ezt megelőző akciójának lebonyolításával magáról állított ki bizonyítványt, amikor olyanoknak adott „hálót”, akik a víztől is irtóznak. El is adták a kocsmában a csirkéket, a tojó tyúkokat, a malacokat és minden mozdíthatót. Mert vevő mindenre van, amit feltűnően olcsó pénzen adnak. Most meg újra tartják a markukat önkormányzati, állami segélyért. És ez még a jobbik eset. Nem lepődnék meg, ha apránként visszalopkodnák azt amit tegnap eladtak. Persze előbb megvárják, míg kellően meghízik az árú. Addig sem kell bajlódni vele. Ha ennek az ötletnek a megvalósítása Hegedűs agyából pattant ki, akkor én bizony semmit nem bíznék rá a jövőben. Orbán Viktort meg végképpen nem. Mert a nemzetmentő fehérnép, nem kevesebbet állított mint, hogy ő a miniszterelnök tanácsadója. Ezért a „munkájáért” a médiában megjelent adatok szerint már eddig 11 millió forintot zsebelt be. Miniszterelnök Úr! Nagyon figyeljen oda kire hallgat! Mindenesetre okos tanácsokat hallgatott meg azzal, hogy most nem kapkodja el a megnyilatkozását a válságról és a helyzetünkről. Sokáig nem húzhatja az időt. Inkább előbb, mint utóbb ki kell állnia. Kíváncsian várom maradt-e és mennyi a közelmúlt magabiztosságából?
Most lehet csak igazán megérteni, hogy néhány héttel ezelőtt a székesfőváros főpolgármestere miért is visszakozott a nagy lendülettel meghirdetett metró szerelvény vásárlás szerződésének felmondásától. Miért írták alá hirtelen a megállapodást, a gyártó Alstommal? Rájöttek ugyanis, hogy sokba került volna a nagy mellény és az elődnek szánt fricska. Tarlós inkább összehúzta, akarom mondani bölcsen összekapta magát. Nem tud azonban már visszakozni Páva Zsolt, aki még az első intézkedései között tessékelte ki kurtán-furcsán a Pécsi Vízmű francia tulajdonosait. Most az a hír járja, hogy közel 9 milliárdjába kerülhet ez az akció a városnak. Annak a városnak, amelyik amúgy is a legeladósodottabb Magyarországon. Nincs kétségem, Páva benyújtja majd a számlát azoknak, akik a kútba ugratták. Azoknak, akiknek rendteremtés címén úgy tűnik semmi sem drága. Így aztán ott is zűrzavart okoznak, ahol eddig azért valahogy mentek a dolgok.
Eladta az SCD-csoport a balatoni portfolióját. Ennyi a hivatalos hír. Ismeretlen összetételű és szándékú, tíz nappal ezelőtt bejegyzett cég vásárolta meg. Nem kétséges, kormány közeli befektetők állnak mögötte. Kinek lenne ehhez másként bátorsága? Az SCD első számú embere Jászai Gellért szerint a hitelpiac kiszáradása miatt kényszerültek az eladásra. Erről olvasva eszembe jutattak az előzmények és belelapoztam korabeli jegyzeteimbe, dokumentumokba. Sok-sok év távlatából igazolva látom, hogy jókor, jó időben, jó áron adtuk el a megyei önkormányzat Siótour részvényeit. Nem az SCD-nek, hanem a másokkal versenyző OTP-nek, aki a legjobb ajánlatot tette és jóval a névérték feletti áron vette meg tőlünk. Aztán ők rejtélyes gyorsasággal továbbadták a Fidesz vezetésű MFB-nek, ahonnan az APV Rt. révén képviselt állam birtokába került. Innen vásárolta meg az SCD.
A Siótour a Somogy megyei tanács tulajdonaként, a déli part turisztikai irodájaként működött. Aztán egyszemélyes kft-vé, majd több tulajdonosú részvénytársasággá alakítottuk át. Egyedülálló módon a részvények harmadáról lemondtunk azoknak a településeknek a javára, akik Siótour területtel rendelkeztek. A települések azonban szép sorban eladták részvényeiket. Kevesen névértéken, a többség inkább jóval az alatt. Elsőként Siófok város adott túl rajta alig 80 %-os áron. A tulajdonossá vált megyei önkormányzat, mert hogy nem volt szabad forrása nem tudott tőkét biztosítani az elkerülhetetlen fejlesztésekre, sőt néhányszor még osztalékot is kénytelen volt kivenni az intézményeinek működtetéséhez. Ezzel lassan lehetetlenné váltak a cég fejlesztési esélyei. Így született meg a döntés a részvények eladásáról. Nem mellesleg több mint 40 %-kal magasabb áron tudtuk eladni, mint Siófok. A szerződésben fejlesztési, foglalkoztatási, működtetési feltételeket kötöttünk ki. A bevétel 1/3-át aztán újra csak Somogy településeinek adtuk fejlesztési erejük növelésére. 1/3-át a megyei önkormányzat fordította fejlesztésekre. Mindössze csak pár 10 millió ment működésre. A harmadik 1/3-ot pedig, közel fél milliárd forintot 2006-ban, amikor a jelenlegi vezetés átvette tőlem a megyei önkormányzat irányítását, betét formájában megörökölték. Aztán nagy hamar a fenekére is vertek. De ez már egy másik történet. Az elmúlt öt év során ugyanis a Siótour részvények teljes eladási árának nyolcszorosával – nem tévedés - adósították el a megyét.
Nyár ide, nyár oda, a Somogyért Egyesület most is teszi a dolgát. Újabb adomány érkezett Németországból. Sokzsáknyi ruhanemű és több tucat asztali számítógép. Most leltározzuk fel, és nézik át a gépeket szakemberek, hogy aztán rövidesen a rászorulókhoz kerülhessenek. De említést érdemel az a kiadványunk is, amelyben megjelentettük a 74 éves karádi Kreka Mariska néni 67 versét. A nyomdában elkészített 200 példányt a múlt vasárnapi születésnapján, mise után a polgármesteri hivatalban adtuk át a falu vezetőivel és civil szervezeteivel közösen. Istenhittel és emberszeretettel készültek e kis kötetbe összegyűjtött versei. Egy élet szétszórt gyöngyszemei most kalárisba fűzve gyönyörködtethetik az olvasókat. Kellenek ezek az apró örömök.
