A végével kezdem, már mint az év végével. Üdvözlőkártyám képes felére ezt a mondatot írtam: „Kevés a kovász, több kellene, sokkal több!” Így aztán ajándékként, kovász nélküli, de annál ízletesebb ünnepi étket „sütöttem” a lap másik oldalára. A héten, egyébként a korábban megroppant hazai közéletünk, már rendesen ropogott. Mondhatnám azt is, hogy tovább hasadt. Hasad-ék-ok keletkeztek, mert van itt „ék”, és van itt bőven „ok” egyaránt.
A tőlem megszokott módon, a rám jellemző stílusban elkövettem a karácsonyi-újévi üdvözlőkártyámat. Benne utalás a múltra, intés a mának és figyelmezés a jövőre. Az egésznek az alapja a bőséges tenniakarás és az életerő igénylése. Ehhez kevertem ízlésem szerinti mennyiségben politikát. Ízesítésként tettem bele két kávéskanálnyi lírát, 63 csepp élet tapasztalatot, egy késhegynyi íróniát, s három szem frissen szedett érett optimizmust. A napos időben gyűjtött szeretetet, erős hittel kevertem össze és ezzel bőven meglocsoltam az egészet. Pár napig hagytam állni, amíg jól összeért. Kicsit még ízesítettem rajta és becsomagolva, csütörtök délután elküldtem sokaknak. Most pedig átnyújtom blogom olvasóinak. Fogyasszátok egészséggel és jókedvvel! Merítsetek belőle erőt, mert erre szántam! Íme:
„Beköszöntött 2011 decembere, a mérlegkészítés és az advent ideje. Bár lenne okunk, de nincs értelme a múlton révedezni, az elveszett lehetőségeken keseregni. Éljük meg a ”most” gyönyörűségét, és legyen számunkra a legfontosabb az, akivel éppen beszélünk!
Őrizzük meg a régi és az új értékeket, de csak az igazakat, mert csak az igazság képes a meggyőzésre. Emberré valóban csak akkor válhatunk, ha karácsonykor az érkező Megváltóra tekintünk. Legyünk végre emberek!
A tartalmas és szép élet 2012-ben sem valósulhat meg befektetés, áldozat és hiteles tettek nélkül, amelyek mellett a hitnek és az alázatnak párban kell járnia. Ha egyetlen gyertya lángja ég, már akkor sincs sötétség, már akkor is él a remény. Gyújtsunk hát az új évben minél több gyertyát! Óvjuk meg a békesség és a szabadság tiszteletét: sőt, magát a Békességet és a Szabadságot!
Barátsággal és szeretettel küldöm e sorokat.”
Ezek után, ebben a hangulatban nem írok szokásos részletességgel a napi politikáról. Nem elemzem azt a miniszterelnöki kritikát amivel közvetve illette a megyei közgyűlési elnököket, akik helyi önkormányzati felhatalmazás nélkül nem régen, véleménynyilvánítás nélkül aláírák a számukra akkor ismeretlen tartalmú, a megyéket államosító megállapodásokat. Orbán Viktor ugyanis ezt mondta a parlamentben a brüsszeli dokumentumról: A kinyilatkoztatás, az aláírás előtt meg kell kérdeznie a magyar parlamentet. „Mert ez így illik, így dukál!” Tetszett hallani elnök urak? Az aláírás előtt!
Nem szörnyülködök azon, hogy mégis csak be kell zárni több kórházat.
Szemem se rebben attól a hírtől, hogy nagy veszélyben van a kórházak és az egészségügyi alapellátás biztonságos működése.
Visszafolytom a mosolyom annak hallatán, hogy hatályon kívül helyezik és módosítják az alig öt hónapja elfogadott egyházi törvényt, a „kodifikációs remekművet”.
Nem lepődöm meg azon, hogy az el sem fogadott helyett új költségvetést készít a kormány, amit lehet, hogy ez évben nem is tud megszavazni a parlament.
Nem minősítem az IMF-fel való tárgyalásunk stílusát, mert úgy is ki fogjuk mondani azt, ami nem akaródzik. Az idő minket sürget. Meghajlik vagy megtörik a gerinc és lőn majd hitelfelvétel.
Egyre nő a káosz. Kevés józan, szakértő politikust vélek felfedezni a kormány háza táján. A kevesek elejének egyike Varga Mihály. Tessék figyelni rá!!!
Karácsonyhoz közeledve ilyen száraz gondolatokkal mégsem zárhatom blogomat. Minden kor hatalmasainak, mindenkor aktuális gondolatokat idézek a korábban már említett tudós pap, Várnai Péter „Meglátogatta népét az úr” című könyvéből. A december 17-ére (tegnapra) szánt részben szó szerint ezt olvastam: Jézus belépett a történelembe. Egy asszony szülöttjeként jött. Földi eljövetelével nem egy új kormányzati rend, vagy egy eddigiektől eltérő hatalmi berendezkedés valósult meg. Isten országa jött el közénk, ami igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Minden kor hatalmat birtoklóinak példát adva, hogy az országlás csak evilági. A hatalom véges. Az uralkodás esztendei letelnek egyszer. Széllel bélelt királyocskák, törpe lelkű nagyot mondók, népámítók figyelem! Minden hazúgság, minden csalás és lopás előbb-utóbb lelepleződik. Minden erőszakra, gyűlöletkeltésre fény derül. Semmilyen intrika, hatalmi játszma, vagy fondorlat nem maradhat rejtve. A bethlehemi Gyermek úgy uralkodik, hogy előtte nincs titkosított jegyzőkönyv. Isteni hatalmával Ő a történelem Ura.
Ámen.
